Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-23 / 52. szám

e szabályzatok egyike sem szól; csak a középiskolai tanárság részesül abban a mostoha elbánásban, hogy a fokozatos kiegészítés rendszere mellett, az ügy hossszas előkészítése után is, évekig kell várnia reményei megvalósulására. Növelik a felekezeti tanárság aggodalmait a Nagy méltóságod vezetése alatt álló minisztériumból kiszivárgó hírek is, a melyek szerint a rendelkezésre álló anyagi erőhöz képest első renden a kisebb javadalmazási! s az egyes fizetési osztályok alsóbb fokozataiba sorozandó tanárok fizetésének kiegészítése van czélba véve, azok pedig, kiknek szolgálati éveik alapján a felsőbb fokozatoknak megfelelő személypótlékra volna igényök, ez idő szerint semmi fizetéskiegészítésben sem részesülnek. Bármily méltánylással viseltetünk is a fiatalabb és kisebb javadalmazású tanári generáczió szükségleteinek kielégítése iránt, a legnagyobb méltánytalanságnak tartanok, ha e kielégítés épen azon idősebb tanárok rovására történnék, kik fiatalabb korukban a felekezeti iskolának sokkal sanyarúbb viszonyai között kiizclötték át tanári pályájokat, inint a hivatalát mai napság kezdő nemzedék, s ha a személypótlékot illetőleg épen azok volnának várakozásra utalva, kik már életük javarészét a közoktatásügynek szentelték, kiknek nagyobb családjuk folytán életszükségletük is nagyobb s a kik már nyugdíjaztatásukhoz is közel állva, közülök sokan a nélkül volnának kénytelenek nyugdíjba menni, hogy a megpillantott „ígéret földjére" lábukat betehették volna. Mély tisztelettel kérjük azért Nagy méltóságodat, méltóztassék a felekezeti középiskolai tanárság személypótlékait az állami tanárokra vonatkozólag f. évi szeptember hóban megjelent miniszteri rendelet értelmében, a IX. ós VIII. fizetési osztály mindenik fokozatának megfelelően, teljes összegökben folyósítani, úgy, a mint a véleményezés végett, leküldött „Ideiglenes Szabályzat" biztosította s a mint az a másnemű felekezeti tanintézetek tanárainál is történik. Ha máskép nem lehet, a törvényhozástól kikérendő póthitel útján is, a mennyiben ily póthitelt egy országos érdekű kulturális feladat megoldására, hitünk szerint, törvényhozásunk készséggel megadna. De ha ez a dolog előrehaladt álláspontján kivihető egyáltalán nem volna, arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy egyfelől a következő állami költségvetésekben való gondoskodás útján méltóztassék a Szabályzatban hangoztatott fokozatos kiegészítést a legrövidebb időre korlátozni, másfelől pedig, a IX. és VIII . fizetési osztály mindenik fokozatának betöltése mellett, megállapítván a felekezeti tanároknak az állami tanárok fizetése mértékóig támasztható teljes jogigényeit, méltóztassék ez igényeket — míg teljesen kielégíthetők nem volnának — a rendelkezésre álló anyagi erőhöz képest mindenkire nézve az egész vonalon egyenlő perczentben kielégíteni, hogy méltánytalanságot, vagy épen sérelmet senki se szenvedjen. E kérdésnél még csak arra bátorkodunk Nagyméltóságod figyelmét felhívni, hogy — mivel a Szabályzat 9. §-a ós a Szabályzattal egyidejűleg közrebocsátott rovatos ivek csak a jelenlegi tanári fizetésre vannak tekintettel, tanáraink közül pedig sokan már régebben voltak a jelenleginél ugyan kisebb, de azért magasabb fizetési osztálynak vagy fokozatnak megfelelő fizetés élvezetében, — a fizetési osztályokba s az osztályok egyes fokozataiba való besorozásnál méltóztassék a régebbi fizetésviszonyokra is figyelmet fordítani. (Vége következik.) TÁRCZA. Karácsony ünnepén. Szólnak az ünnepi harangok, Beh szépen szólnak ! A búbánat sötét felhői Mind eloszolnak. Oh szív, szegény szív, meggyötört szív, Sorsod ne bántson: Békességet, megnyúgovást hoz A. szent karácsony. Ma is leszáll egy szelíd angyal Hozzánk a mennybül: Szent vallásunk, s tanít szeretni, S szivünk megenyhül. Ma is leragyog még egy csillag Az éjszakába : Vezesd, vezesd a bujdosókat* Oh hit világa! Mutass az égre, föl az égre, Mondd : él az Isten ! Nem hágy el a szeretet Atyja, Nem, óh senkit sem ! Mondd7

hogy a Maszületett által Újjá kell lennünk; Mert Isten van, a nagyhatalmú, Velünk és bennünk. Majd ha győz a testté lett Ige Egész világon, A lelkeket ha Lelke lakja, Tisztítva, áldón, — Ha egymást szeretet, igazság, S béke csókdossák, Es velük ez árnyékvilágra Száll a menÍrország, — Ha testvérekké forrnak össze A nemzedékek, S minden szív megtisztul a bűntől, S a könny nem éget, — • Ha lelket s népet nem igáz le A szolgarabság, S körüljár kibontott zászlókkal A szent szabadság, —