Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-21 / 16. szám

kezményeket, vagyis lemond mandátumáról. A kiben azonban annyi szemérem sincs, mint Vojvoda úrban, attól ilyen gavallér dolgot nem igen lehet várni, a mint hogy nem is mondott le mind e inai napig sem. Sajnos, hogy az ilyen alakokkal szemben nincs erősebb eszköze a képviselőháznak, mint a jegyzőkönyvi megrovás. A nyilt illés további folyamán Szontagh Andor, Simonyi-Semadan Sándor és Kollár Márton szólaltak fel. Szontagh határozottan visszautasította Szkicsák Ferenez aina rágalmát, mintha a magyar ev. egyház, különösen pedig annak püspökei pártpolitika szolgálatában állanának. A javaslatot, a mely ugyanazon ideálokért küzd, mint a magyar protestantizmus, a tárgyalás alapjául elfogadja; kívánja azonban annak a fizetéskülönbségnek a megszüntetését, a mely az állami és nem állami tanítók javadalmazásánál fenforog. Simonyi-Semadan Sándor a néppárt nevében jelentette ki a javaslatnak a tárgyalás alapjául elfogadását. Ezzel a néppárt egyházi tekintetben bizonyos konezeszsziókat tesz ugyan, de szívesen megteszi azt a nemzeti ügy érdekében. Kívánta azonban a korpótlék arányosabb beosztását és a kántori fizetések fel nem számítását. Kollár Márton tót nemzetiségi képviselő azt panaszolta fel, hogy a felvidék egyetlen középiskolájában sem tanítják a tót nyelvet; pedig az szép, gazdag nyelv és még az angyalok is azon dicsérik az égben az Istent. A javaslatot, a mely sérti a felekezetek autonómiáját, nem fogadja el. Április 11-én, mint a törvény által megállapított hivatalos ünnepnapon, nem tartott ülést a képviselőház. A 12-diki ülésen Melczer Vilmos a szászok álláspontját fejtette ki a javaslattal szemben. Hangoztatta, hogy a szászok nem zárkóznak el a magyar nyelv tanulása és tanítása elől, sőt azt szükségesnek ítélik. A javaslat által sem nemzetiségüket, sem egyházi autonómiájukat- nem érzik megsértve. Miután azonban a javaslat a magyar nyelv ügyében túlzó követelésekkel áll elő, azt nem fogadja el. Ezután gróf Apponyi Albert szólalt fel és hosszabb, a javaslattal szemben felhozott ellenvetések összességére^ kiterjeszkedő beszédet mondott. Rámutatott arra, hogy ő az állami és nem állami tanítók végső fizetése között eddig fenforgott 1200 korona különbözetet 400 koronára szállította le. A még megmaradó különbözet kiegyenlítése jobb jövőre kell hogy maradjon, miután az állam pénzügyi helyzete jelenleg nagyobb áldozat hozatalát nem engedi meg. Az iskolafentartóknak különben is meg van adva a lehetőség arra nézve, hogy a különbséget, az államsegély alább szállása nélkül, elenyésztessék. Ha a különbséget az állam szüntetné meg, az újabb öt és fél millió, a kántori jövedelmek figyelmen kívül hagyásával történő rendezés pedig öt millió 200 ezer korona, összesen tehát körülbelül 11 millió korona újabb teherrel járna. A korpótlékok más beosztása szintén újabb költséget eredményezne; mindennek daczára sem zárkózik el az elől, hogy a részletes tárgyalás során e tekintetben némi módosítás tétessék; valamint az elől az óhajtás elől sem, hogy a 200 koronás rendkívüli személyi pótlékok legelső sorban a legrégibb tanítók kompenzácziójára fordíttassanak. A mi a felekezeti autonomia sérelmét illeti, a miniszter ítélete szerint erről nem lehet szó, ha csak az autonomiát valami olyannak nem kívánjuk tekinteni, a melynek örve alatt az állami érdekek érvényesülését lehetetlenné akarjuk tenni. A javaslat intézkedései a magyar nyelv intenzivebb tanítása ós a hazafias szellem ápolását illetőleg nem sérthetik a nemzetiségeket. Ilyen intézkedések feltalálhatók minden -több nyelvű állam törvényhozásában, s az állam csak javát akarja szolgálni a nem magyar nyelvű honpolgároknak, a mikor őket az állam hivatalos nyelvének megtanulhatására el akarja segíteni. A nemzetiségek pedig csak köteles hálájukról tennének bizonyságot akkor, ha a kezükbe adott eszközt felhasználnák. Az iskolák feltétlen államosításának nem híve, sem pénzügyi okokból, sem pedig azért, mert azt tartja, hogy a nemzeti kultura szolgálatában meg kell becsülni minden olyan tényezőt, a mely e kulturának nem ellensége. Nóvák Aurél oláh nemzetiségi képviselő, bár hangoztatta az oláhok hazafiságát és azt, hogy az oláhság épen nem akar elzárkózni a magyar nyelv megtanulása elől, a javaslatot természetesen nem fogadta el. A 13-diki ülésben a naplóbiráló bizottság tett első sorban jelentést arról, hogy a Vojvoda Sándor által a naplóba becsempészett gyalázkodó verset abból kitörölte; azután pedig Szentiványi Árpád, Vlád. Aurél és Baloghy Jenő szóltak a törvényjavaslathoz. Szentiványi sajnálattal emlékezett meg arról, hogy a javaslat ellen irányuló nemzetiségi izgatás már a tiszai evang. egyházkerületben is felütötte a íejét; pedig, ha a javaslat érinti is az egyházi autonomiát, de nem sérti azt. A javaslatot tárgyalási alapul elfogadta. * Vlád Aurél román nemzetiségi természetesen ellene beszélt a javaslatnak, mert az a soviniszta irány erősbödését mutatja. Határozati javaslatot terjesztett be, a mely szerint a kultuszminiszter arra volna utasítandó, hogy az állami tanítóképezdékben az illető vidékek nemzetiségi nyelvei oly mértékben taníttassanak, hogy a tanítók képesek legyenek a nemzetiségi gyermekeknek saját anyanyelvükön való oktatására. Baloghy Ernő a javaslatot, a mely hosszú idők mulasztásait van hivatva orvosolni, elfogadta. Jobb és megbízhatóbb MAGVAKAT olcsóbban senki sem ad, mint ^f r ' r FABIAN BELA magkereskedése Budapest, Ullői-út 11. szám. Kálvin-tér mellett. I'esséls: próbát tenni.