Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-19 / 20. szám

elszakadó lomb ezt suttogná neki valami félelmes hangon: „Térjetek meg!" „Mily szép a föld tavasszal, mikor mint egy tündér, magára ölti harmatos ékességét, az ébredő természet fakadó bűbáját I Ilyen szép volt az ember is erkölcsileg, mikor kikerült a teremtő kezéből . . . s csak „kevéssel volt kisebb az angyaloknál" . . . „De a szivnek az a fényes tündérvilága, melyet az édesanya a gyermekkorban az angyalokkal népesítet be, lassanként elhomályosul; az angyalok egyenként elszállanak belőle; mind jobbanjobban eltaszítjuk azt a jóságos istenkezet, mely oly biztosan vezetett addig a vétek örvényei fölött. A gonoszra hívogató s hajtó szenvedélyek egymás után felkelnek, s a belénk csepegtetett szülei sok jó tanácsot útszélre szórják." Küzdelem a bűnnel, a gyötrődés azok között, majd a szabadulás Krisztus által, az egész egy szép, a halállal is kibékítő, építő beszéd. A hazafias beszédek: „A hazaszeretet: keresztyén erény" Soltész Elemértől, „Jézus könnyei" dr. Székely Józseftől (mindkettő márcz. 15-én); „Dies irae, dies illa" Csécsi Imrétől (okt. 6-án), mind szépek és tartalmasak, különösen Székelyé, melyben nemcsak a múltnak, hanem a jelennek bűneit is ostorozza, melyeknek elhagyásával remélhetünk egy jobb és boldogabb kort, „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán". Az alkalmi beszédek között vannak még reformácziói, templomszentelési, orgonaavatási, lelkészválasztáskor, uj harangok beszerzésekor tartandó beszédek, melyek mint alkalmi beszédek több-kevesebb értékkel bár, de mégis az istenországa megvalósítására szolgálnak. Ismétlem : én minél kevesebb ilyen alkalmi beszédet vennék be a gyűjteménybe. A gyűjteményben van két keresztelési beszéd, melyeknek elseje (Palmer után) oly gyenge, semmitmondó, hogy csodálkozom: ugyan miért vétetett föl e kötetbe ? A másik beszéd Madarász Imrétől szép, költői hasonlatokkal és nyelvezettel; de ebből is hiányzik a keresztelés, illetve a keresztség dogmatikai jelentősége. Pedig a keresztségnél, ép úgy, mint az úrvacsoránál, maga Krisztus szabja meg, hogy miről kell és mit kell beszélnünk, t. i. a szereztetési igéket magyaráznunk. Szavaknak, költői képeknek összeállítása az ilyen alkalomnál csak zengő érez és pengő czimbalom, melyek nem hatnak építő erővel, s ép azért mit sem érnek. A konfirmácziói, úrvacsorai és esketési beszédek, (a koníirmáczióiak egyike a franczia ref. liturgia nyomán), általában jók, használható beszédek. A gyászbeszédek és imák mind jól ismert nevű emberek tolla alól kerül ki, milyenek: Garzó Gyula, Lévay Lajos, Dombi Lajos, Szabó József, Szalóczy Pál, s ép azért e beszédek, a hely és viszonyok tekintetbevételével s itt-ott némi módosítással, változtatással sikerrel használhatók. Két példa a vallásos összejövetelek vezetésére • Az igaz vallásosságról és Az isteni gondviselésről, Csiky Lajos theol. akad. tanártól. Tekintettel arra, hogy a belmisszió kezd már terjedni egyházunkban is, melytől pedig csak nem rég is oly idegesen fordultak el: czélszerűnek tartanám több ily irányító beszéd közlését. Ha példa van előttünk, könnyebben elhatározzuk magunkat valaminek a követésére. Csiky beszédei jó példák! A halotti és alkalmi imádságok között vannak olyanok is, melyeket én az imádság neve alatt nem hoznék nyilvánosságra. Az imádságok írásánál még a nagy emberek is botlanak, olyan elemeket vivén azokba, melyeknek az imádságban semmi helye nincsen. A különfélékben: „Az írás szava a gazdagokról és szegényekről", hollandusból fordította dr. Nagy Zsigmond, debreczeni tanár, szép és értékes elmélkedés. A gazdagság és szegénység közötti ellentétet, sőt háborúskodást a Krisztus evangeliomának, a szeretetnek lelkével megszüntetni, a gazdag és szegény között békét, harmóniát teremteni: ez czélja az elmélkedésnek. És e czél érdekében igazán értékes elmélkedés. Midőn végére jutottam a 628 oldalos könyvnek, sajnálatomnak adok kifejezést, hogy annak tartalmával részletesebben nem foglalkozhattam ; de a mennyire lehetett, feltüntettem annak előnyeit, de itt-ott rámutattam fogyatékosságára is. Végszavam az érdemes szerkesztőhöz: legyen még szigorúbb a bírálatban s ne engedjen tért olyan beszédeknek, melyek irodalmi színvonalon nem állanak. Egyházunknak akkor szolgái igazán, ha a papságnak olyan, külsőleg szép, belsőleg tartalmas beszédeket nyújt, a melyek valóban emelésére szolgálnak a valláserkölcsi életnek 1 Keresztesi Samu. BELFÖLD Végrehajtási utasítás az országos reform, lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva-gyámintézetről szóló VII. törvényezikkhez. A lelkészi nyugdíj- és gyámintézet szervezését a törv. 30. §-ában ráruházott jognál fogva a kihirdetés után azonnal megkezdi az egyetemes konvent. E végből elrendeli, hogy a nyugdíjtörvény életbeléptetéséhez szükséges előmunkálatokat már a folyó 1907. évben megkezdjék a törvényben megjelölt személyek és testületek ; hogy a járulékok és tagdíjak befizetése már az 1908-ik évtől megkezdődjék, noha a nyugdíjazás a törvény rendelése szerint (5. §.) csak hat év elteltével, tehát 1914. január 1-én veszi kezdetét; de az özvegyek és árvák ellátását ez alatt az idő alatt is a jelenleg működő országos ref. lelkészi özvegy-árva-gyámintézet alapszabályaiban, illetőleg a törvény 19—25. §-aiban megállapított módozatok szerint teljesíti. Az életbeléptetés megkezdésére az egyetemes konvent a következő utasítást állapítja meg.