Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-23 / 52. szám

nyosságnak, a kölcsönös igazságérzetnek szellemében, az egymásra való irígykedésnek és agyarkodásnak kizárásával, az igazságnak és a nemzeti érdek szempontjából megoldani." Beszéde további részében a népoktatásról s az ennek körében szükséges intézkedésekről szólt a miniszter. Kerek összegben 4000 tanítóval és 4000 tanteremmel többre van szükség, mint a mennyi most van. Ennek a költsége, minimális számítással is, 3 millió koronára rúg. Az iskolák fenntartása és szaporítása terén a leghelytelenebb politika volna az, a mely visszautasítaná vagy megbénítaná bármely olyan tényező közreműködését, a mely tényező hajlandó a nemzeti, az állami czélokkal konformis irányban haladni. A községi és a felekezeti iskolákat hajlandó állami támogatásban -részesíteni, de csak addig és annyiban, a mennyiben teljes garancziát nyújtanak arra nézve, hogy nevelésük és oktatásuk a nemzeti czélokkal, az állami szempontokkal párhuzamosan halad és azokat erősiti. Öntudatosan törekszik arra, hogy „olyan iskola ebben az országban ne létezhessen, a mely a nemzeti vagy hazafiúi felfogással szemben még csak a semlegesség álláspontjára is helyezkedik." Majd rátért a miniszter a tanítók fizetése rendezésének a kérdésére. Elismerte, hogy az utóbbi évek fizetésrendezési áramlatai közben a tanítók részesültek a legkevesebb figyelemben, s hogy panaszaik e tekintetben jogosak. A tanítók sorsa javítására vonatkozó kívánságok teljesítendők, nemcsak azért, mert jogosak, hanem azért is, mivel a tanítókra oly föladat nehezedik, a melyet nem lehet csupán mechanikus munkának sablonszerű ledarálásával elvégezni, hanem a melyhez a léleknek bizonyos egyensúlya, bizonyos megelégedés is kell, és ezt nyújtani kötelesek vagyunk. A fizetésrendezésre vonatkozó törvényjavaslat máijó részben készen van, s azt a jövő év januárjában, legkésőbb azonban február elején be is fogja nyújtani. Az állami tanítók fizetésrendezésének pénzügyi oldalát illetőleg a következőleg nyilatkozott a miniszter: „Az alapfizetés tekintetében három kategóriát óhajtok megállapítani. Az első és második lakbérosztályba tartozó községekben az alap-, vagyis a kezdőfizetés 1200 korona volna, a harmadik lakbérosztályba tartozóknál 1100 és a többi községekben 1000 korona. Öt év múlva azonban az állami tanító, a kinek 1000 korona az alapfizetése, már 1400 korona alapfizetést nyerne, tehát bejutna a XI. fizetési osztálynak megfelelő kategóriába; természetesen ennek megfelelőleg az 1100 korona alapfizetéssel bírók, a kik drágább helyeken működnek, 1500, és az 1200 korona alapfizetéssel bírók 11)00 korona fizetést fognak nyerni. Azután 200 koronás korpótlékokkal eljutna a legegyszerűbb, a legigénytelenebb helyeken működő tanító a 2400 korona végső fizetésig, énnek megfelelőleg a többi a 2500 és 2600 koronáig.", A nem állami tanítókat illetőleg a fizetésrendezésnél az a szempont vezérli, hogy ha az állam nem teheti is azt, hogy a maga eszközeivel ugyanazon javadalmazásban részesítse őket, mint a saját tanítóit, — de ne is legyen közöttük nagy különbség. „A nem állami tanítókra, a községi és felekezeti tanítókra nézve — úgymond — a kezdőfizetést ép úgy állapítja meg, mint az állami tanítókra, ugyanazokban a kategóriákban. Az első és második lakbérosztályban 1200, a harmadikban 1100 és a többi községekben 1000 korona a kezdőfizetés, a mely kezdőfizetésig, ha az iskolaföntartó kimutatja, hogy nem tudja ellátni, az állam pótolja a hiányt. Ezután a két első korpótlék 200—200 korona, öt esztendő múlva hozzáadva az állami fizetéskiegészítést is, 1200, illetőleg 1300 és 1400 korona fizetéshez jut az a felekezeti tanító. Épen úgy a második korpótlék is 200 korona. Hat korpótlékot veszek íöl; a harmadik és negyedik korpótlék 100—100 korona, a két utolsó korpótlék ismét 200—'200 korona. Úgy, hogy az állami fizetéskiegészítéssel a nem állami tanító eléri a különböző kategóriák szerint, a mint az első, második, illetőleg a harmadik lakbérosztályba tartozik, vagy nem, a 2300, 2100, illetőleg 2000 korona fizetést." „De ebbe a törvénybe egy fontos új intézkedést akarok behozni. A míg eddig az állam csak a minimumig egészítette ki a fizetést és az iskolaföntartó hiába emelte föl a maga erejéből ezt, mert ezzel nem javított a tanító sorsán, miután elesett az állami fizetés kiegészítésétől ; addig ebbe a törvénybe most azt a princzipiumot akarom bevenni, hogy a már egyszer megállapított állami segítség, ha az iskolaföntartó a maga erejéből fölemeli is a tanító fizetését, le nem szállítható mindaddig, a míg az illető el nem éri a hasonló fokozatban levő állami tanítóknak a fizetését." A fizetésrendezés, hozzávetőleges számítással, 6 millió koronával fogja megterhelni az állami évi költségvetést. Nevezetes kijelentése volt még a miniszternek az, hogy vagy a fizetésrendezésre vonatkozó törvényben, vagy a tanítói nyugdíjtörvény revíziójánál gondoskodni fog arról, hogy kikiiszöböltessék az az igazságtalanság, hogy míg a felekezeti kántortanító kántori jövedelme a fizetéskiegészítésnél felszámíttatik, addig a nyugdíjba nem számíttatik be. A mi pedig azokat a feltételeket illeti, a mely mellett a nem állami iskolák tanítói a jelzett fizetésrendezésben részesülhetnek, annak kijelentése után, hogy az 1893. évi törvény erre vonatkozó rendelkezései nem bizonyultak elégségeseknek, — a következő kijelentést tette : „Abba a törvényjavaslatba azt a kikötést óhajtom felvenni, hogy nem magyar tannyelvű iskolában működő tanító az állami fizetéskiegészítést csak akkor veheti igénybe, hogyha az iskola a magyar nyelv kötelesftanítása tekintetében elfogadja a vallás- és közoktatásügyi .miniszter által megállapított tantervet, az általa e czélra