Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-31 / 13. szám
tirizieluLtí oü elisuieiest; adóját, bar sohasem volt a parlament tagja. Az emlékezet nagy hódolattal vette körül a hazatérő hamvakat is. Ugyanaz a hajó, a melyik vitte, a „GeelongÍ L hozta haza is — csakhogy lapos tetejű keményfa koporsóba zárva. A temetésre Skóczia minden részéből jöttek csoportosan küldöttségek. A legtöbb egyház ós a nagy városok is mind elküldötték képviselőiket. A temetést megelőzőleg déli 12 órakor a theologia tanári kara és ifjúsága rótta le kegyeletét volt feje iránt. A legöregebb tanár: dr. Paterson imája és a 102. zsoltár 11 —15. verseinek eléneklése után dr. Simpson tanár fölolvasta a 23. zsoltárt. Utána a Theologiai Egyesület első elnöke imádkozott, A 16. zsoltár 8—14. verseinek eléneklése után egy másik theologus a Róm. lev. 8 3 l —3 9 et olvasta föl. Azután dr. Mackintosh tanár imádkozott újból. A rövid emlékünnep a Jel. könyve 21 9 parafrázisának eléneklésével ért véget. A közös ebéd végén pedig, a melyen a glasgowi és aberdeeni theologusok küldöttei is részt vettek, dr. Dods tanár, ki a Principal Rainy utódja lesz a legnagyobb valószínűség szerint, méltatta a nagy egyház-vezér érdemeit rövid, szívhez szóló beszédben. E közben már gyülekezni kezdettek a meghívottak a szomszédos, hatalmas méretű „nagygyűlés-teremben", hol az egyszerű gyászszertartás lefolyt. Az óriás termet egészen megtöltötte Skóczia egyházi és közéletének színe-java. A betegsége miatt távollévő ez évi moderátor : dr. Huton helyett dr. Kennedy foglalta el az elnöki széket. Tőle jobbra és balra a gyászszertartáson működők, előtte pedig a három theologia tanári kara foglalt helyet. A sok fekete ruha közül kivált Glasgow várusának küldöttsége fehér hermelin szegélyes ruhájával, az egyetem küldöttségének sok színű hivatalos öltözete, de legkiváltkép Edinburgh városának vörös köpönyeges tanácsa és tisztikara, A főpolgármester, a „Lord Provost" ruhája válik ki ezek köziil is gazdag hermelin díszítésekkel, nyakában a város díszes jelvényével. Előtte vitték a város méltóságainak jelvényét és a kardot gyászfátyollal bevonva. Dr. Kennedy megnyitó szavai és a 103. zsoltár eléneklése után dr. Scott, az államegyház egyik kiváló tagja olvasta föl a 90. zsoltárt. Utána dr. Köss Taylor glasgowi lelkész imádkozott. A Jel. könyve 7. részének parafrázisának eléneklése és dr. Kennedy áldása után a gyászszertartás véget is ért. Gyászbeszédet itt nem szoktak tartani: csak bibliát olvasnak, imádkoznak és énekelnek. Ezután megindult a hosszú gyászmenet. Legelőször a gyászoló család és rokonság vonult ki, a mikor mindenki fölállt. Azután mindenki elfoglalta újra a helyét s megvárta, mig a temetést rendező az egyes küldöttségeket ós testületeket a menet sorrendjében szólította. A menet lassan alakulhatott így ki. Minket nemcsak a gyászszertartás rövidsége, a nyomtatva kezünkhöz vett gyászünnep és gyászmenet sorrendje, hanem legfőbbképen az lepett meg, hogy az egész idő alatt a koporsó az épület előtti gyászhintón volt. A sorakozó küldöttségek kalaplevéve haladtak el mellette. A merre a menet elhaladt, az utakat, a házak ablakait, erkélyeit, sőt több helyen a háztetőket is ellepte a nép. Az eső csakhamar megeredt és mind nagyobb csöppekben hullott alá, de a szakadó eső csak kevéssé tudta megritkítani a nép sorfalait és a menetben résztvevők nagy számát. Zuhogó esőben ért a menet a „Dean-temetőbe", a Rainy-család sírboltjához. A szakadó esőben csak a közvetlen a sír mellett állók hallhatták, a mint dr. Mac Ewan tanár, Rainy utódja az egyháztörténelmi tanszéken, Jób könyvének 19. részéből és az I. Kor. 15-ből részleteket olvasott föl, Harry Miller, a Roseburn templom lelkésze (a hol Principal Rainy is presbyter volt) imádkozott, A sírt a virág (nem babér-)koszoriik egészen elborították. Dr. Kováts J. István. Külföldi szemle. A német protestáns tudományos theologiai világnak nagy halottja van. Mult hó 12-dikén húnyt el Jénában, 84 éves korában, a tudományegyetem nesztora, Hilgenfeld Adolf theol. tanár s theol. és bölcseleti doktor, a nagyhírű újszöv. kritikai theologus. 1823-ban született, Theologiát tanult 1841—45-ig a berlini és halle-wittenbergi tudományegyetemen. 1847 óta jénai magán-, 1850 óta rendkivüli s 1869 óta rendes theol. tanár, majd 1873 óta a thüringiai és szászweimári ev. tartományegyházban általánosan tisztelt ós becsült egyházi tanácsos. Sokan ismertük őt személyesen s százakra megyen magyar theol. tanítványainak a száma. Egy időben Haséval, az illusztris egyháztörténetíróval s Fischer Kimóval, a klasszikus bölcselettörténetíróval a jénai tudományegyetem egyik világraszóló büszkesége és dísze volt. Sok bibliai kritikai műve van az újszöv. iratokról. A Baur-fóle iskolának utolsó Mohikánja volt, Legismertebb műve az újszövetségbe való „történetkritikai bevezetése". 1858 óta kiadta „Zeitschrift für wissenschaftliche Theologie" cz. folyóiratot. A Hase-Schrader-és Lipsius-féle „Jahrbücher für prot. Theologie" czímű derék folyóiratnak is egyik legkiválóbb munkatársa volt. Inkább is író volt, mint előadó tanár, sőt a legtermékenyebb német prot. theol. írók egyike. Mi magyar theologusok is hálás kegyelettel áldjuk az ő emlékezetét. * * * Németországban nagyobb súlyt helyeznek a katonai, sőt tengerészeti lelkészeire, mint nálunk vagy Ausztriában. Azt olvasom, hogy a német tengerészeti lelkészek számát ez évben is kettővel emelték. Az aktiv csatahajók nagyságának és számának szaporodása teszi szükségessé a tengerészeti lelkészek alkalmazását; sőt a Vilmos-kikötő hajóinak legénysége számára még külön
