Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-28 / 17. szám

előadók, sem biztosított hely nincsenek s nem is lehetnek, míg a bizottságtól körlevelem a tagok véleményével együtt vissza nem érkezend. Eddig három tagtársam válaszolt, kik propoziczióimat nagyjában és egészében elfogadták, megtoldva azzal, hogy a bizottságot a június első napjaiban, Böszörményben tartandó M. P. 1. T. ülése alkalmára hívnám össze, a mihez én kész szívvel hozzájárulok s a hová a böszörményiek bennünket szeretettel hívnak és várnak. Számtalan magánlevél, illetve már megválasztott küldött is a halasztást kéri. E szerint, ha a bizottság többsége hozzájárul, a kongresszus — valószínűen — aug. utolsó felében jön össze s több mint bizonyos, hogy az nem várt és nem is remélt impozáns megnyilatkozása lesz ref. lelkésztestvéreink felébredésének, egy új s eredményeiben ma ínég kiszámíthatatlan nemes munka megkezdésének. Ezt a reményt nem a levegőből, hanem az életből merítem. Az ország különböző részeiből hozzám érkező levelek s a lapokban egyre sűrűbben jelentkező értekezleti tudósítások a forrásaim. Az a.-szabolcs-hajdúmegyei leik. értekezlet s annak lelkes elnöke viszi elől a zászlót, nyomatott felhívásával, szívvel-lélekkel csatlakozván a nov. 22-ki megállapodásokhoz s buzdítva arra másokat is. Állást foglalt F.-Zemplén, F.-Borsod, a debreczeni tekintélyes egyházmegye értekezlete, Alsó- és Felső-Baranya, a szigetvárvidéki értekezlet stb., s mint magánúton értesültem, lelkesedik egész Dunántúl, a szatmármegyei papság stb. Erdélyről nem tudok semmit. De ha értesülésem nem csal, a zsinaton a zászlóvivő a papságot eszménknek úgy megnyerte, miszerint már csaknem bizonyosnak mondható, hogy a hetven tanítványok közt ott leendenek a választott apostolok is, nagyok és kicsinyek, mindnyájan testvérek a szolgálatban, melyet vettünk az Úrtól. A református lelkészek testvéresülésének — az előjelekből ítélve — olyan imponáló ünnepe lesz ez a kongresszus, a minőt egyházunk története még nem mutatott fel. Nem lármás tüntetés, hanem a testvéreknek erkölcsi, közös, nagy és magasztos czélra egyesülése. Nem vásári jajveszékelés, hanem czéltudatos, komoly törekvés, mely nemes munkában dicsőítse meg magát. Szent testvérisülés, hol az erős az erőtlent ápolgatja, támogatja, segítvén a közös czél elérésére. Nem akarok, nem tudok lemondani arról a hitemről, hogy a lelkészek e szervezett testületéből nincs lelkész, a ki magát kivonni akarhatná; nem hiszem, hogy legyen református pap, a ki a testvérisiilés e nagy ünnepén, legalább képviselője útján, résztvenni ne óhajtana. A rügy, ha későre, ha nehezen is, fejlődik, duzzad; itt-ott már virágok is nyiladoznak. Minő szép, szemnek tetsző, szívnek kerlves látvány leendene az, ha e nagy testület testvériségének élőfája virágba borulna. A jelek kedvezők. A tavasz biztat. A szellők fújnak. A lélek ihletése nem hagyja a sziveket érintetlenül! Sokan már elindultak. A kik még késnek, hiszem, ők is jönnek a szentek egyességére, a nagy czélok megvalósítására. Erő kell ehhez és ezt az erőt egyedül a tömörülés adta meg mindenha, adja meg ma is. A ref. lelkészi kar jelentőségének régi magaslatáról aláhanyatlott, ezt tagadni nem lehet. Újra felemelkedhetik s vele együtt emelkedik az aláhanyatlott ref. egyházi élet is, mihelyt kezet kézbe fogva, egyesült erővel vetjük kezeinket az eke szarvára. Ez elnémíthatlan meggyőzőtlésem. Hála Isten ! nem csak az enyém, hanem sokunké. Legyünk ott hát minél többen a testvérisülés, a Szentek egyességének nagy ünnepén! Mi igyekezni fogunk, hogy az utazásra kedvezményesjegyet eszközölhessünk s teljes szívvel követünk el mindent, hogy a közsziikség gyanánt jelentkező egyesület ne csak létesüljön, de éljen és virágozzék és teremjen jóízű gyümölcsöket, sok próbán átment anyaszentegyházunknak úgy, mint az újabban elfelejtett s a kor haladó szekere által útfélen hagyott Krisztus szolgáinak. A| bizottság véleményének beérkezése után nem mulasztandom el lelkésztestvóreimet az ügy állásáról ismét tájékoztatni. A kibontott zászló pedig csak hadd lobogjon vidáman az egyre szaporodó lelkesült tábor felett! Nagyváty, 1907. április 15. Morvay Ferencz a 12-ös biz. elnöke. Az 1904. évi ref. zsinati törvény III. ezikkének végrehajtása. A legutóbb tartott ref. egyetemes konventen az egyetemes konvent zsinat-előkészítő adóügyi albizottsága a második budapesti országos református zsinat alkotta III. törvényczikk végrehajtása tárgyában a következő előterjesztést tette: „Főtiszteletű és Méltóságos Egyetemes Konvent! Az egyházi adóról szóló 1904. III. t.-cz. végrehajtása tárgyában a következő határozati javaslatokat van szerencsénk tisztelettel beterjeszteni: 1. Hívja fel az egyetemes konvent az egyházkerületeket, hogy a III. t.-cz. 4. §-ában elrendelt vagyonleltárt, a törvény életbeléptetése, illetőleg kihirdetése után minden egyházközség presbitériuma azonnal vegye munkába s azt úgy és oly módon állítsa össze, a mint azt a hivatkozott §. 1—3. pontjai megkövetelik. 2. Felhivandók az egyházkerületek, hogy utasítsák az egyházközségeket, hogy ezek a törvény életbeléptetésétől kezdve évi számadásaikat mindenütt polgári év szerint vezessék. (III. t.-cz. 6. §.) 3. Az egyházkerületek útján ügyelmeztetendők az egyházközségek, hogy a 8. §. 3-ik kikezdése szerint egyházi adó húsz éven alóli egyháztagokra sem saját személyök, sem azon családfő terhére, a kinek család-' jához tartoznak, ki nem vethető, kivévén, ha önállóak és külön vagyonuk van és a gyülekezetben vagyon utáni