Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-13 / 2. szám

A sokszor kidicsért és mintául vett görög, vagy római kultura erre nem volt képes; mert épen a lényeges vonás hiányzott belőle, a mit Ön, igen helyesen, a kultura fundamentomául jelez: a szabadság szelleme. Mert igy, nagy távolról nézve, a görög és római műveltséget, — különösen a szellemi élet és hazatias önfeláldozás megteremtésében és ápolásában, valami mintaszerűnek látjuk, főként, mert így tanították az iskolákban; de közelebbről vizsgálva, nekünk, a krisztusi szabadság tiszta levegőjében élő egyéneknek azonnal feltűnik az egyetemes élettani alap hiánya: az egyéniség beolvadása az egyetemesbe. És ezen alap hiányzik a krisztiánizmuson kivül, akár államszervezetben, akár vallásos szervezetben, akár társadalmi osztályzatban. Az egyén teljes zárt egységének és függetlenségének oklevelét Jézus hozta nekünk. Jézus minden embert külön-külön, közvetlen összeköttetésbe hozott a létei okfejével, Istennel. Jézus eltávolított minden közvetítőt Isten és ember között. S bizony nem a Jézus és az ő vallása az oka, ha a különböző ker. egyházakban a sok közvetítők mellett alig akad hely Istennek, s a hozzá vágyó lélek előtt némely egyház úgy elállja az utat, czeremóniáival, szenteivel, költségeivel, hogy sohse juthat közvetlen összeköttetésbe vele. Sőt nem juthat a földi foglalkozások neki megfelelő körébe se, mint Ön sem juthatott. De ennek nem a Jézus az oka, sem az ő vallása, a mely a lelki szabadság legtisztább megnyilatkozása. Az úgynevezett reneszánsz is a reformáczióban nyert erőt és terjedelmet; e nélkül megfojtotta volna a dogmatizmus, mint a hogy meg is fojtotta eredő helyén és csak ott kapott erőre, a hol a reformáczióban a krisztusi szabadság erőre kapott. Nyitott szemmel járva és vizsgálva a dolgokat, annál inkább feltűnnek ezek, minél nagyobb körben van alkalma vizsgálódni az egyénnek. Anglia példája kitűnő útmutató erre. Tisztelt Uram ! Manapság a mi hazánkban valami nyugtalanság, forrongás, alaktalan zűrzavar hullámzik a lelkekben. Anyagi téren, szellemi téren, erkölcsi téren, minden fajta tevékenység új irányt, új formát keres. Osztályok, érdekek, társulatok, munkakörök, fent és alant, valami jobb után kutatnak és megfelelő eszközöket keresnek. Ha úgy az agyveiőket, a szívkamarákat megnyithatnánk s a gondolatok és érzelmek láthatókká válnának, hát a létei kezdetén alakra törő alaktalanság gomolygását szemlélhetnénk. Vájjon hogy rendezkednek majd ez élni vágyó elemek? azt egyelőre nem tudjuk, de nagyon kívánatos, hogy komolyan gondolkodó, belátó lelkek, nemes szívű, súllyal bíró egyének útmutatók legyenek a vágyak és lehetőségek összhangzatos elrendezésénél. Kidd Benjámin emberi társadalmunk előhaladási útjában a vallást mutatta fel leghatékonyabb eszközül. Ez is az Akadémia pecsétjével lett hitelesítve. A Társadalomtudomány emberei másként gondolkoznak. Vannak köztük akadémikusok is. Ön is akadályt lát a vallásban, főként a keresztyénségben. Hiba volna, ha a hangulat és megtorlás szelleme szabna irányt, mert ezekből hiányzik az igazság. Pedig csak az igazság viszi előre a világot. Remélve nagybecsű válaszát vagyok őszinte tisztelettel Andrássy Kálmán, ref. lelkész. TÁRCZA. Hegedűs Sándor ravatalánál. Gyászbeszéd. 1906. évi decz. 31-én a budapesti ev. ref. templomban elmondta Antal Gábor püspök. Gyászoló és gyásztisztességet tevő halotti gyülekezet! Komoly gondolatokkal és szomorú érzelmekkel keresi fel ma minden jó keresztyén Istennek szent házát, még akkor is, ha a haldokló évben veszteség nem érte, ha veszteség emléke nem kínozza szívét; mert egy elmúló esztendő véghatáránál állunk és az elmúlás gondolata megremegteti a lelket. De mily leverők a mi gondolataink, mily szívszaggatók ós bánatosak a mi érzelmeink, a kiket a fájdalom, a részvét, a tisztelet hívott ma ide, e szent házba; a melyeket együttesen érzünk mindnyájan, a miatt, hogy hirtelenül, ós v4rat-> lanul végső határához jutott egy fáradhatatlanul munkás, nemes törekvésekben s azok áldásos eredményeiben, az egyházi, állami ós társadalmi közügyek szolgálatában s ez által szerzett elévülhetetlen érdemekben gazdag élet, a mely szomorú esemény mély: fájdalommal tölti el a közügy minden őszinte barátjának és igaz munkásának szívét. Nagy okunk van a gyászra, a bánatra, mert elveszítettük egyházi, társadalmi és állami közéletünk kitűnőségeinek egyik legjobbikát : Hegediis Sándort, a dunántúli ev. ref. egyházkerület főgondnokát, a budapesti ref. egyház elévülhetetlen érdemű vezérét és főgondnokát, a magyar országgyűlés főrendiházának bölcs és nagy tudású tagját, az országnak egykori áldásos munkában fáradhatatlan kereskedelmi miniszterét, a magyar tudományos akadémia rendes tagját, Ő cs. és apostoli királyi felsége valóságos belső titkos tanácsosát, társadalmi közéletünknek minden téren, a hova a közbizalom el: hívta, a hova nemes szíve, emberszeretettel teljes lelke vezette és vitte, ~a kötelességteljesítésben felülmúlhatatlan munkását. Nagy okunk van gyászra és bánatra, a midőn búcsút veszünk attól a férfiútól, a kinek nagy eszmények megvalósításán fáradozó kiváló elméje, az eszményekért önzetlenül lelkesedni tudó, elbizakodottságtól és kishitűségtől egyiránt mentes, nemes, jó szive ezer és ezer szálakkal volt kötve egyházi és állami közügyeinkhez ós azok munkásaihoz, a kinek hirtelen és váratlan elmulta után most még csak a pusztulást, a