Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-12 / 33. szám

(Megjelent: Joh. Phil. Parei Deliciae poetarum Hunga­ricorum. Francofurti, 1619. cz. munkában.)" Pareus Dávidnak Heidelbergben 1615- 7. tanítványa volt s Collegium theologicum-a II. kötetében három dis­putatiója van közölve. Barátait: Békési P. Andrást, Geleji K. Istvánt, Pataki F. Jánost stb. stb. sorra megverselte. Ezek közül is kitörölhetjük tehát az elsőt az írók sorából. Nem nehéz rájönni, hogy két név alatt egy személy­ről, a heidelbergi egyetem anyakönyvében Stephanus Pastoris Miscolcinusnak nevezett Miskolczi Pap Istvánról van szó a IX. köt. 17. h. is a következőkben: „Miskolczi (P.) István. — Munkája: Melos Geneth­liacum in natalem puelli lepidissimi Johannis Vatsini, Clar. et. Doctiss. Viri Dni Gregori Vatsini fidelissimi Ecclesiae Kereszturiensis ad Bodrog in Ung. super. Ecclesiastae, ex Dorothea Poli * Vxore dilectiss. íilij primogeniti; ad XVI. Aug. 1602. nati . . . adiectis amicornm gratulatio­nibus. Gorlicii." „Miskolczi István, ev. ref. lelkész; 1590-ben a debreczeni collegium felsőbb osztályában tanult; 1603. jún. 12. a heidelbergi egyetemre iratkozott be. — Mun­kái: 1. De Sacra Scriptura. Heidelbergae, 1604. — 2. De lege et evangelio. U. ott. 1605. — 3. De civili et ecele­lesiastiea potestate. U. ott, 1607- — 4. De Saerae Serip­turae Canone, editione, lectione, authoritate, obscuritate, interpretatione et perfectione. U. ott, 1608 — 1609. (Ezek mind egy-egy pár lapon a tételekre feleletek. Meg van­nak a marosvásárhelyi ev. ref. collegium könyvtárában)." Sőt arra sem nehéz rájönni, hogy ugyanő, már mint liszkai pap s a zempléni egyházmegye esperese, még har­madik néven is előfordul az írók II. köt. 445. h. így: „Csulak (Chulyak Dobrai) István, ev. ref. lelkész, előbb a lisceni (?) egyháznak volt lelkésze, 1629. máj. 2-tól a zempléni ev. ref. egyházkerület seniora s a főiskola gond­noka s mint ilyen halt meg 1645 elején. Latinul, görögül jól tudott. Az ő idejében kezdték írni a zempléni egyház­kerületjegyzőkönyvét; ebbe belejegyezte néhány beszédét, melyeket a sárospataki tanárok fölavatásakor mondott." A Magyarország vármegyéi és városai sorában meg­jelent Zemplén vármegye 328. lapján a neve az esperesek között: Miskolczi Csula István, 254. 1., a szónokok kö­zött : Csulyak Dobrai István. Egyik írónk sem mondja meg, miért nevezi Dobrainak is; Szinnyei forrásában (Szombathi, História schola Sárospatak 96. 1.) ez a szó nincs meg. * Ez a Pólyi Dorottya annak az énekmondó Pólyi Istvánnak leánya lehetett, a kiről az írók X. kötetében ezek vannak megírva az 1335. meg az 1372. hasábon: „Poli István, énekmondó, 1593-ban egy éneket szerzett, „gondolkodván magában, az nagy kevélysé­get, istentelenséget utálván ő magában." Az ének czíme: História Az Iovenianus nevíí Római császárnak, Isten ellen való fölfuval­kodásáról. „Polyi István, „Szektsö mentében So-Var nevű faluban". — Munkája: História. Az Iovenianus nevö Romai Császárnak, Isten ellen való föl fuvalkodasarol. Valamint egy író az is, — az egyetem anyakönyve szerint Heidelbergben 1616. október 18-án beiratkozott s még 1618-ban is ott tartózkodó Matthias Jaz-Bereni, — a kinek három kis dolgozata, még heidelbergi tanulásá­nak is, annál inkább fogarasi lelkipásztoroskodásának elhallgatásával, így van felemlítve az I. köt. 932. és az V. köt. 431. hasábjain: „Berényi Mátyás. — Munkája: De saeramentis in genere et de baptismo. Heidelberg, 1617." „Jászberényi Mátyás. —Munkái: 1. Theses Theo­logicae De Liberó Arbitrio Hominis Et Gratia Dei. Quas . . . sub Praesidio . . . Davidis Parei. . . publicae disqui­sitioni subjecit Mathias Jaz-Bereni. Heidelberg, 1617. (Ajánlja Károlyi Zsuzsannának, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nejének, mint pártfogójának). — 2. Disputatio Theologica De Ordine ac Serie Causarum Solutio. Praes. . . . Henrico Alting. U. ott, 1618. (Ajánlja Keserűi Dajka Jánosnak, Bethlen Gábor fejedelem udvari papiának)." Az első dolgozat, a sákramentomokról, nem önálló mű, mint Szinnyei és reá hivatkozással a Régi magyar könyvtár 1H. kötetében 1192. szám alatt Hellebrant Árpád írja, hanem csak Pareus Collég. II. 359—360.1. jelent meg. Heidelbergben 1601. évi október hó 4-én iratkozott be az a Ráczkevi István, a kiről a Magyar írók VI. kö­tetének 173. hasábján, meg XI. k. 336. h. a következő egybevonandó följegyzések olvashatók: „Kevi E. István. — Munkája: De Liberó Arbitrio. Heidelberg, 1603. 446—448. (Pareus, Collég. Theol.)" „Ráczkevi István, miskolczi (Borsodm.) nemes szár­mazású, a debreczeni ev. ref. főiskola tanulója volt, hol 1592-ben lépett a felső osztályba s onnét a heidelbergi akadémiára ment theologiát tanulni. — Munkái: 1. Theo­remata Ethica de principiis et differentiis actionum huma­narum; praes. Melchiore Adamo, Heidelbergae die 21. Juli. 1602. — 2. Assertationes Metaphysicae de simpli­cibus passionibus enti unitate, veritate, bonitate; praes. Arturo Jonstown. U. ott, 1603.—[3. Theses Physicae de loco; praes. M. Christiano Rumphio. U. ott, 1604. Ajánlotta Homonnai Drugeth Bálintnak DIscIto MIsererI évben." Össze kell vonnunk azokat az adatokat is, a melyeket a IV. köt. 188. és a VI. köt. 173. hasábjain így találunk: „ Gyúrói Pál (kevi), theologiai tanuló volt Hei­delbergben. — Munkái: 1. De peccato in genere, 1608. nov. 12. Heidelberg. (Parei Collég. Theolog. I. U. ott, 1611. 815—817. 1.) — 2. De matrimonio errores ponti­ficiorum 1609. márcz. 11. U. ott. (Parei Collég. Theolog. I. 860—862. 1.) — 3.De vanitatibus Bellarmini circa controversiam de bonis operibus in particulari oratione, jejunio et eleemosyna. Lib. I., II., III. 1610. jul. 14. U. ott. (Parei Collég. Theolog. II. 613-130. l.)« „Kevi Pál, ref. tanuló a heidelbergi egyetemen. — Munkái: 1. Continuatio Vanitatum Bellarmini de Antichristo, resp. 2. Dec. 1609. Heidelbergae. — 2. De Vanitatibus Bellarmini circa Controversiam de Possibili­tate [!] Reális Praesentiae Corporis Christi sub Speciebus Eucharistiae Libro III. de Euchar. resp. 24. Febr. 1610. 66

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom