Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-30 / 26. szám

TÁRCZA. Az ágostai hitvallás és az Apologia keletkezése. (Folyt, és vége.) A hitvallás átnyújtása után megbízta a császár Eck, Wimpina, Cochlaeus, Faber és más német r. kath. theologusokat, hogy e hitvallásra egy czáfoló iratot készítsenek el. A nagy tudományú Erasmus is kapott megbízást, de túlságos kényelemszeretetében puha párnán tilve és kiadóitól gazdag óv- és kegy díjat élvezve, nem volt kedve beavatkozni a hitvitákba. E humanistának nem volt érzéke a szegény nép lelki nyomorúsága iránt s Horatiussal azt tartotta: Odi profanuin vulgus! El is készült ötszöri áldolgozás után az ú. n. „Confutatio pontificia" (szövege Hase gyűjteményének előszavában található) s a császár ós a r. kath. rendek előtt a birodalmi gyűlés egyik ülésén fel is olvastatott. Erre, a speieri gyűlés határozatához hasonlóan, újból is kijelentette a r. kath. rendek többsége, hogy az ev. párt hívei a Confutatio által az írás és az egyházi tan bizonyságtételei alapján meg vannak czáfolva s így térjenek vissza a r. kath. anyaszentegyház egyedül üdvözítő kebelébe. Ennek az újabbi igazságtalanságnak a felderítése volt Melanchthonra nézve a további feladat. Ebbeli munkája annyiban volt nehéz, mivel a róm. kath. párt a Confutatio másolatát kiadni vonakodott, úgy hogy Melanchthon csakis a felolvasás alatt tett magánjegyzeteire volt utalva. Az Apologia, mint az ágostai hitvallás védőirata hamar el is készült s át is akarta azt nyújtani Melanchthon a császárnak, ki azonban újból is ismételte az ágostai hitvallásnak a r. kath. rendek többsége által való megczáfoltatását, sőt a dolog betetőzéséül a jövő év április hó 15-ig gondolkodási időt engedett az evangélikusoknak a r. kath. egyház kebelébe való visszatérésre. E jogtalanság és igazságtalanság felderítése czéljából Melanclithon a nagy közönségre appellált. Erre a császár által visszautasított Apologia már nem volt alkalmas, a miért is Melanchthon még a birodalmi gyűlésről való elutazása előtt hozzálátott egy alaposabb védőirat megszerkesztéséhez. Figyelme főleg arra irányult, hogy kimutassa, miszerint a hitvallásszerűleg formulázott ev. tan határozottan megfelel az írásnak, míg a Confutatio tana annak homlokegyenest ellent mond. Arra a vádra pedig, mintha az ev. párt tagjai szektáknál egyebek nem volnának, Melanchthon védőirata azzal felelt, hogy a hitvallás ev. tana az őskeresztyón egyetemes egyház s az egyházi atyák bizonyságtételein alapul, a mellyel szemben a róm. kath. Confutatio szerkesztői a tisztátalan középkori scholasztika képtelen okoskodásaiban és szőrszálhasogatásaiban gázolnak minduntalan. (Itt Melanchthon a Rómából a reformáczió ellen felizgatott külföldi nemzetek és fejedelmek megnyerésére gondolt.) Az Apologia gondolatmenetében Melanchthon lehetőleg az ágostai hitvallás szövegezését követte és pedig folytonos ügyelemmel az ágostai hitvallást czáfoló Confutatióra. A hol utóbbi nem czáfolt ós nem vádaskodott, ott Melanchthon is hallgatott ; de a hol állítólagos tévtanokat említett, ott ő sem maradt el az alapos czáfolattal. Egyebekben pedig az ágostai birodalmi gyűlés lefolyása arról tett bizonyságot, hogy a két hitvitázó párt kibéküléséről szó sem lehet. Azért mondja ki az Apologia az ágostai hitvallás békülékeny hangjával szemben oly nyíltan, egyenesen és következetesen az ev. igazságot. V. Károly császár megtiltotta az ágostai hitvallásnak kinyomatását. Azonban még a gyűlés tartania alatt megjelent — hihetőleg Svájczban — egy német kiadás s még ez év folyamán hat latin s ugyanannyi német — Melanchthon szerint — meglehetősen hibás és hiányos kiadás. Erre való tekintettel Malanchthon a császár parancsát meg nem tarthatta s már 1530 november havában hozzálátott a latin szöveg megállapításához. Az Apologia latin szövege nagyon eltér a némettől, mivel azon Melanchthon minduntalan javított. Német szövege Jónás J. műve s már 1531-ben együttesen hagyhatta el az ágostai hitvallás az Apologiával a sajtót. S ez a mai napig is reánk nézve hiteles szöveg. Az Apologiát, bár megbízás folytán készült, kezdetben magániratnak tekintették s Melanchthon is annak vette a saját neve alatt megjelent kiadás előszavában. De már 1532-ben a szorosabb tömörülés czéljából maguk a prot. rendek is nyilvánosan elismerték, s azóta az Apologia az ágostai hitvallás legjobb és legbiztosabb magyarázatának tekintendő. Mindkét irat együttesen képezi az ev. lutheri egyház legsajátosabb írásszerű alaphitvallását (das eigentliche Bekenntniss der ev. lutherischen Kirche és „der getreuste Ausdruck der ev. lutherischen Leltre" mondja helyesen Köstlin, a nagy Luther-tudós), a melyről soha le nem térhet, ha csak önmagáról lemondani nem akar. Melanchthon a további kiadásoknál még mindig javított a két dolgozaton, habár azok már nyilvános iratoknak is vétettek. De ezeknek a javításoknak, Köstlin találó szava szerint, az ev. lutheri egyházra nézve nincsen sem dogmatikai, sem egyházpolitikai jelentőségük. S ezt kezdetben el is nézték, miután Melanchthon Luther aggodalmaira őszintén kijelentette, hogy ezek a javítások nem a lényeget és értelmet, hanem csak a kifejezések szabatosságát érintik. Azt tartotta arról a nagyobb változtatásról is, a melyet 1540-ben az ágostai hitvallásnak az úrvacsoráról szóló 10-ik czikkén eszközölt. Némelyek azonban e javításokban az eredeti szövegtől való lényeges eltérést láttak s ez vezetett később a „confessio invariata" (1530) és „variata" (1540) későbbi, kevésbbé hitelvi, mint inkább szóharczi vitáira. S mivel egyesek ezekkel a javításokkal tényleg visszaéltek, annál határozottabban ragaszkodott a luth. egyház a hitvallásnak 1530-iki változatlan szövegéhez. E hitvallás s annak Apologiája megtalálható az ev. egyház hitvallásos könyveinek Hase latin és Miiller latin és német gyűjteményeiben. Tájékoztató bevezetést írt