Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-11 / 46. szám

Arra nincs terem, hogy minden beszédet különkülön ismertessek, pedig mindenik megérdemelné; de hogy fogalma legyen az olvasónak e beszédek értékéről és szépségéről, egyik beszédéből egy-egy kis részletet közlök. A 4. beszéd: Az élet. Textusa: Máté XIX: 17. „Ha pedig be akarsz az életre menni, tartsd meg a parancsolatokat". „Sötét, hideg kietlenség van e szóban: enyészet, halál. De, a mi vidám fény, mindent átható, ébresztő meleg sugár, áldás van odakünn a nagy természetben, az embervilágban és itt benn, szivünk rejtett mélyein, az mind az életet dicsőíti. Az ó-szövetségben a Jehova szól: „Elek én örökké"; s az új-szövetségből szívünkbe hat az Üdvözítő istenigéje: „Én vagyok a feltámadás és az élet". A nagy természet él fényében, pompájában, gazdag áldásaiban. A lelki világban él az igazság, él a hit, él a szeretet. Egy végetlen erőt s egy örökkévaló jóságot foglalt egybe az ige, mely hirdeti: „Isten az élőknek istene". Élet: ez a mult, jelen és jövendő; ez az emlékezet ós remény; ez egy nagy történelem, s egyszersmind egy nagy proféczia. Egyeseknek, nemzeteknek, az egész emberiségnek vágyát, reményét, örömét, küzdelmeit és győzedelmét jelenti az élet. Hiszen igaz, Jób, az oly szörnyen megvert patriarkha, fellázadó fájdalmában, kész megátkozni az életet; de könyvének végén olvasom vallomását: „Utálom, a miket mondottam és bánom* a porban és hamuban". Egy megragadó képet tár föl előttünk az evangélista, a midőn az Üdvözítő elébe egy gazdag ifjút vezet. . . . Magasztos ós igaz e kép ! íme, egy ifjú, kiben a lélek még láng, mely hevítve, világítva, ragyogja be a jelent és jövőt; kiben a szív még üde, csillogó, buzgó forrás és a ki az életre vezető utat vágyva kutatja. Ifjúság, gazdagság! Mily nagy áldásai vagytok ti a létnek! Ragyogásotokkal, fényetekkel mint megigézitek ti az embert! De az evang. gazdag ifjú lelkén mégis egy felleg borong; szive vivődik, szive küzd, sejtelme kél gazdagságról és ifjúságról, magasabb javakról, s nyugtalan szívvel sovárogja az életet. — Az életnek ez a vágya, keresése a te szivedben is megvan. Az életre vivő utat keresik a nemzetek és keresi az egész emberiség. A legnagyobb lelkeknek, legnemesebb sziveknek lángja, mely időnként millióknak szivét hevíti át, ragadja magával, s ilyenkor telnek meg az emberiség történelmének legfényesebb lapjai. Oh az élet egy vezérlő tűzoszlop! Vezérlő tűzoszlop benn, a szívben, s fénye felsüt az égre, kiárad a földre. Olyan, mint egy fenséges hajnalnak fénye!" A textus kifejtése : Mi az élet ? Mi az életnek feltétele ? A síron túli, örök élet festése után a földi életre irányítja figyelmünket, s remekül festi az Istentől elszakadt élet torz vonásait, majd rávezet, hogy az élet: lélek, a mely megelevenít. Valóban az ember élete lélek. „E kijelentésre glóriától övezve jelenik meg szemeim előtt az egész emberi élet, s e glóriának szétáradó sugarai beragyogják, áthevítik értelmemet' és szivemet, egyaránt. Az élet lélek! ... Itt az emberi szív hitével, szeretetével; itt az életnek küzdelmei, kötelességei, eszményei; itt a tudomány, hogy kivívott igazságaival az életet gazdaggá tegye; itt a művészet, hogy ihletével az életet besugározza; itt a vallás, hogy az életet áthassa, tisztábbá, nemesebbé szentelje; itt a család, a haza, az emberiség magasztos rendeltetésükkel; czéljaikkal; itt az intézmények, melyekben az emberi ész és szív üli diadalát; itt a földön az égő csipkebokor, melyből az örökkévaló lélek szól az emberiséghez.; itt e föld porával hősök, vértanúk, szentek termékenyítő vére elegyült: óh hát hiábavalóság, vagy ép szentségtelenség-e ez a szép, ez a dicső, gazdag földi emberi élet?" ..-.•".". • • S hogy e dicső, gazdag földi élet valóban élet legyen, „tartsd meg a parancsolatokat", add szivedet Istennek, embertársaidnak, s ekkor életed nem csupánszétfoszló köd. Isten örökkévaló, az emberiség halhatatlan, s te élvén Istenben, s az emberiségnek; a nagy költő szavai szerint: „örökéletűvé teszed a mát'*. Minden beszédből szeretnék idézni, hogy lássa, érezze az olvasó e beszédek ragyogó szépségét, gazdagtartalmát, — írójuknak mély hitét, szétáradó szeretetét, s lelkének szárnyaló ós soha nem fáradó erejét! Még csak néhány szót! Imái is mind kenetteljesek, szépek, ragyogók. Az imádkozó lélek felmagasztosult érzelmei a legszebb formában. Épen ilyen remekek a gyászbeszédek is. Molnár Albert e beszédekkel maga állított magának emléket. A kegyelet koszorúját Nagy Károly tanártársa és barátja tűzte e kötettel az emlékkőre. Én elismerésemnek s tiszteletemnek egy szerény virágát illesztem a koszorúba. Hiszem, hogy ez sem lesz értéktelenebb a többinél, mert elmém világa mellett szivem szeretetéből tűzöm azt a hervadhatatlan korona virágai közé. Elismerésemet fejezem ki a jó barát iránt is, ki e kötet megjelenhetésót lehetővé tette odaadó munkájával, s a kiadó Kókay Lajos iránt, ki áldozatoktól sem riad vissza, midőn értékes prot. szellemű munkák kiadásáról van szó. Nagy Károly szavaival végzem: „Hadd legyen e kötet méltó emléke a megboldogultnak, s tovább folytatója annak a szent munkának, melyet írója oly híven betöltött éltében!" * Keresztesi Samu. BELFÖLD. A Magyar Prot. Irodalmi Társaság közgyűlése. Az a szép terv, hogy Irodalmi Társaságunk, a Bocskay-szobor leleplezésével kapcsolatban Hajdúböszörményben tartsa meg folyó, évi köz- ós diszgyülését, a szobornak a kellő időre el nem. készülése következtében,