Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-03 / 9. szám
az eddigi gyakorlat is, t. i. az 1881-ben megnyilt debreczeni és az 1891-ben megnyilt első budapesti zsinatok: által alkotott törvények szintén módosításokon mentekí keresztül, azonban ezek a módosítások ő Felsége a király nevében és megbízásából kívántattak az akkori kormányleiratokban. Ez a felfogás már a zsinaton is kifejezésre jutott s azóta még nagyobb jelentőséget nyert e lapok 2., 5. és 6. számaiban megjelent magvas czikkek által, melyek a miniszterelnöki leiratot szintén sérelmesnek bélyegzik, úgy egyházunk államjogi helyzete, mint az autonomia szempontjából. Ezen felfogás nagy horderejével szemben óhajtom kifejteni álláspontomat. Első sorban is konstatálnom kell, hogy a kormány eljárása az eddigi gyakorlattal szemben bizonyos újítást (nóvum) jelent. A kérdés tehát a körül forog, hogy ez az újítás összeegyeztethető-e a fennálló törvényekkel. Igen vagy]nem? Hogy e kérdésre helyes feleletet adhassunk, szükséges lesz két előzetes kérdést tisztázni. Az egyik az 1790—91. évi XXVI. t.-czikk 4-dik szakaszának szövege, a melyet Sass Béla a zsinati jegyzőkönyv szerint akként idéz, hogy a zsinat által alkotott kánonok és szabályok csak akkor bírnak érvénnyel, ha a királyi felülvizsgálaton átmentek ós helybenhagyást nyertek. Dr. Székely József is ekként idézi e törvényhelyet; sőt a felülvizsgálat szószerinti jelentéséből azt a következtetést vonja le, hogy a felülvizsgálat is királyi jog s csak a király által gyakorolható. Ezzel szemben hivatkozom a „Corpus juris hungarici" szövegére, a hol nem felülvizsgálatról, hanem főfelügyeletről van szó, nevezetesen: „a kánonok és szabályok csak miután a királyi főfelügyeleten átmentek és helybenhagyást nyertek (postquam superinspectionem regiam transiverint et approbationem obtinuerint), bírjanak érvényesség erejével". Azt hiszem tehát, hogy a felülvizsgálat szót eliminálhatjuk a vitából, az ahhoz fűzött következtetésekkel együtt. A másik előzetes kérdés az, hogy az egyházi törvények helybenhagyás! joga kiilön statuált királyi jogi-e, vagy a király főfelügyeleti jogából folyik ? E tekintetben egészen igaza van Pokoly Józsefnek, mert az egyházi törvények helybenhagyásának joga a legfőbb felügyeleti jog folyománya. Kifejezetten megmondja ezt maga a törvény, az 1790—91. évi XXVI. t.-cz. 4-dik szakasza, melynek ide vonatkozó második bekezdése azon kezdődik, hogy „Ennélfogva ő császári királyi Felsége az öt megillető legfőbb felügyeleti hatalomnál fogvau stb. . . . továbbá „az így alkotott kánonok és szabályok, csak miután a királyi főfelügyeleten átmentek és helybenhagyást nyertek, bírjanak érvényesség erejével." A protestáns zsinati törvényeknek helybenhagyási jogát kiválóbb közjogászaink is a főfelügyeleti jog tartalmi körébe sorozzák. így dr. Ferdinándy Géza „A királyi méltóság és hatalom Magyarországon" cz. jeles munkája 299-dik lapján világosan a főfelügyeleti jogból vezeti le, hogy a zsinati határozatok csak királyi megerősítés után lesznek érvényesek. Nem vitás, hogy a zsinati törvényalkotás jogforrását az 1790—91. évi XXVI. t.-czikk 4-dik szakasza képezi, mely szerint a zsinat által alkotott törvények joghatályához megkívántatik a király helybenhagyása. Ebben a törvényben kifejezetten bent foglaltatik ugyan, hogy a király ezt a jogát az ország törvényes kormányszékei útján gyakorolja, mégis ebben a jogkörben a királyi akarat korlátlan volt. A kormányszékek a király közegei voltak, a kik a király tényeiért felelősséggel nem tartoztak. A király kérhetett tőlük tanácsot, ha akart, de felfogásuk nem képezhetett törvényes akadályt a király elhatározásának érvényre jutásábau. A zsinati törvények helybenhagyásában tehát a régi kormányszékek csakis a királyi elhatározás közvetítésére, postai szolgálatra voltak szorítva. Ez a törvény ma már régi jogi kihatásában fenn nem áll. Az ebben lefektetett királyi jog tűrni kénytelen a parlamentális kormányzás jogi korlátait. Az 1848. évi III. t.-czikk meghatározta, hogy ő Felsége az egyházak feletti főfelügyeleti jogát, mint a végrehajtó hatalom egyik alkatelemét, kizárólag a minisztérium útján gyakorolhatja s elhatározásának jogérvényéhez nélkülözlietlen kellék a miniszteri ellenjegyzés. Ez azt jelenti, hogy a zsinati törvények helybenhagyására vonatkozó királyi jog ma már nem korlátlan, s azért a kormány felelős a nemzetnek. Épen úgy megbukhatik a zsinati törvények helybenhagyásáért, mint a helybenhagyás megtagadásáért. A parlamenti felelősség nagy elve itt is érvényesül, mint hatalmas védbástyája a közszabadsági intézményeknek. Isten mentsen meg, hogy protestáns ember ez ellen a felfogás ellen küzdjön s a zsinati törvények helybenhagyásának jogát ama rezervált királyi jogok közé óhajtsa sorozni, melyek külön törvényeken alapulnak ugyan, de a parlamenti kormányformában megnyilatkozó népsouverainitással ellentétesek. Az 1790—91. évi XXVI. t.-czikk 4. szakaszának s az 1848. évi III. t.-czikknek összevetett értelme szerint a mai jogállapot az, hogy a zsinati törvények helybenhagyásának, tehát a helybenhagyás feltételes vagy feltétlen megtagadásának joga is a királyt illeti, a király ezt a jogát a kormány (minisztérium) útján gyakorolja, a királyi elhatározást ellenjegyzi, azért vállalja a felem — ^ m- JL ^ U — a ma Egyházfelszerelő és oltár épitő mű-Mmm MIIMIIM MM M MII MM M • intézet. Úrasztalterítők, kelyhek, mm es nousner ^r^zi „«.