Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-17 / 7. szám

azok igazi imádságok volnának. Csiky is bizonyára egyike azoknak, a kik gondolataikat szép szavakban képesek kifejezni, a kik egy-egy gondolatról, vagy igazságról hosszabb, vagy rövidebb elmélkedést is tudnak készíteni; de imádkozni, igazán, mélyen, hittel és alázattal csak kevés lélek képes. Az ember mindent inkább ráerőszakolhat magára, mint az imádkozást. Imádkozni csak az tud, a kit az Isten kegyelme az imádkozás lelkével megáld, s ez a lélek szól imádságának minden szavából. Ezt a lelket nem találom ón Csiky könyvében. Ha itt-ott megcsillan is e lélek egyik és másik imájában, de általában nem a Krisztus lelkével telített imádságok, hanem inkább egy imádságokat írni akaró lélek gondolatai azok. Nagy hibája még ez imádságoknak az is, hogy szerző igen hosszú mondatokat használ. Az imaírónak tudnia kell, hogy a lélek Istenhez való szárnyalásában könnyen ellankad, gyorsan elfárad; a mély és tiszta érzelmek rövid tartamúak, — a húrt különösen itt nem szabad túlfeszítenünk, különben csak szavakat morzsolunk, csak gépiesen imádkozunk, a helyett, hogy „Istent lélekben és igazságban imádnók". Csak két mondatot mutatok be a hozzájok hasonló teméntelen sokból: „Örök Isten, teremtő ura és királya a kiterített égboltozatnak, és a töméntelen világok nagy alkotmányának ; te minden világok nagy alkotmányának ; te mindenható Felség, ki azután sem nyugovál meg soha, mikor megalkotád a te Lelked lehelletével, ajkadnak „légyen" szavával alkotád meg a nagy mindenséget; te, ki őrized az égi testeket, hogy mindenik a maga pályáján futva, szép rendben haladjon a maga útján; te, ki harmatcsöppeket szállítasz alá a földre, s esővel itatod a szomjazó fákat és füveket: te vagy az, mi Urunk, kit áldanunk és magasztalnunk kell minden mi óránkban, hogy a te képedre és hasonlatosságodra teremtvén minket, nekünk is részt juttatsz e földi világ dolgainak intézésében, s munkát adsz kezünkbe, hogy végezzük a mi hivatásunknak dolgait." (Téli munkák 208—9. lap.) „Tartsd meg és ápoljad, nagy Isten, e boldog hitet mi bennünk, s öltöztess föl minket ama boldog reménységnek ünneplő öltözetébe, hogy miként a te szent Fiad, a feltámadásnak ez első zsengéje, kikelt örök kegyelmed szerint a koporsóból, mi sem maradunk örökké a porban, de a mint a természeti világ évrőlévre megújhodik és sötét gyászruháját lakodalmi fehér öltözettel váltja fel, mi is eljutunk lelkünk vidám menyegzői napjára, s örvendezni fogunk te nálad, ki életet teremtesz a halálból, s a porból kiemelvén a mi megdicsőült testünket, megnyitod mi nekünk nem kézzel csinált hajlékodnak fénylő világosságát, s éltetsz minket halálunk után, a soha el nem muló boldog öröklét nagy örömeiben. Ámen." (Halál 218. lap.) Lehet-e, tudunk-e így igazán imádkozni? Keresztesi Samu. BELFÖLD. Főgondnokválasztás a budapesti reform, egyházban. A budapesti ref, gyülekezet f. hó 10-én töltötte be a Hegedűs Sándor elhunytával megüresedett főgondnoki széket, megválasztván arra dr. Kovácsy Sándor nyug. miniszteri tanácsost, az egyház eddigi algondnokát. S jóleső érzéssel jegyezzük fel, hogy a választás csaknem egyhangúlag történt meg s nem kellett keresztülmennie a gyülekezetnek azokon az izgalmakon, a melyek a legutóbbi papválasztást kisérték. Nem is lett volna ennek semmi értelme, mert hiszen dr. Kovácsy Sándor öt évre terjedő algondnoksága ideje alatt oly bizonyságait adta buzgóságának, szervező és vezető képességének, hogy csak méltán összpontosult benne a presbitérium és a gyülekezet bizalma. A budapesti ref. egyháznak, a mely az ország legnépesebb ref. gyülekezete s a mely előtt még oly nagy feladatok állanak az egyházi élet valláserkölcsi és anyagi fejlesztése tekintetében, buzgó, alkotni, szervezni és vezetni képes főgondnokra van szüksége. S teljes a hitünk arra nézve, hogy ezt a férfiút dr. Kovácsy Sándorban meg is nyerte a budapesti ref. egyház. A választás a délelőtti istentisztelet végeztével tartott közgyűlésen történt meg. Szilassy Aladár algondnok betegsége miatt a gyűlésen meg nem jelenhetvén, az elnöki széket dr. Vécsey Tamás, a jelenlevők között hivatalára nézve legidősebb presbiter és Petri Elek lelkész foglalták el. A megalakulás után dr. Vécsey elnök, jelezvén a gyűlés egyetlen tárgyát, a főgondnokválasztást, felhívta a gyűlés tagjait az ajánlások megtételére. Ligárt János, lendületes beszéd kíséretében dr. Kovácsy Sándort ajánlotta, s ajánlását zúgó helyeslés kisérte. Úgy látszott, hogy a választás egyhangú lesz. Azonban nem így történt. Dr. Gööz József, a maga és társai nevében gróf Tisza Istvánt hozta javaslatba. Szavai élénk visszatetszést és tiltakozást szültek. Ezt a visszatetszést és tiltakozást némely napilapok erősen kiszínezve és politikai motiváczióval írták le. Úgy tüntették fel a dolgot, mintha a választó közgyűlés Tisza István ellen politikai tüntetést rendezett volna. Pedig nem történt ott semmi egyéb, mint csak az, hogy a gyűlés lelkesen állást foglalt dr. Kovácsy Sándor mellett és tiltakozott dr. Gööz Józsefnek minden előkészítést és bizonyára minden felhatalmazást nélkülöző jelölése ellen. S hogy dr. Gööz jelölése milyen önkényes alapon történt, mutatja az, hogy a mikor az elnök megkérdezte a közgyűléstől, hogy kivánja-e a választást szavazással eldönteni, — dr. Göözön kivül nem akadt más, a ki ezt kívánta volna. így tehát az elnök határozatképen kihirdette, hogy a közgyűlés, egy hang kivételével, közfelkiáltással dr. Kovácsy Sándort választotta meg a gyülekezet fogondnokává.