Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-13 / 2. szám

vételt enged. De nem kevésbbé fontos garancziát nyertek az evangélikus egyházak is a törvény ez intézkedései által arra, hogy alkotandó törvényeik és szabályaik a királyi felülvizsgálat és jóváhagyás pecsétjével ellátva a kellő tiszteletben és tekintélyben tartatnak. Ha már a zsinat által alkotott törvények felülvizsgál asa es jóváhagyása királyi jog, természetes, hogy e jog csakis a király által gyakorolható. Ha a törvények egyenesen a király személyes elintézése alá utasítanak bizonyos aktusokat, péld. kinevezést, jóváhagyást, engedélyezést stb., azoknak semminemű -más hatóságra való delegálása, átruházása nem jogosult, azon teendők ellátasa kötelező személyes királyi hatáskört képez.1 Minthogy pedig az 1790/91. XXVI. t.-cz. 4. §-a — mint láttuk — a zsinati törvényeknek nemcsak jóváhagyását, hanem felülvizsgálását is a király személyes elintézése alá utasítja, világos, hogy e királyi felülvizsgálatot semminemű más hatóság sem meg nem előzheti, sem nem helyettesítheti. E felfogás helyességét megerősíti a gyakorlat is. Hogy a budai zsinat e felfogás alapján állott, mutatja, hogy a zsinat munkálatát közvetlen a király kezébe átadni látta szükségesnek s e végre utolsó ülésében deputácziót küldött ki.2 A debreczeni zsinat mellőzte a deputáczió kiküldését, hanem a kormány útján küldötte munkálatát a királyhoz. A kormány már ekkor sem tartotta ugyan meg betűszerint a törvény rendelkezését, mert a zsinat munkálatát, a helyett, hogy a király elé terjesztette s a királytól ekkor nyert megbízás alapján vizsgálta volna át, már előbb tárgyalás alá vette ; de legalább azután a kormány a maga észrevételeit, a törvénytervezettel együtt, a király elé terjesztette, s midőn a király a kormány észrevételeit magáévá tette, nem ugyan miniszteri ellenjegyzéssel ellátott királyi leirat — mint a hogy a törvény szelleme megkívánta volna — hanem csak miniszteri leirat, de legalább a király nevében értesítette a zsinatot a király kifogásai és megjegyzései felől. Ugyanez az elj aras követtetett a kormány által az 1891—93-diki budapesti zsinat munkálatának felterjesztése alkalmával is. Most azonban a kormány, ellentétben az eddigi gyakorlattal, a zsinati munkálatot saját 1 U. o. 123., 124. 1. 2 L. a budai zsinat jegyzökönyvét: közölve Révész I. Magyar Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező 1874. évf. „Végre a mltgos elölülő gróf az elkészült munkával Bécsbe ő Felségéhez küldendő deputatio kirendelésének szükséges voltát előadván, a t. zsinat által maga ő méltósága arra kéretett, hogy személye azon követséget felvállalni, és azzal is vallásunk boldogulása körül hasznosan gyakorolni szokott buzgóságát megtetézni méltóztassék; ki is azon e követségét önként ajánlván, melléje mltgos ifj. gróf Rháday Gedeon, Vay István stb. rendeltettek." észrevételeivel még a király elé sem vitte, hanem egyszerűen visszaküldte a zsinatnak, mint jelen alakjában „nem kézbesíthetőt". Nem a király megbízásából és nevében, hanem az „érdekelt miniszter urak" nevében közöl a zsinattal észrevételeket a miniszterelnök. Megfelel-e ez az elj aras annak a preczizitásnak, gondos körültekintésnek, melyet közjogi dolgokban egy nemzeti kormánytól várnunk kell? Az a magyarázat, mely a zsinaton a kormány mentségére elhangzott, hogy itt nem szentesítésről, hanem a szentesítés előkészítéséről van szó, szavakkal való játszásnál nem egyéb. Miben áll az az előkészítés? a felülvizsgálatban, s kinek a joga a felülvizsgálat? a királyé; úgy a felülvizsgálat, mint a jóváhagyás királyi jog s csak a király által gyakorolható. Ez az 1790/91. XXVI. t.-cz. 4. §-ból efészen világos. De hát végeredményében nem mindegy-e, ha a kormány így vagy amúgy jár el? Mit árthat egyházunknak ez a formahiba ? Igen sokat árthat egy ellenséges érzületű kormány kezében. Mert elzárja, vagy legalább is háttérbe szorítja a zsinat elől a királyt; előzetes czenzurát gyakorol, még pedig a maga nevében, a zsinat munkálata felett; azt és annyit terjeszt fel belőle jóváhagyás végett a királyhoz, a mennyit neki tetszik, és ekképen konfiskálja, részben vagy egészben, a király jogát, mit ő Felségének az evangélikus egyházak törvényhozásában az 1790/91. XXVI t.-cz. biztosít. Azért, ha a zsinat időkímélés szempontjából mellőzendőnek tartotta is Sass Béla indítványát, mely szerint a miniszterelnöki leirat minden tárgyalás nélkül visszaküldendő s a kormány a törvénytervezetnek a királyhoz való felterjesztésére újra felhívandó, nem akarván ennek elfogadásával a törvény szentesítését késleltetni; vagy ha egyéb tekintetek miatt nem akarta is ezúttal a kormánynak, kétségkívül jóhiszemű s a kellő körültekintés hiányából, de mégis elkövetett tévedését elítélni: annyit mégis kijelenthetett volna, sőt kijelenthet és ki is kellene jelentenie legközelebbi ülésszakában, hogy a kormány ezúttal követett eljárását, sem az 1790/91. XXVI. t.-czikkel, sem a múltban követett gyakorlattal összeegyeztethetőnek nem tartja, s ha ezúttal a kormány kívánságának időkímélés szempontjából s jóhiszeműségében nem kételkedve eleget tett is: a jövendőre nézve tiltakozik az 1790/91. XXVI. t.-cz. hasonló megsértése ellen, valamint az ellen, hogy egyházunkat, a zsinat mostani magatartására mint preczedensre hivatkozva, a kormány részéről bármily jogsérelem érhesse. Dr. Székely József.