Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-02-04 / 6. szám

zsebeinket-, még ha szűkösen nyujthatunk is valamit a közjó oltárára. Erre azonban nevelnünk kell az embereket. S a hitélet ápolását és erősítését hol kezdhetnék és folytathatnók sikeresebben, szebb jövőre biztató reménységgel, mint a még romlatlan, minden szépért, nemesért hevülni tudó ifjúságnál ? Tudom, hogy ma is nevelik az ifjúságot; de a nevelésnek sokféle eszköze van, melyek közül mindazt, a mi czélunkat elősegíti, meg kell j-agadnunk, vagy legalább meg kell vele próbálkoznunk. Ilyen, igen fontos eszköznek tartom én egyházi és más okokból is azon eszme megvalósítását, melyet az Orsz. Ref. Tanáregyesület vetett fel, kimondván, hogy szükségesnek tartja, hogy „ifjuságunk kezébe egy jó, protestáns szellemű lapot is adjunk". A kimondott szavakat tett követte. A Prot. írod. Társasághoz fordultak, hogy az eszmének az adjon testet Hogy e lépés a Prot. írod. Társaságnál nem járt eredménnyel, az szerintem nem ok arra, hogy az életrevaló eszmét agyonüssük, hogy hallgatásunkkal s közönyösségünkkel a leányzót meghalni segítsük. S én nem is tartom azt megholtnak. Csak aluszik, s bizonyára rövid időn fel fog támadni. E lap szerkesztője a lap január 14-iki számában rámutatott arra, hogy a megindítandó ifjúsági lapnak fentartása biztosra vehető. Ha elfogadjuk, hogy középiskoláinkban a lapnak lenne 1500 előfizetője, s ha hozzávesszük, hogy csak Budapesten könnyű szerrel lehetne még legalább 500 előfizetőt gyűjteni, úgy nem lehet kétségünk, hogy a lap anyagi oldala biztosítva van. Hát egyházi életünk kitűnőségei, buzgóságukról, áldozatkészségükről ismert nagyjai nem örömmel járulnának egy ilyen lap támogatásához ? Bizonyosra merem venni, hogy ezek száma is lenne pár száz. A lap anyagi része szerintem feltétlenül biztosra vehető. És a szellemi oldala? Ha a magyar ref. egyház tanári kara egyesül azon munkában, melynek így is mindenike egy-egy buzgó harezosa, lelkes apostola, — hát nem a legszebb reménnyel, s nem a legnagyobb lelki megnyugvással tekinthetünk a lap jövője felé? Mennyi bimbó pusztul el tanáraink lelkében, a nélkül, hogy virággá nyílnék, mert nincs tér, nincs alkalom, hogy szivük virágait az életbe átültessék. Hánynak lelkéből fakadna fel a mesék, versek, történetek egész sora, ha tudnák, hogy egész sereg azoknak száma, kik az ő beszédük után sóvárognak, a kik olvasó közönségüket képeznék? S így? Nincs közönség, tehát nem kell, illetve nem lehet írni ^ a szív, mint koporsó, takarja el a feltörni kész érzelmeket és gondolatokat. Tanáraink között ma is sokan vannak, a kik az ifjúság értelmi és érzelmi világának szolgálnak; de míg nagyobb, önálló munkát nem áll mindenkinek módjában írni, acldig a legtöbb örömmel tenné, ha évenként pár hosszabb, vagy rövidebb értékes munkával vihetné előbbre az ifjúság építését. Nem mindenki gyűjthet maga köré olvasóközönségül, mint Pósa Lajos, egy egész nemzedéket; de százan és százan, erőiket tömörítve, elérhetik ugyanazon eredményt. A tanárok különben állásuknál fogva is arra vannak hivatva, hogy az ifjúságnak, nemcsak az iskolákban, hanem az életben is vezérei legyenek. Mert kik irányíthatnák jobban az ifjúságot, mint a tanárok, a kik 8 éven át kiismerhetik ós bizonyára ki is ismerték növendékeiknek hajlamát, képességét, jó és rossz tulajdonságát. A pályaválasztásnál segíthetik, irányítják, hogy milyen pályára lépjenek; küzdelmeikben bátoríthatják, hogy még a látszólag rosszban is jó foglaltatik az ember számára, ha helyes szemüvegen nézi a dolgoknak folyását. S a középiskola elvégzése után a lap összekötő kapocs maradna tanár és tanítvány között, a mire pedig igen nagy szükség volna, s a minek áldásos következménye kiszámíthatatlan. A római egyháznak egyik nagy erőssége volt mindenkor s az ma is, hogy a kor követelményeinek megfelelő szerveket tudott teremteni, melyek segélyével a hívek nagy tömege fölött a vezető szerepet mindig meg tudta tartani. Az a sok egyesület, melyet fentartanak, sok ifjút ragadott már el egyházunk kebeléről. Az ifjú, tapasztalatlan szivet könnyen el lehet tántorítani, mert hiányzik benne a meggyőződés ereje. Mily sokat tehetne e téren is az egyház javát szivén viselő lap a jövő embereire nézve ! Tiszta, világos tanítás, ismertetés a vallás és egyház életéből, — a nélkül, hogy türelmetlenséget hirdetne ; a szeretet lelkesítő munkáiban összekötni az ifjak szivét, hogy tanuljanak egyházukért — ha kell, már korán is — áldozatot hozni. Ilyen lelki vezetés és irányítás mellett hiszem, hogy nem lenne ok arra, hogy közönyösség, hitetlenség, vallásuk és egyházuk elhagyása, megtagadása miatt panaszkodnának az egyház jövendő lelki vezetői; mert akkor nemcsak a papok prédikálnának, hanem a világaik is életükkel igyekeznének bebizonyítani, hogy ők a Krisztus testének, az egyháznak élő tagjai. Meglehet e és kell-e hát ilyen irányú lapot indítani? Meglehet, mert a feltételek föltétlenül megvannak, egyfelől a tanár-egyesületben, mint a lap szellemi ellátójában ós vezetőjében, másfelől az ifjúságban és az egyházukhoz ragaszkodó világiak áldozatkészségében. S meg kell indítani, mert a szükség sürget, hogy más ifjúságunk egyházias nevelésében ezt az eszközt is használjuk fel szent ügyünk védelmére. Hogy előzetesen nagyobb kiadásoktól a tanár-egyesület, mint kiadó, megkíméltessék, lehetne felhívást intézni az egyes iskolák tanáraihoz és ifjaihoz, a kik összeállítanák: mely iskolából hány növendék fog a lapra előfizetni, és ha meglesz, a miben én pillanatra sem kételkedem, a kellő számú előfizető: a lap megindítható azonnal. S kik lennének a megindítók az előzetes munkánál ? Ugyanazok, a kik a tanár-egyesület választmányának nevében a Prot. írod. Társasághoz fordultak. Nevük és ismert buzgóságuk garanczia a jövő sikerére. S még egyet! A megindítandó lapnál hivatkozás történt „Az én újságom"-ra. Én más irányban hivatkozom arra, de azt nagyon fontosnak tartom.