Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-12-02 / 49. szám

is, ió eredményt hozták ki a veszedelmesnek látszott mozgalomból. A „kongresszus"-ra — nevezzük egyelőre még így — a vidékről 41 ref. és 3 evang. lelkész jött fel a fővárosba, részint saját személyében, részint papi értekezletek képviseletében. A megjelentek már 21-én este előértekezletre jöttek össze. Ennek megtartása igen bölcs dolog volt, mert ezen higgadtak meg hosszas vita után a vélemények s nyert a mozgalom olyan irányt, a melyben áldásává lehet egyházi életünknek. Itt merültek fel a higgadtabbak lelkében az aggodalmak a tekintetben, hogy a nem valamely hivatalos testület, hanem csak egy politikai napilap és egy álnevű lelkész (Kálvinista pap 100) által összehívott lelkészek tekinthetik-e magokat az összes papság képviselőinek ? minősíthetik-e tanácskozásukat kongresszusnak ? hozhatnak-e érdemleges határozatokat ? tehetnek-e lépéseket akár az egyházi főhatóságoknál, akár a kormánynál? stb. S ezek az aggodalmak — és pedig jogos aggodalmak — megülték még a hevesebbek lelkét is s visszariasztották őket attól, hogy pusztán csak az elkeseredés által vezettessék magokat. A 22-én délelőtt 10 órakor egy Andrássy-úti vendéglő külön termében megnyitott értekezleten örvendetesen meglátszott az előértekezlet higgasztó hatása, s ha néha-néha megcsendült is egy-egy élesebb hang, a túlnyomó nagy többség higgadtsága soha sem engedte azt az értekezlet alaptónusává válni. Az értekezletet, a melyen a vidéki lelkészeken kivül részt vettek Hamar István és B. Pap István theol. tanárok, Petri Elek budapesti lelkész és a theol. akadémia növendékei, mint korelnök, Vargha László alsónémedi (Dunamellék) lelkész nyitotta meg s korjegyzőknek Kájel István őszödi és Keresztes Gyula kaposmérői lelkészeket kérvén fel, a tárgyalás alapjául felolvastatta a Seregély Dezső somogy-hatvani, valamint az előértekezlet által a tanácskozások czímére és feladatára nézve beterjesztett indítványokat. Mindkét indítványban a legfontosabb volt első sorban is az, hogy a megjelentek ne tekintsék magokat az összes papság képviselőinek, ne nevezzék tanácskozásukat kongresszusnak, hanem csak előkészítő értekezletnek, mely egy, az összes papságot magába Ölelő s legelső sorban az egyház belső valláserkölcsi erősítését, azután pedig a lelkészek szellemi és anyagi érdekeinek biztosítását czélzó szövetkezés megteremtésére irányul. Seregély Dezső indítványa e szövetkezés czímét is függőben kívánta hagyni; az előértekezlet néhány tagja által beterjesztett indítvány pedig czímül ezt ajánlottá: „Magyarországi Református Lelkészegyesület". A beterjesztett indítványok felett megindulván a vita, Benedek Pál (Kíiküllő-Széplak) és Tass Jenő (Vadász) a lelkészi kongresszus czím megállapítása érdekében szólaltak fel. Morvay Ferencz (Nagyváty) és Oroszy Jenő (Nógrád-Verőcze) felszólalásai után azonban nagy szótöbbséggel kimondták, hogy magokat nem lelkészi kongresszusnak, hanem csak a Magyarországi Reform. Lelkészegyesületet előkészítő értekezletnek tekintik és az egyesület czélját s feladatát illetőleg csak elvi természetű kijelentésekre szorítkoznak. Ilyen értelemben megalakultnak jelentvén ki magát az értekezlet, elnökévé Mo'rvay Ferencz nagyvátvi lelkészt s egyházkerületi tanácsbirót, jegyzőivé dr. Székely József szentmártonkátai ós Birtha József lévai lelkészeket választotta meg. A lelkészegyesület feladatai felett a vita a két indítvány alapján indult meg, ezeket azonban nem sokára felváltotta a dr. Székely József által beterjesztett indítvány, a mely lényegében egyezett a két előbbivel s csupán a feladatok kijelölésében volt preczizebb. Ez az indítvány a következőleg hangzott: „Mondja ki az értekezlet, hogy egy országos református lelkészi egyesület megalakítását szükségesnek tartja; e végből egy 12 tagú bizottságot küld ki az egyesület alapszabályainak s majdan az alakuló gyűlésnek előkészítésére. E bizottságnak az irányelveket a következőkben szabja meg: 1. az egyesület czélja a lelkészeknek egy szerves testületté való egyesítése által az egyháznak valláserkölcsi és anyagi felvirágozását munkálni, az egyháztársadalmi munka felkarolásával; 2. a lelkészek különös érdekeik védelmezése, s ezzel kapcsolatosan az 1848. XX. t.-cz. alkalmas módon való végrehajtására törekedni; 3. az egyesület czéljainak munkálásában az egyházi hatóságok támogatását tartja szem előtt s azokkal karöltve halad; 4. a lelkészegylet évenként összejövetelt, kongresszust tart s karöltve fontosabb esetekben együtt halad a többi lelkészegyesületekkel." Kiss József esperes (Pápa), a javaslathoz szólván, a legmelegebben üdvözölte a lelkészegyesület eszméjét. A lelkészek ilyen természetű tömörülésére égető szükség van. Hivatalos egyházi hatóságaink gyűléseit az adminisztráczió foglalja el s azok a kérdések, a melyek a hitélet erősítésére, az egyház belső valláserkölcsi életének nemesítésére, az egyházat belsőleg fenyegető veszedelmek elhárítására vonatkoznak, szőnyegre nem kerülnek. E tekintetben még az egyházmegyei és a kerületi értekezletek sem kielégítők, mert nincs egy olyan szerv, a mely a részerőket összefoglalná és a munkának egységes irányt adna. Tekintsünk csak a r. kath. országos gyűlésekre, azoknak sok ágra oszló s becsülésre méltó munkálkodásaira, s beláthatjuk, hogy mi mennyire hátra maradtunk. Sokan előítélettel viseltettek a mozgalom iránt, mivel a 48. XX. végrehajtását is követelte. Az egyesületnek azonban nem ez a legelső és legfőbb feladata, hanem az egyház belső és külső építése. A 48. XX. végrehajtása, a mennyiben az fokozatosan megtörténik, nem fog örökké czélképen szerepelni; addig azonban, a inig a végrehajtás megfelelőleg megtörténik, nagyon is szükséges a kérdést folytonosan felszínen tartani. Mohácsy Lajos gergelyi evang. lelkésznek amaz indítványát, hogy a ref. lelkészegyesület hívja fel az evang. lelkészegyesületet időnként közös prot. lelkészi értekezletek tartására, köztetszéssel elfogadták. Gsia Kálmán (Etéd), Keresztes Gyula (Kaposmérő), Seregély Dezső (S.-Hatvan) és Oroszy Jenő (N.-Verőcze) hozzászólásai után az értekezlet változatlanul elfogadta Székely József indítványának első pontját, annyival is inkább, mivel Seregély a maga indítványát egész terjedelmében visszavonta. Az első ponttal kapcsolatban Csia Kálmán az egyesület feladatául kívánta kitűzetni a ref. és az evang. testvéregyházak 1917-ben való uniálásának előkészítését is. Az értekezlet azonban nem tette ezt az utópisztikus indítványt magáévá, hanem mindössze csak azt mondotta ki kívánatosnak, hogy a reformáczió négyszázados emlékünnepélyét a két testvér-egyház együtt ülje meg. A második pont tárgyalásánál Benedek Pál határozottan kifejezni óhajtotta, hogy a lelkészegyesület sürgeti a lelkészek törzsfizetésének 2400 koronában megállapítását, öt ízben 200—200 koronás korpótlékának