Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-17 / 7. szám
Hogyha ezekkel az elsőrangú kérdésekkel tisztában vagyunk, akkor lehet csak a kerületekkel tárgyalni az iránt, hogy részükre milyen helyiségeket és milyen hozzájárulás mellett engedhetünk át. Szívesen és örömmel fogadnók be az emelendő Kálvineumba a konventet, zsinatot és a theologiát, ha e tekintetben tetemes anyagi áldozatot nem kellene hozni; de azt nem tehetjük, hogy e végre nagy anyagi áldozatot hozzunk, mert egyházunknak nagyok a szükségletei. Ezekben kívántam vázolni azt az irányt, a mely engem a díszes főgondnoki állás betöltésénél vezetni fog. Köszönöm a lelkész uraknak, hogy gondnokságom idejében támogattak, és kérem ezután is az ő támogatásukat. De különösen köszönöm Szilassy gondnoktársamnak, hogy ő engem a gondnoki teendőkbe bevezetett. Köztünk, igazán szólva, véleménykülönbség nem volt akkor, a mikor az egyház javáról volt szó. 0 mintaképe az igazi kálvinista férfiúnak. Öt illette volna meg ez a hely, a melyet most én foglalok el, de a melynek elfoglalását egészségi állapota nem engedte meg. De bizalommal fordulok az egyházközség presbitereihez és annak minden tagjához, hogy legyenek szívesek engem munkámban támogatni és velem együtt közremunkálni abban, hogy egyházunk, mely az országban az első, hatalmasan fejlődhessék. Midőn Isten áldását kérem egyházunkra és annak minden tagjára, magamat szives jóakaratukba ajánlom! Az új gondnok beszédét a közgyűlés lelkes tetszéssel fogadta. Csak az volna jó, ha a főgondnok által jelzett nagy czélok felé törésben is hasonló lelkesedést tanúsítana. Végül dr. Vécsey Tamás üdvözölte a presbiterek nevében az új főgondnokot, s a gyűlés dr. Kovácsy éljenzésével ért véget. Referens. Kéretlen jó tanács. Homola István ág. hitv. ev. lelkész úr, a reverzálisok ügyéről elmélkedvén, készséggel honorálja azt az örvendetes eredményt, hogy a magyar református egyház, határozott és czéltudatos törekvése, valamint kitartó működése folytán, a r. kath. egyházzal szemben csökkenően veszít, más felekezetekkel szemben pedig emelkedve hódít. Egyúttal azonban, szerényen ugyan, de mégis megrovási kalandban részesíti a magyar ref. egyházat, emígyen szólván: „nemcsak protestáns felekezeti, de magyar nemzeti ügy szempontjából is czélszerűbbnek és üdvösebbnek tartanok (kik?), ha az ev. ref. egyház a maga újabb missziói pontjait nem annyira az ágostai hitv. evangélikusok (Eperjes, Igló, Dobsina), mint inkább a felekezetileg ós nemzetiségileg is veszélyeztetett görög kathatolikus és görög keletiek között szervezné. Egyéni véleményem ez, melyet minden egyéb érdek és szándék nélkül említek. Azért ne akadjon fel rajta senki sem".. Bárkinek lehet bármiről egyéni véleménye s míg ezt magának tartogatja, kebelében rejtegeti, senkinek semmi köze hozzá. Mihelyest azonban ez az egyéni vélemény előszó, írás, vagy nyomtatvány útján nyilvánosságra jut, azonnal bírálat vagy kritika tárgya lesz, még ha „minden egyéb érdek és szándék nélkül" lett is elmondva. De hát akkor miért is lett voltaképen elmondva?! Legmeghatóbb pedig az a záradék, mellyel H. úr idézett elmélkedését befejezi: „azért ne akadjon fel rajta senki sem." De bizony hogy „fel" akad azon minden elfogulatlan ember, ha H. úr kifogást tesz a reformátusok eperjesi, iglói és dobsinai missziói mozgolódása ellen. Micsoda jogon kifogásolhatja ő, vagy bárki más, ha az eperjesi, iglói, vagy dobsinai, vagy akárhova való reformátusok tömörülnek, önállósulni igyekeznek és saját egyházuk lelkészétől, édes anyanyelvükön óhajtják hallani a vallás vigasztalását, saját szertartásuk szerint óhajtanak részesülni az úri szent vacsora kegyelmi áldásaiban. Hát mikor a testvér ágostai hitvallású egyház Debreezenben, Sátoraljaújhelyen, legközelebb pedig Ungváron önálló anyaegyházat és lelkészi állomást szervezett, akadt-e olyan elmélkedő református író, ki az evang. testvéreket Debreczen, Újhely vagy Ungvár helyett „a felekezetileg és nemzetiségileg is veszélyeztetett gör. kath. és görög keleti" vidékekre utasította volna ? I Es ha csakugyan akadt volna ily balga református atyafi, keressen rá H. úr, hogy mit feleltek neki az ág. hitv. ev. egyház részéről? Bizonyára szórói-szóra ugyanazt, a miket én H. úrnak fentebb elmondottam. Ne féltékenykedjünk tehát egymásra és ne utasítsuk egymás missziói pontjait „a felekezetileg és nemzetiségileg is veszélyeztetett görög katholikusok és görög keletiek közé", hanem úgy evangélikusok, mint reformátusok különbség nélkül örvendjünk azon, ha bármelyikünk részéről egy-egy újabb evangéliomi őrhely állíttatik fel bárhol a hazában, mert bizony nemcsak a görög katholikusok és görög keletiek, hanem még más hatalmas egyház hívei között is „veszélyeztetve lehetünk és vagyunk felekezetileg és nemzetiségileg". Iglói kálvinista. EGYHÁZ. Lelkészválasztás. A sikátori evang. gyülekezet Pócza Ferencz, pápai hitoktató másodlelkószt választotta meg lelkipásztorává. Lelkészi értekezlet. A szigetvárvidéki ref. lelkészi kör f. hó 14-én értekezletet tartott Szigetváron. Az értekezlet egyfelől a főgondnokválasztás kérdésével, másfelől az orsz. ref. lelkészegyesület megalakítása ügyével foglalkozott. Ez utóbbiról Seregély Dezső somogyhatvani lelkész tartott felolvasást. Az új ref. énekeskönyv ügyében jan. hó 30-án tanácskozott Baksay Sándor püspök elnöklete alatt a zsinat által kiküldött bizottság.. A tanácskozás eredmény eképen a bizottság a következő javaslatot terjesztette