Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-16 / 24. szám

ragaszkodni, meg vigasztaltatni, világi életünknek terheltetési között, pihenést venni, másról még tsak nem is gondolkodni, Excellentiád kivül, a ki tudhatna valamiben bennünket segélleni, Méltóságodban lévén bizodalmunk, ennyi napoknak múlása után, a Krtus véres szenyvedésében, kérjük, könyv hullatásinkat szemeinkbül ki fatsaro, szívbéli töredelmességgel, méltóztasson immár, ez előtt is bé nyújtott, sokszori reménkedő Instantiánkra, igalmasságának szokása szerint válaszolni. Mivel e világon jövevények és sellérek vagyunk, és e világ nékünk nem örökünk, hanem tsak vendég fogadó-szállásunk, mellyben tsak ideig mulatozunk. Hadd járjuk meg nagyobb kedvel a mi utainkat. Mi is fiai vagyunk Excellentiádnak; Királyunk és Méltoságod rabotás dolga-tevői. Essenek meg rajtunk kegyes Atyai, könyörülő szemei. Ha egy felől terheltetünk, tsak más felől örvendeztessünk. Elég lészen mi nékünk. Sok öregek, betegek vágynák közöttünk, kik az Ur-Vatsorájára máshová nem járhatnak. Kegyelmes Urunk kegyelmességébül e végre is, hadd járhasson hozzánk a Fok-tői Prédikátor. Engedje meg, és a keresztélést, esküttetést, mint nem régen, tőle eltiltatott filiálissában, hadd tehesse. Hogy az életnek és idvességnek hatalmas Istene tégye Excellentiádat hosszú, egészséges életűvé, szerentséssé, elő-menetelessé, végre mennyben dicsőségessé. Mi pediglen nagy örömmel szolgálhassunk Excellentiádnak, könyörögvén életéért is. Maradván Nagyméltóságú Kegyelmes Urunknak, Excellentiadnak alázatos szolgálo Jobbágyi, Uszodi Lakosok. Hogy mi volt az eredmény, kitűnik az érseknek a kérvény hátlapjára írt következő fejegyzéséből: „Az belől írt Instansok. alázatos kérésén, könyörülni akarván, mindenképen meg visgáltuk 's meg visgáltattuk, minemű szokás, mint a mi Uralkodásunkban, ugy a nagy emlékezetű Eleink 's érdemes Praedecessorink idejekben, tartatott légyen a Prédikátoroknak bé hozása iránt; de azoknak bé-hozását, egész eddig, sem szokásbúi, sem pedig a ditsősségessen uralkodó felséges Királyunk adományibul, ki nem nyomozván; sőt tudván bizonyossan, liogy felséges királyi kegyelmes Decretumi által, ottan egyedül, a Prédikátorok bé hozása engettetik, a hol eddig szokásban volt; Tellyességgel azért, nem hajolhatunk, a belől irt Instansok kérésére ; Hanem a Prédikátor után, máshová ki járni, nékiek nem tiltatik, egyebekben pedig eddig volt szokásban hagyattatnak. Kalotsán. Mindszent Havának 16Ü napján. 1758Ü Esztendőben. G. Klobusitzky Ferentz mp. Jegyzőkönyvünk megörökítette a nyitrai püspöknek a lutheránusok iránti embertelen eljárását a következőkben : Piacet, his annectere, memoranda quaedam, de Fratribus Lutherianis, quorum eadem in Regno Ungariae Jura, pariles injuriae. Comitatui Trentsiniensi praeest ceu Suppremus Comes, Episcopus Nitriensis. Si quis, hunc homineni, in qualibet re, nimium valde dixerit, a vero non abludet. Zelo-tenus cunctis notus, ut hac in parte, Superiorem habeat neminem. Vir totus, ad tyrannidem comparatus. Hic anno superiori, turbavit aquas maris, submisso ad Luteranos mandato de Apostatis. Illoquenti, pauculo tempore numero quindecim, e viculo quodam, ditionis Gasparo Szunyogianae, adducti ad Comitatum, examinati, convicti, ad foedos carceres detrusi sunt. Natos papistas, ex utroque Parente, plerosque, inque eadem Secta educatos ad pueriles annos, res dubio caruit; nec Ipsi, prout erat, verum, diffitebantur. Non eadem via ad Lutheri doctrinam accessisse hos homines, persuasos interim de Religionis veritate tam firmiter, ut citra laesionem Conscientiae, et insuperabiles cordis dolores, ab ea recedere non posse ; tristia quaelibet passuros potius, nec reformi daturos morteni, quoties ad mutandam Religionem compellabantur, audebant dicere et protestari. Sed haec confidentia, aliquorum respectu, vix sibi triduum constitit. Tantum ex una Jesuitarum fraus, ex altéra parte, Domini Terrestris crudeles minae potuerunt in miseros homines. Ejurantes sacram veritatem, numero quinque, e carcere, in quo, non integros tres dies haeserunt, protrahuntur, et donati singulis florenorum trecentis, liberi dimittuntur, Luculentum negatae fidei pretium, insperatum ab avara manu, et rarissime contingens. Fortius pedes figebant decem reliqui, spernantes minas, plenis quas modiis admetiebantur Jesuitae. Nec plus promissa valebant. Hinc ad disputationes deventum. Verum conatu irrito omnia. Sic transacti menses novem. Ad extremum, cuin se frustra esse viderent Jesuitae, novam conimenti fraudem. Homines incarceratos accusare incipiunt, blasphemiae in Sanctam Romanam Fidem. Nimirum, non ad mentem Jesuitarum loquuti fuerant — de missa ; negabant denique de Purgatorio, quicquam posse inveniri in Sacra Scriptura; indulgentiam paratam a Christo, nec acquirendam pretio sed fide; merita operum bonorum nulla, coram Deo, quamviá ea mercede non careant; et quae reliqua sunt. Haec, ex principio suae Religionis, Jesuitis opponere, tantum valebit, ac Sanctam Fidem blasphemare. Judex sedebat in hac causa, Episcopus Nitriensis, e cujus arbitrio, bis quinquaginta plagis mulctati, e Comitatu, una cum Uxoribus, prolibus ejecti atque exterminati sunt. Bona eorum, adjudicante Comitatu, Fisco cedebant. Nihil actum toties intromissis supplicibus Libellis: Quis enim hanc rupem verbis, praeter unuin Deum flexerit? Quis, inquam indiderit Episcopo, hanc mentem ? nescienti parcere adflicto, et quaerenti laudem e crudelitate. Ilyenforma vihar kerekedett a Kis-Kunság felett is : Nonnullos, ex Halasiensibus, ob reformatam religionem, in vinculis haberi, certum est. Ingens detrimentum Rei Christianae, si pergant repetere animas, quas Evangélium conciliavit Ecclesiae. Crimen, a pontificia lue, ad Chris-