Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-10 / 24. szám

MISSZIÓÜGY. Missziói ünnepek Budapesten. Áldozócsütörtökön, május 24-én, érdekes missziói ünnepek voltak a fővárosban. E napon az egész világon sokfelé megemlékeznek a protestáns templomokban a kiilmisszióról, jó volt tehát, hogy erről Budapesten is megemlékeztek. Az ünnepély délelőtt 11 órakor, a ref. gimnázium dísztermében, a Magyar Missziói Szövetség közgyűlésével vette kezdetét. Dr. Eördögh Árpád elnök helyett, a kit halaszthatatlan elfoglaltatásai tartottak távol, licz. theol. Kováts Lajos katecheta vezette a gyűlést és érdekes, lelkes beszéddel nyitotta azt meg. Azután dr. Fleischer Gyula titkár terjesztette elő a jelentést, a melyből kitűnt, hogy a szövetség egyik tagja jelenleg Khinában, mint misszionáriusnő működik, egyik tagja missziói orvosi tanulmányokat, másik missziói betegápolói gyakorlatot folytat, egyik tagja missziói iskolában tanul, ketten pedig készülnek missziói iskolába belépni. A jelentés felsorolta a szövetség agitácziós gyűléseit, iratait és röpíveit. Megemlékezett az ország egyéb kiilmiszsziói munkáiról, mint az evangélikus missziói istentiszteletekről, az ágfalvai „Missziói Lapokróla kolozsvári „Kis Tükör"-ről, a Lorántffy-egyletben lévő Zambeziánáról, a skót ref. misszióról, az ú. n. keresztyén szövetségekről stb. A pénztári jelentést Forgács Gyula ellenőr mutatta be. Ebből az a szomorú tény tűnt ki, hogy a kis egyletnek 209 kor. 05 fill. deficzitje van. A szövetség újabb tagjaiul megválasztották a következőket: Koczogh András, Somogyi József, Kozma Márton, Balogh Pál, Farkas József, Kállay Gergely, Schmiedl Erzsébet, Vértes Lujza. Az eddigi buzgó pénztáros, Szabadi Adolf helyébe, kit hivatalos dolgai nagyon elfoglalnak, Forgács Gyula ref. missziói lelkészt választották pénztárossá, Szabadi Adolfot pedig ellenőrré. Végül megválasztották a missziói tanácsot. A közgyűlés, a mely csak szerény kör előtt folyt le, imával fejeztetett be. Délután 3 órakor missziói istentisztelet volt a Deák-téri templomban. A szokatlan idő, a verőfényes tavaszi délután, a lóversenyek és egy sereg más körülmény azt jósolták, hogy a templomba nem jön senki. A kitűzött időt kevéssel megelőzőleg a templom tényleg még üres volt, de 3 órára teljesen megtelt, és voltak, a kik igen messziről jöttek az Ige hallgatására. A szövetség lelkes felhívása vonzotta a közönséget, de különösen Zábrák Dénes lelkész vendégszónok, kinek jövetelét jó híre előzte meg. A közönség nem is csalódott. Miután közének és Bereczky Sándor imája után Zábrák Dénes a szószékre lépett, a hallgatóság szivét megragadta. Alapigéje volt Márk 16. 14—20. Felosztása pedig : Halljuk meg: 1. A sötét völgyből a pogányok jajkiáltását: „Jertek, legyetek segítségül nekünk 2. Az Üdvözítő komoly parancsait: „Menjetek el mind e széles világra, prédikáljátok az Evangéliomot,". 3. A ragyogó égből mennyei Atyánk biztatását: „Ne féljetek! Veletek vagyok én!" A predikácziót, a melyet egy ízben a Forgács Gyula által vezénylett szép karének szakított meg, a közönség feszült figyelemmel hallgatta ós általános volt a benyomás, hogy ily hatalmas erejű predikácziót ritkán hallottunk. A Londoni Traktátus-Társaság nyomban el is kérte a predikáczó kéziratát, hogy azt számos példányban az országban terjeszthesse. Befejező ének a Himnusz volt. Este 6 órakor missziói estélyt rendeztek az iparosképző prot. egylet dísztermében. A nagy helyiséget zsúfolásig megtöltötte a közönség és többen helyet sem kaptak a rózsákkal és tarka virágokkal gyönyörűen ékesített hosszú asztalok körül. Biberauer Richárd lelkész imája és a közönség éneke után úri leányok teát, süteményt és gyümölcsöt hordtak körül. Szünet után a Bethánia egylet szép karéneket adott elő. Azután Zábrák lelkész szólalt fel az egybegyűlt közönség éljenzése mellett. Buzdító beszédében megdöbbentően tárta fel a pogány világ irtózatos nyomorát és áldást kívánt a missziói szövetségnek. A közönség nagy lelkesedéssel és örömmel fogadta Zábrák lelkészt, a kit nemcsak megismertek, hanem meg is szerettek. Felszólalt még Webster Jakab skót lelkész és arról szólt, hogy ha a missziói szövetségnek van deficzitje, adóssága, de a közönségnek is tartozása van a szövetséggel szemben. Szabó Aladár ref. lelkész igen komoly szavakkal arra emlékeztetett, hogy szükséges és jó dolog a külmisszió, de csak az segítsen ily munkában, aki rendületlenül hisz a Krisztusban. Losonczy Jenő theol. szenior és Tarján Kristóf b. hallgató hegedűn és zongorán Techaikovszkynak egy szerzeményét adták elő igen szépen. Három ifjú elmondott egy trialogust, melyet Fleischer Gyula szerkesztett. A trialogus két cseh ifjúnak találkozása Adalbert püspökkel, Géza fejedelem idejében. Az ifjak rá akarják beszélni Adalbertet, hogy ne menjen a magyarok térítésére, miközben elmondják a külmisszió ellen mostanában nálunk hangoztatott összes ellenvetéseket; de Adalbert hűsége győz, és a mai ellenvetések helytelensége is kiderül. Ezután egy sereg fehérruhás vasárnapi iskolás leány szép énekeket adott elő. Fekete Géza iparos egy hangulatos „Esti imát" szavalt. Végül ének és ima fejezte be az ünnepélyt, a melynek emléke bizonyára sokak lelkében maradandó gyümölcsöt fog teremni. V. M.