Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-20 / 3. szám

legyőzhetetlen erkölcsi nehézség az, hogy hazafias irányban nevelje a reá bízott gyermekeket és azok szivét magyar állampolgári öntudattal töltse meg, annak nemcsak segítséget nem hajlandó nyújtani, hanem még a tanítás lehetőségét is meg kivánja vonni tőle. Az anyanyelv tanítását nem akarja lehetetlenné tenni; de arra igenis lehetőséget akar nyújtani, hogy a magyar állam minden gyermeke megtanulhassa a magyar nyelvet és ez által tényleg résztvehessen a nemzet életében. Nyáry Béla az izgató nemzetiségi papok ellen való szigorú fegyelmi eljárást sürgette, s a harmadik egyetemet Szeged számára követelte. Dobroszláv Péter három új egyetem felállítását kívánta, s azok helyéül Temesvárt, Szegedet és Kassát jelölte ki. Vizy Ferenez a közoktatásügynek a vallási ügyektől való különválasztását óhajtja, mert csak így lehet függetleníteni az iskolákat az egyházi ós a nemzetiségi befolyásoktól. Nehrebeczky György a tanfelügyelők és a kisdedóvók szaporítását sürgette. Kaufmann Géza a r. kath. lelkészek kongruájáról szólott részletesebben s ezt csak az autonómia megvalósításával látja helyesen keresztülvihetőnek. A 12-diki ülésen Ballagi Aladár mondott első sorban hosszabb beszédet, a mely leleplezései és támadásai tekintetében rokon volt Henz Károlyéval. Egyben-másban védte ugyan a megtámadott egyetemi tanárok némelyikét ; némelyikre azonban ő is ráteritette a vizes lepedőt és sürgette az inkompatibilitási törvénynek az egyetemi tanárokra is kiterjesztését és az egyetem elavult és császári rendeleteken alapuló törvényeinek átalakítását. Hogy a tótajkú ifjúság ne menjen a cseh és szláv egyetemekre,, sürgette egy tót irodalmi tanszék szervezését. Petrovits István a fizetésrendezésnél egyenlő elbánást követelt az állami és a nem állami tanítókra nézve. Artim Mihály tiltakozik a népoktatásnak a vallástól elválasztása ellen ; majd pedig azt panaszolta fel, hogy az újabb kor kultuszminiszterei csak a protestáns egyházakon igyekeztek segíteni, a r. kath. egyházat pedig támogatás nélkül hagyták. Erre a panaszkodásra, közbeszólás formájában előbb Molnár Jenő adta meg a választ, a mikor így szólt: „Hát cseréljünk, én szívesen elfogadom a szegény katholikus egyház vagyonát!"; — de megadta a választ gróf Apponyi kultuszminiszter is, kijelentvén, hogy a legnagyobb odaadással dolgozik a r. kath. lelkészi kongnia és a r. kath. autonómia megvalósításán. A kongrua rendezése megtörténhetik, s akarja is, hogy megtörténjék, az autonómia megvalósulása előtt, s azt hiszi, hogy e tekintetben nemsokára kész eredménnyel léphet a ház elé. Törekszik az autonómia előkészítésére is, azzal a meggyőződéssel, hogy ez által nemcsak a r. kath. egyháznak tesz szolgálatot, hanem a hazának is, mert az a meggyőződése, hogy a nemzeti élet erőteljessé tételének, sőt súlyos időkben a nemzeti érdekek, a nemzeti jogok, a nemzeti alkotmány megvédésének is egy erőteljes orgánumát fogjuk beilleszteni a közéletbe, hogyha a r. kath. autonómiát szervezzük. (Majd elválik, hogy fából hogy lesz vaskarika? Szerk.) A 14-diki ülésen Markos Gyula az állami és nem állami tanítók közt való különbségtétel megszüntetését és az utóbbiak részére a vasúti kedvezmény megadását sürgette. Horthy Béla a művészeti nevelés javítása és nemzetibbé tételére vonatkozólag mondott figyelemreméltó dolgokat; Fábry Károly pedig a német nyelv kötelező tanításának megszüntetését követelte. Nevezetes volt báró Bánffy Dezső beszéde, a melyben élesen csendült fel újra az erdélyi egyházkerület legutóbbi közgyűlésén a tanárok mellék foglalkozásai felett megvívott harcz utóhangja. Követelte az inkompatibilitási törvénynek a tanárokra és a lelkészekre is kiterjesztését, mert — mint mondá — szomorúan tapasztalta, hogy a tanárok, sőt a lelkészek is, a mellékfoglalkozások árjától elragadtatva, azt a kört, a melyben első sorban müködniök kellene, elhanyagolják: az egyházi életben a cura pastoralist, a tanári székben a tudományok tovább fejlesztését. A harmadik egyetem helyéül Szegedet jelölte ki és hosszabban indokolta, miért kell e kérdés megoldásánál legelső sorban Szegednek számításba jönnie. Pescha Miklós a nemzetiségi izgatók ellen szigorúbb eljárást követelt, s a harmadik egyetemet Temesvárnak kérte. Hellebront Géza a népoktatásíigyről szólt. A népoktatás iránya és szelleme nem lehet más, csak magyar nemzeti. A hazafiatlan szellemű iskoláktól nemcsak a segélyt kell megvonni, hanem egyenesen be kell csukatni őket. Szentkirályi Zoltán a gör. kath. lelkészek kongruájának rendezését kérte. A nemzetiségi iskolák államosítása tekintetében olyan törvényt kellene alkotni, a mely mellett a községi kupaktanács megkérdezése nélkül is államosíthatok volnának az iskolák. Dr. Kecskeméthy István a kongrua rendezését sürgette és ezt összekapcsolandónak ítélte az egyházi teherviselés rendezésével. A középiskolákból ki kellene hagyni a görög és a latin nyelv tanítását. A harmadik egyetemet vagy Debreczenben, vagy Szegeden kellene felállítani. A 15-diki ülésen Ferenczy Géza az állami népoktatás hívének vallotta magát s a 48. XX.-nak az unitáriusokra nézve is végrehajtását sürgette. Becsey Károly a harmadik egyetemet Szegednek kérte. Kmetty Károly budapesti egyetemi tanár a nevelés ós oktatás terén két vezető elvként a nemzeti szempontot és a való élethez való közeledést mutatta fel. Védte a budapesti egyetemet az ellene felhozott vádakkal szemben és a bajok okául a zsúfoltságot minősítette. Erősen kikelt a nőknek az egyetemre tódulása ellen; mert az egyetemezés kiöli a magyar női típust és a leányokat a feminista hóbortokba ragadja bele. A harmadik egyetemet Szegeden kívánná felállíttatni. Maniu Gyula nemzetiségi képviselő szerint a népiskolákban nem volna szabad a gyermekeket más nyelven tanítani, mint csak anyanyelvükön, s tiltakozik a magyar nyelv kötelező tanulása ellen. Dudits Endre a ruthén vidékek párbérrendezését sürgette; Giesswein Sándor a középiskolai reformot, úgy azonban, hogy a görög és a latin nyelv tanítása megmaradjon. A 16-diki ülés elején gróf Apponyi miniszter válaszolt az általános vitában elhangzott beszédekre. Reformokra a közoktatás minden ágában szükség van ugyan, de mindent egyszerre megcsinálni nem lehet. A tanári összeférhetetlenséget kész szabályozni, de a felekezeti autonómia sérelme nélkül. A harmadik egyetemet fel kell állítani; azonban még most sem hajlandó annak helyét elárulni. A középiskolákból a klasszikus nyelveket kiszorítani nem hajlandó, mert ez által elvesztenők a nyugoti államokkal való kulturális kapcsolatot. A tanítók íizetésrendezése a mai pénzügyi viszonyok között nem lehet nagyobb arányú, mint a mint bejelentete. Az állami és a nem állami tanítók fizetése közti különbség eltüntetésére a fentartó hatóságokat tartja illetéke-