Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-01-01 / 1. szám
körülményre felhívta az érdeklődők figyelmét.1 Hadd álljon itt néhány sor a harmincz évvel ezelőtt elhangzott tájékoztatásból és felszólításból: „Hazai történelmünk tisztelt barátainak és ezek között hitfeleimnek emlékezetébe hozom — így szólt a többi között Révész — hogy Zürich városának könyvtárában, különösen a magyar protestáns egyháztörténelemre vonatkozólag, rendkívül becses és igen számos, forrásértékű kéziratok vannak". Ezeknek előrebocsátása után Révész a Heidegger-féle levelekre (mintegy 30 vastag kötet) irányította a figyelmet, mint a melyekben az érdeklődő „rendkívüli sok" levelet fog találni magyaroktól és magyarokra vonatkozólag. A tájékoztatásnak és a felhívásnak nem igen lett 30 év alatt sok foganatja; úgy látszik, hogy a czikkben hangsúlyozott mostoha viszonyok e tekintetben azóta nem változtak. A zürichi városi könyvtár kincsei között egyike a legbecsesebbeknek Zwingli hatalmas, folioalakban nyomatott görög nyelvű és csaknem teljesen ép állapotban fenmaradt bibliája. Egyik példánya ez ama velenczei kiadásnak, a melyet Aldus Manutius (Manuzzi), a hírneves olasz könyvkereskedő és könyvkiadó előkészített volt s a kinek 1485-ben alapított nyomdájában annyi becses mű jelent meg. Aldus Manutiusnak 1515-ben bekövetkezett halála a hatalmas biblia megjelenését csak késleltette, de meg nem akadályozta ; apósa, Asnlanus András s későbben fiai folytatták a munkát, s végre 1518-ban megjelent a görög nyelvű biblia. Ennek a bibliakiadásnak egy példánya a szóbanlévő könyv, melyet a zürichi városi könyvtár aránylag elég számos Zwingliereklyével egyetemben, őriz.'2 Mikor jutott e könyv Zwingli birtokába? E kérdésre pontos feleletet adni nem tudnak; azt azonban a bibliában található bejegyzésekből föltétlen bizonyossággal mondhatjuk, hogy az az 1524-dik évben Zwingli Ulrik kezei között volt. Emeli e könyv értékét az, hogy abban a zürichi reformátor sajátkezűleg igen sok feljegyzést eszközölt; nevezetesen igen sok görög szóhoz odaírta a megfelelő zsidó szót. A hol a görög szó nem fedte egészen a zsidó szó jelentését, Zwingli következetesen hozzá írta a zsidó szót. Helyenkint elég számosak a szöveg megértését czélzó megjegyzések is. E megjegyzések s bejegyzések csak a zsoltárok, a példabeszédek könyvéből és az énekek énekéből hiányoznak. A sajátkezűleg beírt marginális-jegyzeteken kivül e családi biblia becsét emeli az, hogy Zwingli annak utolsó lapjára feljegyezte gyermekeinek születési évét, napját és egyéb körülményeit. Ezek szerint Zwinglinek négy gyermeke volt: Regula (született 1524. július hó 31-én), Vilmos (szül. 1526, márczius hó 29-én), Ulrik (szül. 1528. jan. 26-án) és Anna (szül, 1530. május 4-én) 1 „Jelentés a hazánkra vonatkozó zürichi kéziratok egy kis, másolati töredékéről ' ; Századok 1875. 522. lap. 2 A Zwingli-biblia külön üvegszekrényben van elhelyezve, felette e tájékoztató sorok olvashatók : Biebel. Griechisch. Venedig. 1518. mit Zwinglis Marginalien und eigenhandigen Eintragung der Geburtsdaten seiner Kinder under Namen ihrer Taufpaten. Zwingli Ulrik bejegyzései szórul-szóra ezek: „Regula Zwinglia nata est, anno á Christo nato M. D. XXIII. Vltima die Julii quae dominica erat ante auroram in ipso ferme puncto mediae inter secundam et terciam horae. Ad baptismum tulerunt Heinrychus Vtinger Custos et Regula Swendin vidua Vxor quondam Caspar Murers Basiliensis. Guilielmus Zwinglius in lucem prodiit anno. M. D. XXYI. Vicesima nona die Januarii hora ferme undecima post eius die uesperam. Ad baptismum tulerunt Guilielmus á Cella et Amna Kálierin dispendatrix Oedembachici monasterii. Hyldrychus Zwinglius meus Hulderici Zwinglii filius effusus est, anno M. D. XXVIII. sexta die Januarii hora média á secunda ad terciam antelucanam. Ad baptismum tulerunt Huldrychus Trinckler .et Elisabeth Lybinn vxor Joannius Effingeri quondam praet.oris. Anna Zwinglia nata est mihi ex Anna Reinhardina ex qua et superiores omnes, Anno á Christo nato M. D. XXX. hora post crepusculum decima. Ad baptismum tulerunt: Félix Fry Praepositus collegii et Anna á Grissenberg vidua. Mortua est". Regula nevéhez a lap szélén Zwingli a következő szavakat jegyezte fel: .,in aedibus, quae vocantur Gandenheinners, pone vicum, qui dicitur in der niiwen statt." Vilmos nevéhez: „In aedibus praefecturae scholarum". Ugyanezt jegyezte Zwingli a következő nevekhez is, hozzátévén mind a négy névhez: „Tiguri". Alkalomszerűen hadd álljon itt néhány sor Zwingli gyermekeinek sorsáról, a kiknek nevét e nevezetes családi bibliába jegyezte fel a reformátor. Zwingli Regulát a kappelni csata után, melyben a hőslelkű reformátor hitéért életét felátdozta, Zwingli hivatalbeli utóda, a nemeslelkű Bullinger fogadta családjába. Ugyanitt talált oltalmat Gwalter Rudolf, a korán árvaságra jutott ifjú is, aki iskoláit jó sikerrel befejezvén, a lelkészi pályára lépett. Gwalter még nevelő atyjának házánál tanulta ismerni és becsülni Regulának lelki tulajdonait, mihelyt tehát álláshoz jutott, szívének választottját nőül vette, kivel negyvennégy éven át igen boldogul élt, Gwalter mindig magasztalással szól róla, mint, a ki „nemének dísze, férjének hű társa" volt. A kitűnő hölgynek arczképe is ott látható a zürichi városi könyvtár képei között. Zwingli idősebb fia, Vilmos, theologiát végzett; azonban már korán elhunyt. Ifjabb fia, Ulrik, hasonlóképen papi pályára lépett. Tanulmányainak befejezése után Bázelben a bölcsészet tanára lett. Bullinger családjából nősült, nőül vévén ennek idősebb leányát. Aránylag korán (1571) hunyt el. Zwingli negyedik gyermeke, Anna, miként a bibliába nevéhez édes atyja beírta volt, igen korán elhalt. Zwingli gyermekei közül Regulának öt gyermeke volt, két fiú és három leány. A fiúk közül az ifjabbik (Jakab) még ifjú korában elhalt, az idősebbik úgy, mint