Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-14 / 15. szám

hogy a törvényt a kötelességtudó emberek meg fogják tartani, a kötelességszegőket pedig a törvény fogja a köteles engedelmességre kényszeríteni. Abban is félreértette Nagyméltóságod a mi véleményünk első részét, mintha az egyebet is tartalmazna, mint vallásügyi sérelmek felsorolását, a melyeket a szokott módon azzal vél elintézhetni, hogy azoknak az egyenlőségi elv szemmeltartásával való elintézést megígéri. Mi nem annyira az egyes esetekben előfordult, többnyire már helyre nem is hozható sérelmek orvoslását, nem az egyenlőségi elv elleni sértés megtorlását czéloztuk a konkrét esetek felsorolásával. Ezt már azért sem kívánjuk, mert felszólalásunknak nem az a főczélja, hogy a visszaélések megtoroltassanak, hanem az, hogy a visszaélések a jövőben megakadályoztassanak, azáltal, hogy egyrészt törvénnyel állapíttassanak meg azok a jogi következmények, a melyek a már létező törvények megtartását és végrehajtását biztosítják, másrészt kiküszöböltessenek azok az állapotok ós intézmények, melyek, mint a vallásközi viszonyok súrlódási pontjai, a vallási békét folyton veszélyeztetik, a kedélyeket elkeserítik, a honpolgárokat egymással szemben ellentétes, sőt ellenséges helyzetbe sodorják. Ez a mi óhajtásunk és jogos követelésünk. Mi akarjuk a vallási békét és nem azok, a kik ezen kérdések rendezésétől azért irtóznak, mert egyes vallásfelekezetek érzékenységét nem merik felkölteni. Téves az a felfogás, mintha ezen kérdések rendezésének sürgetése valamely felekezet elleni támadás természetével bírna. A törvények, melyeket mi akarunk, nem valamely vállásfelekezet vagy annak közegei ellen irányulnak, hanem minden honpolgárt kötelezőleg rendeznék a még nem rendezett jogviszonyokat és épen úgy képeznének biztosítékot a protestáns részről elkövetett túlkapások és visszaélések ellen, mint megfordítva. Eredménye pedig ezen törvényeknek épen az lenne, hogy a vallásfelekezetek között fenforgó súrlódási pontok kiküszöböltetvén, a béke ós az egyetértés a vallásfelekezetek között biztosíttatnék. Nem akarjuk ismételni azokat a panaszokat, a melyeket többször hivatkozott véleményünkben a jogtalan és törvényellenes hittérítésre, a protestáns hitoktatásnak némely róm. kath. vallású iskolákban való megakadályozására, a temetők használatára és az azokban temetkezés megakadályozására vonatkoznak. Nagyméltóságod azon ünnepélyes ígérete, hogy ezek a sérelmek a jövőben az egyenlőség és viszonosság elvének szemmeltartásával fognak orvosoltatni, megnyugtat bennünket és csak akkor fogjuk újból a kényszerrendszabályok megalkotását sürgetni, ha azon reményünkben, hogy a vallási türelmesség terjedése és a jogok kölcsönös tiszteletben tartása tűrhető állapotokat fog teremteni, csalatkoznánk. Érdemleges választ és elintézést kell azonban kérnünk a véleményünk V. fejezetében felhozott sérelmeket illetőleg. Ezen fejezetben ugyanis sok mindenféle oly sérelemről panaszkodtunk, a melyeken maga a m. kir. kormány segíthetne, ha az egyenlőségi elv megvalósítását komolyan venné. Örömmel vennők tudomásul a kielégítő választ, de a kapott válasz egyáltalában nem kielégítő. Azt mondja Nagyméltóságod, hogy a bizottság által felhozott sérelmi esetek már hivatali elődei által vizsgálat tárgyává tétettek, részben már el is intéztettek és a mennyiben még függőben volnának, az itt kifejezett elv szerint fognak elintéztetni. Nagyméltóságod válasza sokkal inkább megnyugtatott volna, ha egyenként megjelölte volna azokat az eseteket, a melyek már elintéztettek és ha tudatná velünk az elintézés mikéntjét is és megjelölné azokat az akadályokat is, a melyek az el nem intézett esetek elintézésének útjában állanak. Miután Nagyméltóságod egyik kívánságunkra sem mondja, hogy az nem volna jogos ós nem volna teljesíthető és miután ezen pontban csakis oly kívánalmak vannak felsorolva, a melyek teljesítése a kormánytól függ, újból kérnünk kell Nagyméltóságodat, hogy tettekkel váltsa be azon igéretét, hogy a kormány a törvényben lefektetett egyenlőségi elvet a legszigorúbban alkalmazni fogja. Ezen szempontból újból figyelmébe ajánljuk Nagyméltóságodnak mindazt, a mit a prot. ujonczok felesketésére, a tanári kinevezésekre, az állami intézetekben alkalmazott hitoktatók díjazására, a prot. theol. fakultásoknak a budapesti egyetemen való felállítására, az apáczáknak a közhatósági kórházakban való alkalmazására nézve korábbi felterjesztéseinkben elmondottunk. Nagy fontosságot tulajdonítunk azonban annak, és a megoldás elhalogatását tovább nem tűrhetőnek tekintjük, hogy a párbér és hasonló szolgáltatások kérdése végre az 1848: XX. t.-cz. 2. §-ában kifejezett elvnek megfelelőleg haladéktalanul megoldassék és hogy a kormány ezen kérdések mikénti elintézése tárgyában nyíltan és őszintén mondja meg véleményét. Mikép gondolja orvosolhatónak Nagyméltóságod az egyenlőségi elv puszta hangoztatása által a párbérsérelmeket ? Igaz, hogy ez a kérdés a törvény szempontjából igen egyszerű és világos. Az 1791. évi XXVI. t.-cz. határozottan és minden kétséget kizárólag megszüntette azt a jogtalan és visszás állapotot, hogy prot. hívek a róm. Jobb és megbízhatóbb MAGVAKAT olcsóbban senki sem ad, mint r ' r T A "RT A "NT BEXJA. magkereskedése Budapest, Ullői-út 11. szám. Kálvin-tér mellett. Tessék próbát tenni.