Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-12 / 19. szám

vinista szellemet, azt a talán sokszor kellemetlen, sokszor érdes, de független és szabad szellemet, a melyre a jelenlegi generácziónak bizonyára égetően szüksége van ? Hányszor halljuk emlegetni, — a baj csak az, hogy sokszor ismernünk kell üdvös igazságokat, de nem szeretjük azoknak konzekvencziáját levonni — hogy egyik legnagyobb bajunk a jelenben és sötét aggodalmakat kelthet a jövőben az a tény, hogy a magyar társadalomnak elég hátgerincze nincs, hogy annak tagjaiból hiányzik az egyéni erő, a jellemnek és meggyőződésnek az az ereje, a mely a kielégítést önmagában keresi, a mely nem gondol azzal, mit mond a világ, de megy ingadozás nélkül a saját meggyőződése által eléje szabott úton. Egyenesen nekünk, protestánsoknak kell első sorban éreznünk azt a hivatást, hogy a jellemnek ezt az igaz függetlenségét, a meggyőződésnek minden irányban való bátorságát igyekezzünk növendékeinkbe beoltani. De mi ránk vár első sorban az a magasztos feladat is, hogy fentartsuk és tovább fejlesszük a keresztyénség és a modern kultura közötti egységet. Hiszen mi vagyunk azok, kik az emberi elmét a tudás jogosult terén bókóba nem verjük; mi hirdetjük és követjük a szabad vizsgálódás nagy elvét, a mely minden emberi tekintélytől függetlenül összhangba tudja hozni Jézus tanítását az emberi elme legújabb vívmányával. Mi óvhatjuk meg az emberiséget attól a csapástól, a mely minden olyan nemzet lelki életét fenyegeti, a melynek kultúrájában a protestantizmus befolyása nem érvényesül, hogy az ultramontán és atheista szélsőség győzedelmeskedjék minden józan középút felett s két ellenséges táborrá szakítsa a nemzetet. (Vége köv.) BELFÖLD. A ielsőborsodi református egyházmegye közgyűlése. Egyházmegyénk elnöksége, Vadászy Pál esperes és Ragály Béla egyházmegyei gondnok, f. hó 1—2. napjaira közgyűlésünket Parasznyára hívta össze, hol úgy a kormányzók, mint a lelkészek és egyházak küldöttei szokatlan nagy számban jelentek meg. A tágas templomban gyülekezeti éneklés és Bodnár János segédlelkész áhítatatos imája után a közgyűlés esperesi rövid fohásszal és tartalmas gondnoki megnyitóval vette kezdetét. — Botos József helybeli lelkész és egyházmegyei tanácsbíró azonban a presbitériummal az élén egy kis időre megakasztotta a tárgysorozatot, a mennyiben lelkes beszédben üdvözölte Vadászy Pál esperest, abból az alkalomból, hogy 60 évvel azelőtt ez anyaegyház falai között született s innen indult tanulmányai folytatására, s mint ez egyházmegye egyik vezére, most ide jött lelkes egyházmegyéje élén. E nem várt üdvözlésre könnyek között válaszolt az esperes, mely jelenet sokáig élni fog mindnyájunk szívében. Hegedűs Sándor elhunyt főgondnok érdemei jegyzőkönyvünk lapjain megörökíttetett; gróf Tisza István pedig általunk szívélyesen üdvözöltetett főgondnoki beiktatása alkalmából. Elek József bábonyi lelkész papi tanácsbiróvá, dr. Orbán József sajószentpéteri ügyvéd pedig világi aljegyzővé megválasztatván, az esküt ünnepélyesen közgyűlésünk színe előtt letették s hatásos beszédben ajánlották fel szolgálataikat anyaszentegyházunknak. Lengyel Gyula kondói lelkész Szendrőládra meghívás utján megválasztatván, beerősíttetett s beiktatására szakaszbeli tanácsbírák kiküldettek. A segédlelkészek így helyeztettek el: Almássy Lajos Szendrőládra, Almássy Bertalan Balajtra, Tussay János Radostyánba, Medgyaszszay András Szilvásváradra, Zayzon Mihály Szakácsiba, Kun József Sajószentpéterre. Arvay Gábor Nagy - Barczára, Horváth Károly Nyomárra, Sándor István S.-Kazinczra mint rendes okleveles tanítók beerősíttettek, s miután az esküt ünnepélyesen letették, erről a bizonyítvány nekik kiadatott. A lelkészértekezleti jegyzőkönyv azon módosítással erősíttetett meg, hogy a Bocskay-alapra begyűlt összeget mi a Debreczenben felállítandó egyetem Bocskay-tanszéke díjazására adjuk, mert így az ő nevének ez által ércznél maradandóbb emléket fogunk állítani. A gyámtári választmány azon javaslatát, hogy egy özvegy évente 280 korona segélyben részesül megyei gyámtárunkból, határozattá emeltük, s megerősítettük azt is, hogy a régi négy özvegy 80—80 K segély-jutalékot kapjon. Elrendeltük az „ Ellenőrzési naplóka

életbeléptetését a mindenkori egyházlátogatók részére, hogy észrevételeiket e naplóba minden egyházban jegyezzék be, hogy így rendesen nyilvántartható legyen az egyházak kebelében észlelhető fogyatkozás vagy hiány. Nekézseny, S.-Velezd új iskolát, Martonyi új tornyot, Mályinka új paplakot építvén, úgy a terv és költségvetés, mint a rendkívüli egyházi adó is általunk elfogadtatott és megerősíttetett. Esperesünk azon jelentése, hogy egyházmegyénk úgy a szokásos özvegyárva - tári, mint a domesztikai összeget az utolsó fillérig most is befizette: örvendetes tudomásul vétetett. — Bárcsak minden egyházmegye esperese ezt jelenthetné! Sok bajt okozott a meszesi egyház szórványaival. Régi egyház, de szegény s Amerikában van a gyülekezet jó része. A küldöttség terjedelmes jelentésében azt ajánlja, hogy ebből szórványaival s filiájával együtt missziói egyház szerveztessék; mert parochiája düledező s adóssága tetemetes. Hosszas vita után azt határoztuk: Szentmártoni Dániel martonyi felügyelő-lelkész próbálja meg mennyit áldozhatnának a hívek, s ha ez áldozat elégséges lesz, akkor a küldöttség rendezni fogja ez egyház zavaros ügyeit. De míg ez meg nem történik, a lelkészválasztás felfüggesztendő. Az egyházkerületi közgyűlésre mint képviselők,