Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-14 / 15. szám

csak a törvényhozás állíthatja helyre a téves tanítások által megzavart igazságot. Feltétlenül szükség van tehát törvényre, a mely ezt a százados igazságtalanságot, a mely az 1848: XX. t.-czikkben kimondott elvvel homlokegyenest ellenkezik, a magyar jogéletből kiküszöbölni fogja. Tudjuk, hogy a kérdés minden jogos igényt és érdeket kielégítő megoldása gondos előkészítést kiván s hosszabb előmunkálatokat igényel. Távol áll tőlünk, hogy annak elhamarkodott megoldását kívánjuk. De mentől nagyobbak a megnyugvást keltő rendezés nehézségei, annál szükségesebb, hogy azonnal és komoly akarattal fogjunk hozzá a megoldás előkészítéséhez. Hiszen hogy ennek a kérdésnek az igazságos ren­dezése a róm. kath. egyháznak is kiváló érdeke, bizo­nyítja azon anomália, a mely a róm. kath. egyház nagy sérelmére a főváros és a szabad kir. városok prezen­tálási jogát illetőleg fenforog. Miután az igazság követelménye, hogy attól, a ki a terhet viseli, a jog gyakorlása sem tagadható meg, a róm. kath. egyház például a fővárosban kénytelen tűrni, hogy egy fővárosi róm. kath. plébánia megüresedése esetében a prazentálási jogot a törvényhatósági bizottság más vallású tagjai is gyakorolhassák. Hogy ez igazságtalan ós tarthatatlan állapot, alá­írjuk. De ezt csak úgy lehet megszüntetni, ha azt a másik igazságtalanságot, hogy a más vallásúak a róm. kath. egyház sziikégleteit fedezni kötelesek, szintén meg­szüntetjük. Ezen sérelmes állapot tarthatatlansága még jobban kiviláglik, ha azt a fennálló és eddig végre nem hajtott állami törvény szempontjából nézzük. Az 1868. évi LIIÍ. t.-cz. 23. §-a kötelezi a városokat, a melyek valamely vallásfelekezet czéljaira a házipénztár­ból segélyt nyújtanak, hogy abban igazságos arányban a többi felekezeteket is részesítsék. A fővárosnak az utolsó népszámlálás szerint van, a katonaságot nem számítva, 703,448 lakosa, ebből 427,112 róm. kath., 276,336 pedig más vallású. Miután a főváros a róm. kath. vallás czéljaira 1907-re 883,129 koronát vett fel a költségvetésbe, a lélekszám arányá­ban a többi felekezeteknek 538,000 korona járna. Ád azonban a főváros a többi felekezeteknek összesen 178,400 koronát, tehát 359,600 koronával kevesebbet, mint a törvény szerint kellene. Távol áll tőlünk azt követelni, hogy a róm. kath. egyház indokolt szükségletei fedezéséről gondoskodás ne történjék. Nem ezt akarjuk mi, hanem csak azt, hogy a róm. kath. egyház szükségletei az egyenlőségi elv szemmeltartásával nyerjenek kielégítést. A róm. kath. egyház hívei az egyházi szükségletek­hez jóformán külön egyházi adóval nem járulnak hozzá. Nem azért, mert nem akarnak hozzájárulni, hanem azért, mert ez így lett berendezve. A városi lakosság az egyházi adótól legtöbb helyen teljesen mentes, az egyház összes szükségleteit a közadóból a városi pénztár fedezi. Falu­helyen megterhelik ugyan a szegény népet a párbérrel, de a hiányt nem a kath. egyház gazdag alapjából, nem a püspök és káptalanok feles jövedelmeiből pótolják, hanem a más vallásúaktól hajtják be dologi teher czímén. A hol ez a behajtás nehézségbe ütközik, a községi elöljáróság által szavaztatják meg a r. kath. egyház és iskola szükségleteit és az úgynevezett „községileg aver­tált párbér" jogczímén adóztatják meg a protestáns lakosságot. f Az eddigiekkel bebizonyítottuk, hogy az 1848. évi XX. t.-cz. 2. §-ában kimondott elv még nincs teljesen végrehajtva és hogy ezen elvnek elismerése még nem egyszersmind az elvnek végrehajtása. A nehézségek, a melyekbe ezen sérelmek orvos­lása ütközik, csak a helyzet félreértésén alapulnak. Mihelyt megjön a belátás, hogy a vallásfelekezetek közötti jó egyetértés minden magyarnak közös érdeke, csak egy kis jóakarat kell hozzá, hogy ezek a viszonyok az igazságnak megfelelően rendeztessenek. Elvi kijelen­tésekkel azonban a dolgon segíteni nem lehet, ós azért a dolognak oly elintézésébe, mint ezt Nagyméltóságod leirata tartalmazza, bele nem nyughatunk. Nagyméltóságod válasza nagy elégületlenséget fog kelteni az egész ország­ban és ha Nagyméltóságod az egyenlőség elvének tényleges megvalósításától továbbra is elzárkóznék, az sajnosan dokumentálná a közvélemény előtt, hogy az ország ezen elv megvalósítását a kormánytól nem várhatja. Ezt a feltevést elutasítjuk magunktól ós erősen bízunk abban, hogy Nagyméltóságod belátva azt, hogy a jognak tisztelete a magyar állam fennállásának leg­erősebb alapja, ós hogy egy erős és hatalmas Magyar­országot nem szabad gyöngíteni az által, hogy a vallás­felekezetek közötti béke az ezt veszélyeztető súrlódások által megzavartassók, erős kézzel maga meg fogja tenni a kezdeményezést az 1848. évi XX. t.- cz. 2. §-ában ki­mondott elvnek végrehajtására. EgyházfelszerelŐ és oltárépitö mü­intézet. Úr asztalterítők, kelyhek, borkancsók gyártása. Budapest, IV., Váczi-utcza 41.

Next

/
Oldalképek
Tartalom