Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-02 / 49. szám

megadatását és a lelkészi nyugdíjintézetnek oly módon való szervezését, hogy minden lelkész 35 évi szolgálat után teljes fizetésével mehessen nyugdíjba. Jezerniczky Dániel a kaposvári lelkészi kör határozati javaslatát terjesztette elő, a melynek első pontja a lelkészeknek egyesületbe tömörülését, másodika a 48. XX.-nak az autonomia épségben tartása mellett való végrehajtását, a harmadikban pedig az egyház belső életét emésztő bűnök ellen való erélyes harcz kimondását foglalta magában. Birtha József lévai lelkész a 48. XX. végrehajtása tekintetében az evang. egyetemes gyűlés álláspontját ajánlotta az értekezlet figyelmébe. Benedek Pál, Kiss József, Birtha József és Barsy Sándor hozzászólásai után az értekezlet változatlanul elfogadta ugyan a javaslat 2-dik pontját, de kimondotta, hogy a kormány által megajánlott 3 millió koronával a 48. XX. t.-czikket teljesen végrehajtottnak nem tekinti, hanem annak olyan végrehajtását sürgeti, a mely, az autonomia épségben maradása mellett, törvény által biztosított dotáczió alakjában, az egyháznak önerejéből nem viselhető összes egyházi és iskolai szükségletei fedezését biztosítja. Benedek, Jezerniczky és Birtha javaslatai, figyelembe vétel végett, a kiküldendő előkészítő bizottsághoz utasíttattak. A 3-dik pontot, Juhász László (Györgytelek), Csia Kálmán és Vargha László hozzászólásai után, a következő szövegezéssel fogadták el: Az egyesület czéljainak munkálásában az egyházi hatóságoktól függetlenül jár el, noha azok támogatását tartja szem előtt s azokkal karöltve halad. A 4-dik pont a következőleg szövegeztetett: A lelkészegyesület évenként összejövetelt, kongresszust tart s fontosabb esetekben egyetértőleg jár el a többi protestáns lelkészegyesületekkel. Benedek Pál 5-dik pontnak még a lelkészi tekintély biztosítását, 6-diknak a beterjesztett indítványok tárgyalását kívánta tétetni. Az értekezlet azonban, mivel az előbbi már a 2-dik pontban benne foglaltatik, az utóbbi pedig magától értetődik, — mindkettőt mellőzte. A határozati javaslat letárgyalása után megalakították a 12 tagú előkészítő bizottságot. Tagjaivá megválasztották, a Dunamellékről: Hamar István theol. tanárt, Morvay Ferenczet ós dr. Székely Józsefet; Dunántúlról : Barsy Sándort, Birtha Józsefet és Seregély Dezsőt; Tiszáninnenről: Kazay Sándort ós Kerekes Jánost; Tiszántúlról: Juhász Lászlót és Nagy Lajost; Erdélyből: Benedek Pált és Csia Kálmánt. Morvay Ferenez elnök indítványára jegyzőkönyvi köszönetet szavazván az értekezlet dr. Pályi Edének, a Magyar Szó szerkesztőjének az értekezlet előkészítése körül kifejtett buzgóságáért és áldozataiért, — a tanácskozások véget értek. Az értekezlet végeztével közös ebédhez ültek, a melynél a mint már szokott, nem hiányoztak a lelkes felköszöntők. Ebéd után az előkészítő bizottság tartotta meg alakulását. Elnökévé Morvay Ferenczet, jegyzőivé Birtha Józsefet és dr. Székely Józsefet választotta meg. Megbeszélték a teendőket és az alapelveket s az alapszabályok kidolgozásával Hamar Istvánt és dr. Székely Józsefet bízták meg. Megtörtént tehát az első elhatározó lépés a ref. lelkészegyesület megteremtésére. Ez az első lépés, nem épen minden bizonytalankodás és ingadozás nélkül ugyan, de mégis szerencsésen történt meg. Csak megmaradjon a most tapasztalt lelkesedés és higgadtság, — akkor nem kell félnie senkinek sem a lelkészek egyesületétől, nemcsak, hanem méltóvá válik az arra is, hogy minden lelkész oda álljon zászlaja alá, a hivatalos egyház pedig, mint megbízható fegyvertársának, oda nyújtsa teljes mértékű erkölcsi ós tőle telhető legbőkezűbb anyagi támogatását. Adja Isten, hogy a lelkószegyesiilethez fűzött szép reménységeink minél előbb s minél nagyobb mértékben teljesüljenek! H. I. IRODALOM. Á Protestáns Szemle f. évi 9-dik füzete, Szöts Farkas szerkesztésében megbőviilt alakban jelent meg, a mennyiben nemcsak a rendes Szemlét tartalmazza, hanem a Magy. Prot. Irodalmi Társaság 1905. évi emlékkönyvét is, a társulat szellemi és anyagi életére vonatkozó beszámolókkal és kimutatásokkal. A Szemle részben a következő közleményeket találjuk: A bujdosók hazatérése után. Szöts Farkas. A nagykárolyi egyházmegye történetéből. Asztalos György. Bartzafalvi Szabó Dávid esete. Ellend József. Péter második levele. Raffay Sándor. A Karácsonyi-féle Magyarország egyháztörténetét ismerteti Historicus Critieus. Á külföldi egyházi szemle a franczia kulturharezot ismerteti s annak tanulságait vonja le a mi magyar állami, társadalmi és egyházi életünkre nézve. A tartalmas füzetet hazai és külföldi könyvszemle rekeszti be. Az egyke. Ily czím alatt jelent meg gr. Széchenyi Imre postliumus munkáj a, a mely az egy-gyermekrendszer rettenetes pusztításait tárgyalja. A könyv ára 2 kor. Kapható a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában. A könyvet, mellyel legközelebb bővebben foglalkozunk, melegen ajánljuk lelkósztársaink figyelmébe. EGYHÁZ. Sclioltz Gusztáv püspök üdvözlése. A budai ref. egyházi helyibizottság nov. hó 22-én tisztelgett Scholtz Gusztáv ev. püspök előtt. Nem egyszerű tisztelgés, hanem boldog testvéri találkozás volt ez. A küldöttség szónoka, Haypál Benő lelkész, visszapillantást vetve azokra az időkre, a mikor a szervezkedő budai reformátusoknak testvéri készséggel engedtek zavartalan, boldog lakozást az ev. testvérek az ő templomukban, s a már erősebb testvér a gyengébbet nemcsak buzdította, hanem gyámolította is, •— meleg szeretettel köszöntötte az új püspököt, a ki a bizalom eme kitüntető jelét nem kereste, a kiben a bizalom, a püspöki méltóság fénye, a bölcs és szeretetteljes, a munkás és szerény férfiút ékesítette meg. Scholtz Gusztáv válaszában a közel és messze mult eseményeiből, az együvé tartozás tudatából szármázó erőnek tanulságait fejtve ki, arra intette a testvéreket, hogy ha a múltban közös volt a két testvéregyház dicsősége és szenvedése, diadalának öröme és veszteségének fájdalma: most legyen közös a munka, a melynek czélja és kezünkben forgatandó eszköze ugyanaz. — Adja is az Isten, hogy úgy legyen! Lelkészi jubileum. S£eherényi Lajos fóthi lelkész, a pesti ev. egyházmegye esperese nov. 21-én ünnepelte lelkészi működése negyedszázados fordulóját. Ebből az alkalomból, az egyházmegye felügyelőjével, dr. Földváry Elemérrel és Sárkány Béla alesperessel élükön, többen felkeresték az egyházmegye lelkészei közül a jubilánst,