Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-17 / 25. szám

pedig 6 Európában, 10 Ázsiában, 3 Afrikában, 13 Amerikában és 3 Ausztráliában. Magának a rajna-westfaliai rendtartománynak van 15 kolostora 279 taggal. Nyolcz páter ós ugyanannyi laikus-testvér Bállomálon, a Karoliniszigeteken működik. l)r. Szlávik Mátyás. NEKROLOG. KULIFAY ISTVÁN (1875—1006.) Ismét egy szerény, szorgalmas munkás hunyta be örök álomra szemeit: Kulifay István, a kis Kun-Csorba érdemes lelkész-tanítója. Született Tordinczén, 1875. október 6-án. Iskoláit Szekszárdon, Halason ós Budapesten végezte. Gimnáziumi és theologiai pályáján sohasem volt úgynevezett csillag, hanem szerény, hangyaszorgalmú munkás, a kinek szelídsége egyaránt megnyerte tanárai és tanulótársai szeretetét. Theologiai pályája végeztével a szlavóniai Kórógyon és Harasztiban volt rövid ideig adminisztrátor, majd a hírhedt Strossmayer-féle fanatikus panszlavisztikus presszió következtében áttért maradéki magyarokhoz rendelte boldog emlékezetű Szász Károly püspök. A magyarságukért rajongó maradékiaknak, hol csendőrfedezet alatt a horvát iskolában, hol pedig egy akkori érdemes presbiternek — Sárossi Józsefnek — félszerében hirdette az igét. Gondos és hű munkálkodásának eredménye a csakhamar felépült új parókhia, imaház és iskola lett. Innen Újvidékre s ismét Kórógyra került; nemsokára azonban megint Maradékra tért vissza, az utána vágyakozó maradékiak kérő szavára, kik mindent elkövettek, csak hogy körükbe vissza térjen. Másfél évi nehéz munkálkodás után azonban, a mikor látta, hogy a pártoskodást le nem csillapíthatja, saját kérelmére Jász-Kerekegyházára rendelték. Ez alatt az idő alatt szerzett templomnak való telket, s építéséhez szükséges mintegy 80,000 téglát; hívei pedig folyton szaporodtak újabb áttérések folytán. Jász-Kerekegyházáról Illavára nevezte ki az igazságügyi miniszter fegyházi lelkésznek. Innen, saját kérelmére Váczra helyeztetett át, honnan a kun-csorbaiak hívták meg lelkész-tanítónak. Itt érte utói, harmadik félévi lelkészi szolgálat után, 31 éves korában halála, f. évi május hó 26-án. Sokat próbált, sokat dolgozott. Az isteni gondviselés nehéz helyekre állította. Maradék egészen, Kun-Csorba nagy részben neki köszönheti megalakulását és szerveztetését. Alapító és szervező munkájában az alaposság és pontosság jellemzi; hogy pedig egyik helyen sem végezhette be teljesen munkáját, az Maradékon a fiatal korával járó tapasztalatlanságából folyó zavaroknak, Kun-Csorbán pedig kora halálának tudható be. A lelkek mélyére liató gyönyörű imádkozásával és Isten ajándékozta szép szónoki tehetségével a rajongásig szerettette meg magát híveivel, kik áhítattal s igaz ragaszkodással csüggöttek ifjú papjukon, s ha valamelyik gyülekezetből távozott, évek múlva is megsiratták. Egyénisége magába zárkózottság színét viselte magán, pedig hallgatag külsője mélyen érző szerető szivet takart, így ismerték, kik közvetlen környezetét alkották és a kik nem restelték a fáradságot, hogy mélyebben tekintsenek be lelki világba. Temetése május hó 29-én, d. e. 9 órakor ment végbe. Temetésén esperese vezetésével megjelent a környékbeli papság egy része, valamint a törökszentmiklósi és kisújszállási tanítók teljes számban, a messze földről koporsójához zarándoklott testvérek, rokonok, az egész gyülekezet apraja-nagyja. Messze távolban kesergő öreg atyját, kinek édes reménye szállott vele sírba, betegség tartotta vissza szelid jó fia temetésétől. A háznál öreg tiszttársa, Yaday Ferencz úr búcsúztatta el, a temetőben pedig szerető jó barátja és egykori tanulótársa Makiári István. Hirtelen lefolyt betegsége és bekövetkezett halála megtagadta tőle azt is, hogy megszólalhassanak felette azok a harangok, a melyeknek beszerzésére rövid idő alatt tekintélyes alapot teremtett! Nyugodjék békével, a boldog feltámadás reménye alatt! Fráter. EGYHÁZ. A budapesti V—VII. ker. ref. helyi bizottság f. hó 7-én ülést tartott a rózsa-utczai imateremben. Az ülésen Kovács Emil helyettes lelkész kegyeletes szavakkal emlékezett meg Bocskay Istvánról és a bécsi béke háromszázados évfordulójáról, s ezt az emlékezést jegyzőkönyvükben örökítették meg. Ezután a templomépítési mozgalom újabb eredményeiről számoltak be. Újabban, adományokból 891 K 20 f., részlettörlesztésekből 739 K folyt be a szent czélra. Magán az ülésen Tóásó Pál 500, Földes Géza 50 koronát ajánlott fel. A templomépítési alap jelenleg 56,388 K 45 fillér. Nagyon elősegíti a templomépítési mozgalom sikerre jutását az a körülmény, hogy a főváros, a Kemnitzer- és Izabellautcza sarkán egy ingyen telket engedett át a templom számára. Lelkészi értekezletek. A pozsonyvidéki evang. papi konferenczia f. hó 6-án tartotta meg gyűlését Pozsonyban, Trsztyénszky Ferencz esperes elnöklete alatt. A megnyitás után Maliarik János nagylévándi lelkész tartott Máté 28:19. felett bibliamagyarázatot, fejtegetvén a keresztség sákramentomát és ennek felfogásában az evang. és a baptista egyház felfogása között levő különbséget. Hollerung Károly, ügyvezető elnök Vogrinecz karinthiai r. kath. pap „Nostra maxima culpa" czímű munkáját ismertette, annak jellemzéséül, hogy vannak emberek a r. kath. papi státusban is, a kik belátják egyházuk tanításainak téves voltát; szeretnének is rajta segíteni, de mégsem képesek magokat Róma ölelő karjai közül kiszabadítani. Schöniviesner Kálmán pozsonyszent-