Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-28 / 5. szám

azt az elvet, hogy egyetlen házaspár előtt és koporsó felett sem volna szabad evangéliomi lelkipásztornak állnia bibliája nélkül s általános közismert színes frázisok helyett Isten igéjét kell hirdetni örömben s bánatban egyaránt. A keresztelési beszédre vonatkozólag pedig Tóth Ferencz mondja Liturgikájában: „az agenda materiája légyen a keresztségnek szerzése, tzélja, haszna és a megkereszteltnek kötelessége, az egész beszéd olly fontos, érzékeny, rövid, de világos, meghatározott értelmű szókkal írt és megillető legyen, hogy mindenek az ő egész figyelmetességeket ezen Tzeremóniára s az itt előadott dolgokra függeszthessék." Ezen megszívlelendő szabályok ellen vét különösen a 2-dik számú ker. beszéd írója, a ki okosan beszél, de a keresztségről épen semmit. Az esketési beszéd a szó legszorosabb értelmében pásztorális hangulatú kell, hogy legyen és ott, midőn a 3-dik számú beszéd írója szerint „fel vannak vonva a vitorlák és indulásra kész a hajó", talán alkalmas az idő arra, hogy egy bibliai útkijelölő jelmondatot véssünk az utasok szívébe. Van egy lelkészpárt eskető beszéd is a kötetben. Hát ebben beszél az illető eskető lelkész „álmok tündérországáról", „őszi napsugarakról", képzeletről, s a végén a papné szép hivatásáról is, de szerintem egy lelkész esketésénél mégis csak többet ér az ilyen szólamoknál egy biblikus, mély hangú útravaló. A halotti beszédek és imák között fognak találni az előfizetők olyanokat, a melyeknek gondolatai máshol is felhasználhatók. Ismétlem itt is: hogy „bene* beszélhessünk a koporsónál és sírnál, erre nézve a fődolog az, hogy az evangéliom melegsége és világossága áradjon ki beszédünkből a szomorodott szívűek felé. A hosszú ú. n. elbeszélő imáknak, a melyek pedig nálunk oly szokásosak, részemről nem vagyok barátja. Csiky tanárnak épületes elmélkedése zárja be a kötetet, a mely lehetett volna vékonyabb is. A következő kötetek közrebocsátása alkalmával használja itt-ott a szerkesztő jobban a piros czeruzát és a papírkosarat is és valóban az a czél lebegjen szemei előtt, — hiszen tudom, hogy nem anyagi haszonért fárad, — hogy a közölt beszédek által olyan eszmék és gondolatok jussanak el a lelkészekhez, a melyek által a mi kálvinista magyar kathedráink színvonala a kor követelményeinek megfelelőleg emelkedik. A prédikátorok figyelmébe pedig szigorúbb önkritikát ajánlok. Ezzel bizonyára kellemesebbé teszik a szerkesztő ós a bíráló munkáját. Ne siessünk a predikácziók és predikáczió-gyűjtemények publikálásával! B. Pap István. MISSZIÓÜGY. Új magvak a keresztyén magvetők számára. Ki ne csodálkoznék azon az erélyes és odaadó munkán, a melyet a brit ós amerikai keresztyének kifejtenek ? A kik megfordulnak közöttük, ámulatba esnek, midőn látják, hogy mennyiféle tényező működik ott s csodálják azokat a szellemes módszereket, a melyekkel az evangéliomot eljuttatni igyekeznek minden emberhez s törekszenek erősíteni azokat, kiket már megragadott az evangéliom ereje. « Maga a nép élete és jelleme bizonyságot tesz arról, hogy az a jó munka, a mit ott folytatnak, nem eredménytelen. Az egyháztagok példásan támogatják egyházukat s csak kevés akad olyan, ki részt ne venne valami módon a keresztyén munkában. A gyermekeket vasárnapi iskolába, mértékletességi, élő keresztyén szövetségbe gyűjtik, hogy az ifjú elmét fogékonnyá tegyék az igazság és hithűség iránt. Az ifjak is tömörülnek az Isten igéje és az egyháztörténet tanulmányozására s buzdítják az embereket a templom látogatására. Ifjak és ifjú lányok időt szentelnek arra, hogy adományokat gyűjtsenek a külmisszió számára. A szegényekről sok önkéntes buzgó lélek visel gondot. S mikor a lelkész rámutat a szeretetmunkákra, a templomban külön gyűjtést tartanak egyes czélokra (Hospitál Sundays). Férfiak és nők egyaránt segítik lelkészüket és önként vállalkoznak szegények látogatására, betegek és aggok felkeresésére a kijelölt kerületben. Bibliát olvasnak nekik és imádkoznak velük. így azok is, kik nem mehetnek templomba, részesülnek az örök élet kenyerében. Ismét mások meglátogatják a szegényházakat, kórházakat és műhelyeket és virágokkal kedveskednek az ott levőknek. Külön missziók alakultak bányászok, földművesek, vasutasok, pinczérek stb. számára. Mindez csak néhány azon számos közül, melyekkel az evangéliom hatása érvényesülést nyer. Egyik legfigyelemreméltóbb a keresztyén irodalmi munkásság. Keresztyén újságok, traktátusok, folyóiratok csak úgy ömlenek a nyomdából havonként, hetenként, naponként. Mindezt ezer s ezer kéz várja, hogy szétoszthassa. E munkában vezető helyet foglal el a Londoni Vallásos Iratokat Terjesztő Társulat (The Religious Tract Society of London), mely 1799-ben alakult. E társulat fennállása óta nem kevesebb, mint 3613 millió példányt hozott forgalomba kiadványaiból s Budapesten is az 1905. év folyamán 366,700 vallásos könyvet és iratot adott ki 10 nyelven. A kiadványoknak egyik érdekes fajtája újabban az úgynevezett lokalizált újság, vagy traktátus. Több egyház és egyesület számára egy füzet nyomatik, úgy azonban, hogy az összes körök által megrendelt példányokon az illető egyház vagy egylet dolgaira vonatkozó hirdetés, istentiszteleti sorrend, gyűlések ideje stb. olvasható. így azután a füzet — mivel sok példányban nyomatják — nagyon olcsón szerezhető meg. A Vallásos Iratokat Terjesztő Társaság magyarországi vezetője : Webster Jakab, skót lelkész ily magyar nyelvű helyi traktátusokat óhajt kiadni. Ez iratok kiosztásra valók lesznek. Czéljuk: a közönyösekben érdeklődést kelteni, az igehirdetés által nyert igazságokat meggyökereztetni, az ifjakat lelkesíteni, a küzdőket bátorítani,