Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-25 / 48. szám

san kérjük az Urat, adgya tudtokra a T. Patrónus Uraknak ezen siralmas állapotunkat, és mi tévők legyünk, mennél hamarébb meg irni méltóztassék. Die 28va Április fog a hagyott quindena határozódni, és ha ugyan ki kell nékiek menni, félő, hogy egyebekkel is hasonlóképpen fognak bánni. Executorrá tétetett egy kalocsai Canonok Csernovics Antal, igen kemény és haragos ember. Nem tudgyuk, ha az Prorogatiót meg nyerhettyük-é. Ezen említett Canonok pedig már másokat is kénszerít, hogy ki mennyenek, de még egyebet nem vert ki, hanem egy szegény embert, a kire meg haragudott, azért hogy erőssen ótalmazta magát, és nem akará engedni, hogy Attyárúl reá maradott kertét tűle el vegye. Vágynák még 8 gazdák a kik Nemességeket igyekeztek producálni a Nemes vármegyén, ezeknekis Csernovics az Érsek nevével meg mondotta, hogy ki mennyenek, ha Pápistává nem lesznek : mert úgymond Jobbágyi között nem akar szenvedni Nemes embert. Nagy háborúságban vagyunk mindnyájan és a kik proscribáltatnak, arrul teprenkednek, hogy ha ugyan ki kell menniek, vallyon meg engedié, hogy magok kölcségen építtetett házaikat, pénzen vett kertyeiket el adhassák, és vallyon szabad leszené, hogy a mit vetettek, fel arathassák. Ha erre jussok vólna, és ezt meg nyerhetnék, könnyebb vólna e nyomorúságot szenvedni, de ha nem, keserves lészen ki íizettetések ugyan valóban. A Nótáriusokat is pedig ki verték, és nem engedik hogy Vallásunkon való Nótáriusunk legyen. Azt gondolom, ezekbül megértheti eléggé, miben legyen a mi dolgunk, és által láthattya az Űr, mit reménlhetünk. Mi pedig magunk ügyét forgatni nem tudgyuk: azért ismét alázatosan kérjük, méltóztassék végső pusztulásra hanyatló Ecclésiánknak ügyét folytatni, és minket is tanács adásával gyámolítgatni. Senki közzüliink törvényben nem citáltatott, törvényessen nem acusáltatott, mi is pedig magunkat nem menthettük, hanem tsak az Proseriptionis Sententiáját kellett meg hallani némellyeknek. Úgy láttyuk, hogy valamit okúi adnak, mind tsak Praetextus, valósággal pedig háborgatásunknak oka az egy, hogy Pápistává nem akarunk lenni. Mint sem pedig azt tselekedgyük, nem tsak Foktűtül, de az egész Világtúlis meg válni inkább akarunk. Dolgunk körül való fáradtságra meg kívántató költségre nézve magunkat obligállyuk, hogy a lejendő költséget refundálni el nem mulattyuk. Annak felette kivánnyuk, hogy az Irgalmas Isten könyörüllyön hasonló elhagyattatásban lévő hiveirül, .és az Urat is kedves Uri házával edgyütt a maga nemében sokáig éltesse, és az Isten Ditsőssége mellett lévő munkálkodását tegye elő menetelessé, vagyunk Tekintetes Prókátor Urunknak szomorú szivű szegény szolgái Kopasz István — Proscriptus Foktőn 21. Április 1762. Csere István — Proscriptus Vastag János, Kovács János, Kis Mihály stb. és Horváth Ferenez Praedikátor. A Ráday-köuyvtár levéltárából közli (Folyt, köv.) Molnár János. K ÖN Y VISMERTET ÉS. Le Play : „A munkásviszonyok reformja". Ford. Geöcze Sarolta. Kiadta a magyar tudományos akadémia. (540 1.) Társadalmi kérdésekkel jóformán csak egy óvdized óta foglalkozunk; bármi volt is ennek az oka a múltban, a közönyösség tovább nem tarthat. Azokat az igazságokat, melyeket a társadalmi tudomány művelői megállapítottak, a köztudatba kell vinni, ezt javasolja az előrelátás és az óvatosság egyaránt. Egy egész emberöltőnek a társadalmi kérdésekre vonatkozó tapasztalataival találkozik az olvasó a fentebb említett munkában. Igaz, hogy fordítása jó későn, a franczia eredetinek megjelenése után mintegy 33 évvel jelent meg, de izgalmas viszonyaink között még így is sok tanulságos dolgot foglal magában. A társadalom legnagyobb számú osztályának, a munkásosztálynak viszonyaival foglalkozik e műben az író, de úgy, hogy közben-közben az egész társadalmat érdeklő kérdésekre is kitér. Behatóan ismerteti mindazon tényezőket, melyek a társadalomra nézve a rossznak kútforrását képezik; nemkülömben azt is, a mi a bonyolódott szoeziális viszonyok között mint jó és kívánatos jelentkezik. Nem elégszik meg a közállapotok elemzésével; a megoldásra is kijelöli az eszközöket és az utakat. Általános és többé-kevésbbé elmosódó jellemzés helyett közelebbről vegyünk szemügyre egy-két társadalmiproblémát, a szerzőnek néhány idevonatkozó érveivel együtt. A találmányok az ipar, a földmívelés terén az utolsó évtizedek alatt roppant változásokat hozott létre; minden kétségen felül áll, hogy az utolsó száz esztendő a termelési költségeket csökkentette, a munkaerőt növelte, a népjólét eszközét gyarapította. A földet a mélyebbszántású ekék jobban munkálják meg, a terményeket a földnúves az új közlekedési eszközök segélyével könyebben tudja értékesíteni. És ki tudná rendre elszámlálni a találmányok, a gépek hasznait ? Az elkeseredés, az elégedetlenség csökkent-é ezen haladással szemben ? Nem, sőt nagyobb talán, mint bármikor volt. Mi ennek az oka ? Le Play kutatásai nyomán arra az eredményre jut, hogy a haladás útján a társadalmak hibába estek, míg korunk a találmányok s az azok által elért előnyök jelentőségét felismeri, az erkölcsi igazságok eredményeit szem elöl téveszti; szem elől téveszti a szerencsétlenségeket, melyek ezen igazságok elfeledését múlhatatlanul nyomon követik. Pedig „egy nép sem azáltal emelkedik a legmagasabbra, ha szükségleteinek előállítását tökéletesíti, hanem azáltal, ha ösztöneit szabályozni, fékezni tuclja". Az egyes ember sikerét, előhaladását inkább köszönheti önmagán való uralkodásának, mint bizonyos módszereknek ; másrészről azok, a kik a lejtőre jutottak, nem annyira azért jutottak oda, mert a tudományos törvényeket nem ismerték, hanem inert bizonyos gyakorlati elveket elfelejtettek. És e tekintetben a vezető osztályokra nagy feladat vár. Ezek igaz, az