Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-28 / 17. szám

czímbe beilleszteni; a Ház azonban, gr. Apponyi miniszter ama replikája után, hogy az állami iskolák is vallásosak, a módosítást mellőzte. A 2. §-nál Ováry Ferenez, Goldis László, Szkicsák Ferenez ós Csernoch János nyújtottak be módosító indítványokat, Ezek közül Ováryéhoz és Csernochéhoz a kormány is hozzájárult, és így a §. rendelkezése akképen módosult, hogy a segédtanítók legfelebb egy évig alkalmazhatók ; hogy a tanító halála esetén alkalmazott segédtanító javadalmazásához, ha a tanító özvegyet vagy árvát hagyott hátra, fél évig az állam is hozzájárul, s hogy az esetleg összeházasodó tanító és tanítónő számára a fentartó testület két-, esetleg három-szobás lakást köteles csak adni. A 2. §-sal a Ház csak a 17-diki ülésben végzett. A 18-diki ülésben a tárgyalás ismét csak két szakasszal haladt előre. A 3-dik szakasznál a felszólalók általában véve a korpótlékok beosztását kifogásolták. A miniszter maga is belátta a javaslat e tekintetben való méltánytalanságát s maga nyújtott be módosítást az iránt, hogy a három első ötödévi korpótlék 200 — 200, a 4-dik és 5-dik 100—100, a 6-dik ismét 200 koronás legyen. A 3. §. ezzel a módosítással ment keresztül. A 4. §. szintén előnyös módosuláson ment keresztül, a mennyiben, a miniszter hozzájárulásával, kimondta a Ház, hogy a személyes pótlékok nyújtásánál, a felekezeti tanítókra nézve a felekezeti főhatóság is meghallgatandó, s hogy a pótlékra a tanítók nem csupán az egy helyen való huzamosabb szolgálás alapján számíthatnak. Megnyugtató tudomásul vették továbbá a miniszter ama kijelentését, hogy a személyi pótlékban legelső sorban az idősebb tanítókat kívánja részesíteni, körülbelül úgy, hogy a nem állami tanítók 10 %"a

részesüljön, öt év alatt fokozatosan a személyi pótlékban. A 18-diki ülésen a javaslat 5—11. szakaszai mentek át a rostáláson ; a 12. §. sorsa még függőben maradt. Az 5. §-ban, a „földbirtok jövedelméből" szavak után beszuratott „vagy szolgálmányokból", s a miniszter kijelentette, hogy reméli a keperendszer rövid idő alatt leendő megszüntethetését. A 6. §• változatlanul elfogadtatott. A 7. §-t, a melynél a terményekben fizetés rendezésének indítványa merült fel. addig, míg ennek pénzügyi vonatkozása tisztába nem hozatnak, a miniszter visszavonta. A 8. §. változatlanul ment keresztül; a 9. §. pedig jelentéktelen stiláris módosítással. A 10. §. változatlanul maradt; a 11. §. pedig azzal a módosítással, hogy a kántori járandóságok, azok jellegének érintése nélkül, együttesen fizetésnek számítandók. A 19-diki ülésen a 12. §. azzal a pótlással ment keresztül, hogy az állami segély az iskolától csak abban az esetben vonható meg, ha az iskola főhatóságához intézett figyelmeztetés daczára sem szűnt meg a segély megtagadásának az oka. A 13. §-hoz hozzápótoltatott, hogy az iskolafentartás elvesztett joga ismét feléled, ha az iskolafentartó később államsegéllyel újra fel akarja állítani iskoláját. A 14. §-on csak stiláris módosítások történtek. A 20-diki ülésen csak a 15—16. §. intéztetett el. Az utóbbi változatlanul maradt; az előbbin pedig az a fontos változtatás történt, hogy a nem állami iskoláktól a miniszter abban az esetben sem vonhatja meg a segélyt, ha a tanulók száma harminezon alól szállt, s hogy az állami segítséget az iskolai főhatóság is kérheti. A 21-diki ülést a 17. §• tárgyalásának bevégzése és a 18. §. feletti tárgyalás megindulása töltötte ki. A 17. §. azzal a módosítással ment keresztül, hogy az iskolák falaira vallásos és kegyeleti jelvények is felfüggeszthetők ; hogy minden iskola felirata magyar legyen, olyanformán azonban, hogy legyen egy, a növendékek nyelvén megszerkesztett felírás is ; hogy az iskola kellő berendezéséért első sorban a tanító legyen felelős, s hogy az iskolaszék elnöke, a szükséges intézkedések elmulasztása esetén, büntetőjogilag is felelősségre vonható. A 18. §-nál Bozóky Árpád annak a kimondását kívánta, hogy, Horvát-Szlavonország kivételével, az egész magyar állam területén minden iskola tannyelve a magyar legyen, s a gyermekek anyanyelve legfelebb az első és a második osztályban használtathassák kisegítő nyelv gyanánt; dr. Nagy Dezső pedig azt indítványozta, hogy a hol nincs magyar nyelvű iskola, ott a nem állami iskolák kötelesek a magyar anyanyelvű, valamint a magyarul tanulni akaró, nem magyar anyanyelvű gyermekeket is magyar nyelvű oktatásban részesíteni. Az igazi magyar iskolapolitika szerint Bozóky indítványát kellett volna ugyan elfogadni; a Ház azonban, gr. Apponyi kultuszminiszter mérséklő felszólalása után, mégis csak Nagy Dezső módosításához járult hozzá. Ez azonban csak már a 23-diki ülésben történt meg, a melyben ezenkívül még a 19—20. §-ok nyertek elintézést. A 19. §-ban kimondatott, hogy a tanulók gondolataikat magyar nyelven necsak szóban, hanem írásban is ki tudják fejezni; továbbá, hogy a tanterv mindenkor az iskolai főhatóság meghallgatása után állapíthassák meg. A 20. §-ban pedig az állapíttatott meg, hogy a felekezeti iskolák tantervét a miniszter nem megállapítja, hanem csak jóváhagyhatja. 0k - - — JL A U —-m MmBA Amát Egyházfelszerelő és oltárépitő műatmm őt nniifnoT \IUVUIU Wll llUUtjllCI Budapest, IV., Váczi-utcza41.