Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-30 / 53. szám

tetését kezdi meg, s ezeknek különböző osztályai vannak leírva a 191—193. füzetekben is. A 189. füzet műmellékletképen az üvegszivacsok, a 191. füzet a tengeri kökörcsinek, a 193. füzet a medúzák szines képeit adja. A füzetek ára 80—80 fillér s kaphatók a kiadó Légrádytestvéreknél. Budapest, V., Váczi-körút 78. sz. EGYHÁZ. Lelkészválasztás, A tiszaszalkai tekintélyes reform, gyülekezet közfelkiáltással Nagy Lajos b. - sonkolyosi lelkészt választotta meg lelkipásztorává. Gratulálunk! Templomszentelés. A jolsvai evang. gyülekezet advent, második vasárnapján szentelte fel megújított templomát és orgonáját. A felszentelést Terray Gyula esperes végezte, Becser Endre, Kármán István és Balthazár János lelkészek közreműködésével. Kerületi tanácsbiróválasztás. A dunántúli reform, egyházkerületben a lelkészi tanácsbirói állásra megejtett szavazás nem vezetett eredményre, égyik jelölt sem nyervén abszolút szavazattöbbséget. A szavazatbontó-bizottság szűkebbkörű szavazást rendelt el Varannay Lajos és Oroszi Jenő között. Felügyelöbeiktatás. A gömöri evang. egyházmegye f. hó 12-én megtartott rendkívüli közgyűlésén iktatta be hivatalába új felügyelőjét: Szontagh Andort. Az új felügyelő székfoglaló beszédében a világi elemnek az egyházi életbe nagyobb mérvben bevonása szükségességét hangsúlyozta. Egyházmegyei választások. A felsőborsodi ref. egyházmegye lelkészi tanácsbirójává Elek József bábonyi lelkészt, eddigi aljegyzőt, világi aljegyzőjévé pedig dr. Orbán József ügyvédet választotta meg. Egyházi aranykönyv. Berke József tótkereszturi evang. lelkész, a soproni tápintézet javára a folyó év elején tett 1200 koronás alapítványát újabb 400 koronával gyarapította. — Gyurátz Ferencz evang. püspök, boldogult neje emlékezetére a pápai evang. nőegyletnél 300, a leányegyletnél 100 koronás alapítványt tett. — Pelargus József pápai evang. bognármester, egyháza javára 1000 koronát hagyományozott. — A körtvélyesi evang. gyülekezet hívei, szeretett lelkészük, Tomka Károly 40 éves lelkészi jubileuma alkalmából, közadakozás útján 820 koronás jubileumi alapot létesítettek. A felemelt államsegély felhasználása tárgyában gróf Degenfeld József fögondnok nevezetes indítványt terjesztett a tiszántúli egyházkerület közgyűlése elé. A kerület a felemelt államsegélyből évenként 122,549 koronát kap. Gróf Degenfeld indítványa szerint ennek 20%"a

egyelőre 10 évig arra fordíttatnék, hogy belőle olyan népiskolai segélyalap képeztessék, a melyből az iskoláikat önerejükből fentartani nem tudó s e miatt szekularizálásra kényszerült gyülekezetek nyernének építkezésekre és tanítói íizetéskiegészítésekre tőkesegélyt, oly módon, hogy a gyülekezetek valahonnan felvennék a kölcsönt, az után fizetnének l1

/., százalékot 32 évig a töke restaurálására, az évi kamatokat pedig a kerületi segélyalap fedezné. Tíz év alatt a segélyalap tőkéje mintegy 240,000 koronára emelkednék, a mikor, a további gyarapítás nélkül is, képes volna a szükségletek folytatólagos fedezésére. — Az államsegély másik 10%~a a debreczeni tanárképző intézet kifejlesztése javára tőkésíttetnék, addig, míg a kerület azt jónak látná. — Továbi 10% a

debreczeni főiskola régibb akadémiai tanárainak fizetésrendezésére tőkésíttetnék, a kerülettől függvén, hogy mikor tartja szükségesnek és helyén valónak ezen megnövekedett alap terhére az akadémiai tanárok javadalmazása kiegészítésének a megkezdését. — Az államsegély 60°/o_

a

jövőre is a mostani XIX. pénztári csoportba folyna be és a jövő czéljaira, anyagi erőgyűjtésre szolgálna. E 60°/ 0

terhére menne azon hozzájárulás is, a melyre a közigazgatási pénztárnak évenként szüksége van. — Gróf Degenfeld József indítványát, a melynek sorsa felől nem értesültünk a forrásul használt Debr. Prot. Lapból, igen szerencsésnek és előrelátónak ítéljük; mindössze azt jegyezzük meg reá, hogy a debreczeni főiskolai tanárokkal szemben szűkmarkú. Abból a 10%ból ugyanis, a mit gróf Degenfeld ezek fizetésrendezésére tőkésíteni akar, 10—15 év alatt is aligha növekedik akkora tőke, hogy annak kamataival arra a színvonalra emelhessék a régebbi akadémiai tanárok fizetését, a mekkorában a tanárképző intézet tanáraiét megszabták. Ilyen hosszú ideig hagyni pedig a lelkekben a javadalmazás egyenlőtlensége által okozott „természetes keserűséget", nem volna sem bölcs, sem humánus dolog. ISKOLA. Tanítóink és a fizetésrendezés. A veszprémi ref. egyházmegye tanítósága f. hó 17-én tartott rendkívüli gyűlésén megdöbbenéssel fogadta a kultuszminiszter expozéját, a mely még mindig különbséget tesz tanító és tanító között. Követeli e különbségtétel eltörlését. A kántori fizetést az 1000 lelken aluli gyülekezetben 200, az 1000 lelken felüliekben 400 koronában kívánják megállapítani. Kívánják az összes szolgálati évek beszámítását j fizetésrendezésnek 1907. jan. 1-től kezdődését; a tanítói dijleveleknek, felerészben tanítókból álló bizottságok által újból felbecslését. — A hajdúmegyei tanítók Gönczy-egyesiilete f. hó 28-án Debreezenben ülésezett s ezen is tárgyalás alá került a fizetésrendezés tervezete és a tanítók szervezkedésének szükséges volta. Fölhívás a „New College" volt növendékeihez. Bizonyára élnek még a nagytiszteletű és tiszteletes urak lelkében azok a kedves emlékek, a melyek olyan feledhetetlenekké teszik ránk nézve az egykor Skócziában töltött napjainkat. Bizonyára él még szivükben a hála azért a lelki gyarapodásért, a melyben ott időzésük alatt a skót ref. egyház áldozatkészsége folytán részesültek. Ebben a reményben bátorkodom felhívni szives figyelmüket az alábbiakra. A mult iskolai év folyamán, Edinburghban tartózkodásom alatt, egy mozgalom indult meg az Egyesült Szabad Egyház lelkészei között, azzal a czélzattal, hogy valamiképen összeköttetést hozzanak létre azok között, a kik valaha a New College-nak hallgatói voltak. A General Assembly idején — május végén — a „New College Union" létre is jött. A Canadában és más helyeken már fennálló szövetségei a N. C. volt növendékeinek most természetesen csatlakoztak ez unióhoz. A titkár — a magyar fiúk régi jó barátja — Mr. James Kennedy, többször szólott velem arról, hogy a New College egykori magyar növendékeit is jó volna pár sorral fölkeresni, közöttük összeköttetést teremteni, s ez úton a régi szép emlékeket fölújítani, az ott nyert nemes benyomásokat és tapasztalatokat fölfrissíteni. Ez bizonyára mindig egy kis elevenséget adna munkálkodásunkba. Megígértem a titkár úrnak, hogy a mit lehet, megteszek ez irányban. Mindenekelőtt a skót egyház évkönyveiből és a N. C. anyakönyvéből felkutattam a künn járt magyar theologusok neveit, róluk néhány adatot és tőlük néhány érdekes levelet (utóbbiakat — szerzőik engedélyének kikérése után — magyarul ki is szándékozom