Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-18 / 47. szám

a mely közöny óriási kárt okozott nekünk, mert ezer és ezer helyről nem hogy sorsjegyeink értékét megkaptuk volna, de magok a jegyek is odamaradtak, s így nem volt módunkban azokat könyörületesebb felebarátoknál elhelyezni, s ez nekünk valóságos veszteséggé vált. Az a sok munka, kérő, sürgető levél — mind kiáltó szó maradt a pusztában —• mintha a könyörület ós irgalom kihalt volna az emberek lelkéből. Még a felekezetiség vádját is hangoztatták ellenünk, pedig hát ez mindig távol állott és áll tőlünk! Igen érthető tehát, hogy e szomorú és száraz adatokra hivatkozva, a szerető és jó szíveket újból fölkeressük a szent karácsony, a gyermekek ez örömünnepének alkalmából is és esdve kérjük a segítséget az örök szeretet nevében gyámoltjaink részére! A ki a szeretet munkáját nem sajnálja és teheti is — gyűjtsön szegény árváinknak; a kinek nincs alkalma erre, segítse őket egyedül. Hiszen az Úr szerint „a ki egy árvának gondját felveszi, az az 0 nevében cselekszik!* Legyetek tehát irgalommal, hogy a ti karácsonyi ünnepetek boldogsága is növekedjék I Segítsetek tehát, áldozzatok! hiszen adni, szerencsétleneken segíteni a legnagyobb boldogság! Lépjetek be kegyes hívek tagjainkul, gyámolítsátok intézményünket, legyetek kicsinyke társaságunk segítői a nemes és hazafias vállalkozásban ós az igazi szeretet munkájában, a mely személy és személy között nem válogat! A legnagyobb hálával fogadunk minden csekély adományt és kérjük azt gondnoki hivatalunkra Budapest, n., Fő-utcza 71. II. 9. czímezni. A gondnoki hivatal minden kérdésre készséggel ád feleletet, s minden beérkezett adományt hálás köszönettel nyugtáz. Evégből kérünk minden kegyes adakozót: szíveskedjék postai czímét a gyűjtő-ívén velünk tudatni. Boldog szent karácsonyt kívánva, szeretettel üdvözlünk minden felebarátunkat. Budapest, 1906. A Nagypénteki Ref. Társaság elnöksége. Az evangélikusok egyetemes közgyűlése. Az ág. hitv. evangélikusok f. hó 7—10. napjain tartották Budapesten báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő és dr. Baltik Frigyes legidősebb püspök kettős elnöklete alatt a Deák-téri ev. nép- és polgári iskolák dísztermében ez évi rendes közgyűlésüket. Az előző napokon a különböző bizottságok üléseztek. Az igen nagy számmal látogatott közgyűlést feszült figyelem kíséretében igen szép és tartalmas beszéddel az egyetemes felügyelő nyitotta meg, a melyben a közelmúlt politikai eseményekre s a Bocskay-, Thököly- és Rákóczi-ünnepélyekre is utalva, a következő igazságokat fejtegette: A vallásszabadságért és a haza szabadságáért vívott küzdelmek hazánkban lényegileg azonosak voltak. Mind a két küzdelem a szabadságért folyt. Egyházunk a múltban mindig a szabadság eszményi szolgálatában állott. A vallásos élet a lélek legbensőbb világába vonulhat vissza és a legválságosabb időkben is megnyugvást találhat az isteni gondviselésben. Az egyház azonban nemcsak e láthatatlan lelki világot éli, hanem külső társadalmi szervezet gyanánt is jelentkezik és mint ilyen, hivatott arra, hogy a társadalomnak nagy szolgálatokat tegyen, a szabadság eszméjét hangoztassa és sohase álljon a mindenkori kormányok szolgálatába. Ez így volt a múltban és így lesz remélhetőleg a jövőben is. A magvas gondolatokban igen gazdag beszédet Baltik elnöklő püspök indítványára egész terjedelmében, zajos éljenzések kíséretében, jegyzőkönyvébe iktatta az egyetemes közgyűlés. Az elnöki jelentés kapcsán mindjárt a közgyűlés elején két igen fontos ügy került tárgyalás alá, a melynek egyike a 3 milliós állami dotáczióra, másik a horvátszlavón ev. esperesség ügyeire vonatkozott. Az első nagy fontosságú kérdésben ugyanis mind a négy egyházkerület köszönettel fogadta ugyan az igért 3 millió koronát, de egy érteim űleg állást foglalt ellen, hogy ezt a prot. egyházak 1848. XX. t.-czikkhez fűződő összes igényeinek teljes végrehajtása gyanánt tekintsék, s követelte, hogy az államsegélyt a prot. egyházak önkormányzatának törvénybe iktatott intézményes biztosítása mellett adja meg a törvényhozás. Ezeket az egyházkerületi közös véleményeket teljes szövegükben magáévá tette az egyetemes gyűlés, s a jelzett törvényczikk végre- : hajtásának ügyét továbbra is a két prot. egyház közös bizottságára bízta. A horvát-szlavón evangélikusok ügyében a bán leiratára válaszul az egyetemes gyűlés állást foglalt nevezett esperesség egyházkormányzati ós közigazgatási különlegességei ellen s a zsinati törvény értelmében azoknak a hazai ev. egyházegyetemhez való tartozását hangoztatta. A zsinati törvények intézkedései alól való fölmentésről a lelkészképzés tekintetében sem lehet szó. A zsinati törvény jogérvénye Horvát-Szlavónország evang. lakosságára is kiterjed. Úgy az első, mint a másik kérdésnél számosan szólaltak fel. Érdekes volt Zelenka Lajos egyházfelügyelő és Veres József esperes felszólalása. Előbbi kifejtette, hogy az állami dotácziót csak a két prot. egyház autonómiájának csorbítatlan fentartása mellett lehet igénybe venni, míg Verest nem elégítette ki a kormány leirata. Azt követelte, hogy a kormány adjon be előbb törvényjavaslatot a felekezetek autonóm jogának fentartásáról s ennek kapcsán utalja ki a törvényben megállapított dotácziót. A törvényjavaslat beterjesztését Sztehló Kornél ügyész is vitatta, nehogy minduntalan „bukjunk az egyes kormányokkal". A külön törvényjavaslat benyujtását még legjobban a tiszai ev. egyházkerület közgyűlése domborította ki. A közgyűlés második napján Hörk József pozsonyi theol. tanár az egyet, theol akad. nagybizottság jelentését terjesztette elő. A költségvetések ós számadások