Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-20 / 3. szám

tására szolgált mindenkor, hogy nagy veszteség őt nem érheti, mert mind életében, mind halálában nyeresége a Krisztus, az ő most mély gyásszal sújtott, de a boldogulttal igaz vallásos érzelemben mindig osztozó szeretett családjának és nekünk mindnyájunknak is szolgáljon vigasztalásul, hogy gondviselő édes Atyánk van a mennyben, a kinek akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejünkről; ez a nagy, ez a mérhetetlennek látszó csapás sem ért bennünket az 0, előttünk megfoghatatlan, de szent hitünk szerint mindig bölcs és javunkat akaró elhatározása nélkül. 0 nála keressünk azért vigasztalást. Oh jó Atyánk, nagy Istenünk, a ki magad örök és változhatatlan vagy, minket pedig mulandóság terhe alá vetettél, a mely alól nem vetted ki azokat sem, a kiknek élete és munkássága áldás milliókra nézve, a kiknek elvesztése millióknak szívét borítja gyászba: lélekben megtörve, de mégis alázattal, gyermeki szívvel hajlunk meg kemény végzésed előtt, a mikor elveszítettük azt, a ki éber és fáradhatlan őrálló volt a Te szent Fiad földi országának bástyáin. Oh Atyánk, Istenünk, a míg ő közöttünk élt, csodálattal szemléltük az ő bölcseségében, kötelességérzetében, munkaerejében a Te atyai gondviselésednek megnyilatkozását; most, hogy tőle el kell válnunk, mély fájdalommal, kínos aggodalommal telik meg szívünk. Atyánk, Istenünk, Te nálad van az erő és a hatalom, a mely ront és épít, sebesít és gyógyít, Te hozzád imádkozunk azért, hogy építsd meg a mi romlásunkat, gyógyítsd meg a mi szívünk fájó sebét'. Adj nekünk erős hitet, oly erőset, a minő lakott annak szívében, a kit most siratunk, hogy tudjunk megnyugodni a Te akaratodon, bízzunk meg annak bölcseségében és jóságában most is, midőn megválni vagyunk kénytelenek attól, a kit szívünk, érdemeiért tisztelettel és szeretettel övezett; tudjuk azt mondani a nagy szenvedővel: az Úr adta, az Úr el is vette, áldott legyen szent neve érette. Terjeszd ki a Te atyai gondviselésedet mindazon intézetekre, a melyek most a nagy veszteség súlyát érzik, különösen édes hazánkra és magyar református egyházunkra, árván maradt Sionunkra. Tudjuk, hogy az a nemes lélek, mely a boldogult gyenge testében lakott, nincs alávetve a romlandóságnak, hanem él az Te nálad örök dicsőségben; de kérünk Atyánk, cselekedjed szent lelked erejével, hogy éljen az mi közöttünk is áldásban, kegyeletes emlékezetben, támadjon új életre minél több, hazáját és egyházát igazán szerető embertársunk szívében. Terjeszd ki Atyánk mennyei gondviselésedet a boldogultnak nagy fájdalommal sújtott s annak súlya alatt roskadozó családjára; bíztasd meg őket, hogy midőn elvetted tőlük a szerető atyát, a megdicsőülésre, az örök jutalom elvételére hívtad őt el, de azért nem lesznek árvák, elhagyatottak, mert Te nekik szerető atyjuk leszesz az Úr Jézus Krisztusban. Amen! Mi Atyánk! ki a mennyekben vagy, stb. Fájó szívvel, könnyes szemekkel bocsátunk el most már megdicsőült halottunk végső utadra s kisérünk ki testednek örök nyugovó-helyére, a temetőkertbe. 59 évig tartó földi életed alatt folytatott lelkiismeretes munkásságod nyomán áldás áradt ki az egyházra, a hazára, a társadalomra; térjen vissza ez az áldás nyugvó poraidra, nemes emlékedre, szeretett gyászoló családodra. Megdicsőült lelked pedig nyerje meg Istentől, a kiben hittél, a kiben bíztál, az igazaknak ama hervadhatatlan koronáját. Amen! BELFÖLD. Az ország 1905. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. A magyar kir. kormány 1905. évi működéséről, az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv alapján, következőkben számolunk be lapunk olvasóközönségének tájékozására az ország 1905. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotairól. I. Népesség. Ha figyelembe vesszük, hogy az utolsó öt évben csak a tengerentúlra kivándoroltak száma meghaladta a félmilliót, a visszavándorlás és a bevándorlás számításba vételével is 3—400 ezerre lehet becsülni az öt évi népveszteséget, úgy hogy az 1905. évvégi népszámot alig tehetjük 20 millióra, a miből hozzávetőleg 17.500,000 jutna az anyaországra és 2.500,000 a társországokra. A hitfelekezetek aránya az 1900. évi népszámlálás szerint a birodalomban róm. kath. 51*5, gör. kath. 9'6, ev. ref. 12'7, ág. h. ev. 6'7, gör. kel. 14"6, unit. 0'4, izraelita 4'4, egyéb O'l. II. Házasságkötések. Az 1905. év folyamán 170,560 házasságot kötöttek a Magyarbirodalom területén, a mely számból 147,553 esett az anyaországra és 23,007 a társországokra. Az előző évhez képest közel 12,000-nyi csökkenés mutatkozik, a mi magyarázatát találja abban, hogy az előző 1904. év a házasságkötések tekintetében nem volt normális esztendő, a mennyiben a sorozások elhalasztása következtében sok házasságkötés 1903-ról 1904-re tolódott át. Az 1905. évi szám normálisnak tekinthető, minthogy megfelel az utóbbi évek átlagának ; valószínű azonban, hogy a politikai viszonyok alakulása, mely a sorozás elmaradását vonta maga után, továbbá az 1904. évi rossz termés és a megdöbbentően növekedő kivándorlás is közrehatottak abban, hogy a házasságkötések száma az előző évhez képest jóval lejebb szállt. Az ezer lélekre eső házassági arányszám 8'4-et tett Magyarországon és 9'0-et Horvát-Szlavonországokban, míg 1904-ben 9 0, illetőleg 10'1 volt az arányszám ; a társországokban tehát a viszonylagos csökkenés jóval erősebb volt, mint az anyaországban.