Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-09 / 23. szám

A felsőszabol esi reform, lelkészegyesület közgyűlése. A felsőszabolcsi református lelkészegyesület május "23-án tartotta közgyűlését Nyíregyházán, egyik népiskola tantermében. Szokás szerint a tagoknak mintegy negyedrésze volt jelen, a kik aztán kellő érdeklődést tanúsítottak az eszméitető tárgysorozat iránt. Somogyi József, alkalomszerű megnyitója után, bejelentette az egész tisztikar és választmány lemondását, — idejök letelvén. IJjra megválasztattak mindannyian. Tárgysorozat rendén ifjú Görömbei Péter mándoki lelkész szabad előadást tartott, az állam és egyház közt, kezdettől és időnként kifejlődött elméletekről és gyakorlatba vett alkalmazásukról, egész a mai napig, súlyt helyezvén főként a magyar viszonyokra. Persze, csak nagy vonásokban, de igen ügyes és élénk csoportosítással, szinezéssel, gondolkodó erővel s főként hasznos tanulságokkal. Manapság e nagyjelentőségű kérdés mindenütt foglalkoztatja már, nemcsak a kiválóbb szaktudósokat, hanem a gondolkodó nagyközönséget is, és jó gondolat volt az alapos képzettségű, külföldi egyetemeken tanulmányozott ifjú lelkésztársunktól, hogy mélyebb figyelmet keltett és irányt mutatott e nagyjelentőségű kérdésben. Szívesen köszönte is a figyelmes hallgatóság, sőt arra is felkérte, hogy kellő formába öntvén, adná közre lap utján, mert hasznos dolog volna olvasása is. Következett az országos lelkész-egylet ügye. Az alsószabolcs-hajduvidéki egyházmegye határozata kapcsán Bokross Elek, rohodi lelkésztársunk gondos tanulmány tárgyává tette ez ügyet, s mint előadó, határozati javaslatában elfogadásra ajánlotta nevezett egyházmegye azon végzését, hogy egy országos lelkészegyesület szerveztessék, a lelkészi közös érdekek, főként anyagiak ápolására és keresztülvitelére. A megindult eszmecsere alapján általános vélemény volt ugyan, hogy nekünk, ker. lelkészeknek, a közösséget, egységet, anyagi, szellemi ós erkölcsi előhaladást munkálnunk kell fáradhatlanul; de a részletekben, eszközök választásában nem mindig arra az egy fundamentomra építettünk, a melyen kívül pedig mi másra nem építhetünk. Sőt akadtak, kik a megalakítandó egyesületben bizonyos ellenőrző hatóságot is szeretnének törvényes egyházhatóságaink mellett és velők szemben. Az anyagi javak emlegetése vezető tenor volt a hangulatban. Egyéni vágy, érdek és ízlés, hovatovább nyilvánvalóvá tették, hogy még mi is, 20—25-en, ugyanannyi felé nézünk és törekszünk, hát ha ezt aztán országos keretben így csinálnánk, minő javak származnának mindebből ?! A vége az lett, hogy négy híján az összes jelenvoltak nem tartják sem szükségesnek, sem czélszerűnek ilyen országos lelkészegylet létesítését. Mert : a mi a czélul kitűzött szellemi és erkölcsi képzést, a testvéries jóviszony ápolását illeti, ezekhez minden eszközzel rendelkezünk ma is, különösen ha fel is használnánk a már szervezett kisebb-nagyobb keretű lelkészi egyleteinket, könyvtárainkat, irodalmi társaságunkat és kiadványait, az időszaki sajtó termékeit, főként különféle irányú folyóiratait. Mindezekből szellemünket, erkölcsünket, ízlésünket, általán lelki erőnket fejleszthetjük, tágíthatjuk, mélyíthetjük. Csak használjuk fel! a mit, fájdalom ! nem teszünk úgy, a mint tehetnénk és tennünk kellene. A lelkész-testvéri jóviszony ápolására legalkalmasabbak a közelben lakók, szomszédok, aztán egy megyebeliek és kerületbeliek alkalomszerű érülközései. Együttes ismerkedésre, találkozásra ott az orsz. irodalmi társaság. Szóval: eszközök, alkalmak vannak. Még egy újnak szervezése, említett czélokból, nem látszik előttünk szükségesnek. Hasznosnak sem látjuk, mert, miként a Zahara szomjas utazója mindig az óhajtott hűs hullámokat képzeli az izzó délibábban s ezzel is fokozza szomját, úgy ez a mi alkotandó egyetemes lelkészi értekezletünk is, akarvanemakarva, folyvást két csoport számjegyre irányítja vágyó reményét: 1848 : XX !1

És ez a két csoport számjegy, még akkor is veszedelmet rejt magában, nemcsak ref. ker. vallási, hanem igaz emberi érdekből is, ha készpénzre váltanák fel; annál inkább veszedelmes, ha önnönmagunkkal hoz meghasonlásba, midőn törvényes egyházhatóságaink iránt bizalmatlanságot, elhidegülést, sőt gyűlölséget támaszt.2

Meg van nekünk minden szükséges és alkalmas keretünk ahhoz, hogy anyagilag is segítsünk magunkon, csak adjunk kellő tartalmat a meglevő keretekbe, kiki saját egyházában, presbitériumában, egyházmegyéjében s tovább. Mert ha most, összefogva hitsorsosainkkal, nem tudunk kívánatos eredményt elérni, — a kik t. i. azt mondják, hogy nem tudunk, — hát nagyobb súlya lenne-é annak az egyetemes lelkészegyesületnek, hova akár személyesen, akár megbízottként, pár száz lelkész összegyűl, beszélni, akár angyalok nyelvén, és mindig csak beszélni; mert hát, végezni és határozni, — kivel, vagy kikkel szemben végez és határoz ?3

Gyökerére menve a dolognak, lelkészképésünket kellene minél sürgősebben úgy átalakítani, hogy országos, egységes krisztusi szellemet, aztán gyakorlati élnitudást nyerjenek a ref. lelkészek, nagyobb mértékben, mint a minővel ma bírunk ! íme, sajnálattal hozza tudomásul elnökünk, hogy a kitűzött két pályakérdésre, egy munka sem érkezett. Újra kitűzettek. A magyarhoni prot. egyház története cz. legújabb díszmunka könyvtárunk részére megszereztetik. Egy akarattal hozzájárulunk törökszentmiklósi lelkésztársunk, Kutas Bálint azon indítványához, melyet egyházkerületünk közgyűlése elé írásban is beadott, hogy indítsunk lehető legszélesebb körű mozgalmat a r. kath. jellegű államjavak visszavétele s egyetemes iskolázás czéljára fordítása érdekében. Korocz József, berezeli lelkésztársunk ismertette az egyházi adózás új rendszerére vonatkozó zsinati, illetve konventi intézkedést s ebből folyó egyházi segélyezés 1 Nem csupán 1 Szerk. — 2

Ez sem a czélja. Szerk. — 3 Nem határoz, csak javasol és kér! Szerk.