Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-05 / 18. szám

hittanhallgatók vették kézhez április hó 17-én Hágában, hová audiencziára hivattak meg a külügyminisztérium elé. A levél kiállítása díszes, pergamentre van kalligrafálva és a királynő által sajátkezűleg aláírva. Magyar fordítása így hangzik : A Magyar Ev. Ref. Egyház Egyetemes Zsinatához. Mint tanuja a hódolatnak, mely a magyar evang. ref. egyház egyetemes zsinata részéről 1907. márczius 23-án az amsterdami „Nieuwe Kerk" (új templom)-beli ünnepen a de Ruyter Mihály tengernagy emlékének hozalott, szives érdeklődéssel vettem tudomást a koszorút kisérő okmányról, a mely a nevezett zsinat nevében két magyar tanuló által helyeztetett a nagy tengeri hős díszsírjára. Az abban kifejezett kegyelet és hálaérzetet, mely Hollandia e nagy fiát illeti, melyet a koszorú küldése maga is jelez, magas méltánylásban részesítem. Érte a zsinatnak és az egész magyar ev. ref. egyháznak meleg köszönetemet fejezem ki. Örvendek, midőn ennek jeléül a zsinatnak az itt mellékelt emlékérmet ajánlom fel. Kelt Het Loo-ban, 1907. április hó 9-én. Wűhelmina. Magyar ref. egyházunk, a melynek zsinata márcz. 12-iki ülésében hozta meg azt a határozatot, hogy a de Ruyter emlékünnepélyben részt vesz, és ez egyháznak minden tagja örvendhet, hogy ez által ismét erősíthettük azt a szoros viszonyt, a mely közöttünk és a protestáns Hollandia közt már a reformáczió ideje óta fennáll. Ez a barátság, eltekintve a távolt és a nyelvkülönbséget áthidaló felebaráti szeretet kedves és igaz keresztyéni érzetétől, még mindig hasznunkra is vált. Nemcsak de Ruyter útján, de más alkalommal is segítségére sietett a holland nemzet egyházunknak, ha szorongattatásban vagy szükségben voltunk. Felekezeti főiskoláinkat már oly sokszor támogatta. Más jótékony czélokra is adományokat küldött. Nagy theologusok levelezése, sőt azoknak munkálkodása által felügyelt a tudomány helyes irányára. És most is, mint már másfél század óta, az utrechti egyetemen, alapítványi helyen, több-kevesebb magyar tanulót tart, gondoskodva azok mindennemű szükségeiről. Öröm volt ezeknek is most a hálában osztozni, öröm a kivitelt elősegíteni és az eredményben elsőkként gyönyörködni. Különös hálát kell azonban egyeseknek kifejeznünk, így az utrechti egyetem theol. tanárjának, az érdemes dr. Valeton Józsuának, magyar diákjaink régi atyjának, ki igen sokat tett az ügy sikeres kivitelére. Maga is fel volt kérve a zsinat által, hogy a képviseletben venne részt; de akadályoztatása mellett őt talán szerénysége is tiltotta, hogy ott, mint tanítványai feje díszelegjen, sőt azt szükségtelennek is nyilvánította. Hanem tett más úton. A legutóbbi hágai útban is részt vett, hogy ékesebben, mint tanítványai tudnák, ő köszönje meg az egyházunk részére átadott királyi levelet és az ahhoz mellékelt ezüst emlékérmet. Hazánkban pedig a leghálásabb elismerés és köszönet illeti meg dr. Antal Géza pápai theol. tanárt, a ki nem szűnt meg buzgólkodni, , átvévén a kezdeményező lépést az ügy sikerre segél&sében. Az ő műve volt a királynőre ol> mély benyomást tevő okmány hollandus fogalmazása és az ezüst koszorú adásának keresztül vivése. Ő rá itt Hollandiában íls hálásan emlékeznek, mert itteni diáksága idejében megírj német nyelven és könyvben kiadta a hollandus filozófia történetét . Utrecht, 1907. ápr. 20. Tuss Albert. RÉGISÉG. Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez. (Folytatás.) 11. CAz 1757. június 25-iki nagykörösi conferentia: Dallos István az új solti esperes. — Giczey Sámuel. — Igasság Paissa. — Klimó pécsi püspök visitatiója. — A conferentia e tárgybani kérelme Klimó püspökhöz. — Az egyházi kánonok újra nyomatása. — Az 1757. augusztus 9-diki kecskeméti conferentia. — H. Lossonczi János az új generális scriba. — A superintendentialis „cassa charitativum". — Az új lelkészek felszentelésének elhalasztása. — Az egyházi nevezetes események megörökítésének elrendelése. — Dömjén Gergely bécsi ágens ángáriája.) 1757. év június 25-ikére Szőnyi Virágh Nagy-Kőrösre conferentiát hívott össze. Megjelentek az egyháziak közül, a püspökön kívül: Ölvedi András kecskeméti, Monori András cserháti esperesek; Mócsi István nagykőrösi, Szathmári Pál kecskeméti lelkészek és Lossonczi István nagykőrösi rector-professor; a világiak közül: Nyáregyházi Nyári Mihály nagykőrösi biró, Beretvás János, Farkas János és Balla Gergely senatorok. E conferentián a következő ügyek tárgyaltattak: 1. Az egyházkerületi „cassa charitativum" megvizsgáltatván, Mócsi István nagykőrösi lelkész és Ölvedi András kecskeméti senior őrizete alá adatik. 2. A generális scriba választásának határidejéül, miután a kecskeméti és a vértesaljai tractusok szavazataikat még be nem küldötték, 1757. augusztus 9-ike, helyéül Kecskemét tűzetett ki. 3. Szőnyi Virágh Mihálynak superintendenssé választásával megüresedett solti seniori állásra a szavazatok többségével, Veszprémi György ráczkevei lelkész ellenében, Dallos István fülöpszállási lelkész választatott meg. 4. A külső-somogyi tractus kívánságára a conferentia ismét Giczey Sámuelt kéri fel a seniori hivatal viselésére. 5. A néhai Helmeczi István superintendens által Melianus Gnatereth álnév alatt írt s 1741-ben kiadott „Igasság Paisa" czímű munka 210 példánya Lossonczi István útján bekötés végett egy nagykőrösi könyvkötőnek adatik át. A bekötés költségeinek egy részét — a superintendens közbenjárására — Helmeczi István egyetlen gyermeke, Helmeczi Éva, előbb Pataki István városi főjegyző, majd Sipos Gábor felesége, fedezte. 6. A felső-baranyai tractus seniora, Dámány András értesíti a presbyteriumot — így nevezi a jegyzőkönyv 36