Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-11-04 / 45. szám

S kérve kértem barátim egyre: Tanítsanak meg énekedre. Ereztgm mindjárt, hogy te nagy vagy, Hogy szíved a jóságba gazdag. — Mint később a kurucz dalokbúi Rákóczi lelke lobogott felém S láttam, hogy harczolt, hogy bukott el, Idegenbe hogy bújdosott el S hogy jött haza feltámadása reggelén: Úgy követtél Luther, te engem, Diadalmas, nagy énekedben! Ma már, ha értem is, ki vagy: Egy ó világgal szembeszálló, Megváltottak közt új megváltó, A tiszta írás hirdetője, Megfojtott lelkek megmentője, Minden Igazság hős apostola, Minden Hamisság sújtó ostora, Nagyok között is, óh te nagy — Nagyobb előttem így se vagy! Mindörökre maradj is nékem Szent énekedben menedékem. Ha tép az élet vágtató szele, Győzelmes harczot vívhassak vele. S ha bűnömül rójják talán, Hogy az Igazság zászlaján Áhítattal el-elmerengek, Hogy a Hamisság nem szeret: Legyen pajzsa érző szivemnek S a küzdelemben megsegítsen — Te diadalmas éneked: Erős várunk nekünk az Isten! Gyökössy Enclre. A péeselyi ref. egyház múltja. Balaton melléke reformáczióját egyháztörténetíróink általában Dévai Biró Mátyásnak tulajdonítják, a ki a reformáczió hajnalán az evangéliomot Magyarországon körülhordozta, s a kit épen ezen magasztos lelkesültségéért szokás magyar Luthernek nevezni, a ki Budán, Pápán, Sárváron, a Rába és Balaton mellett rettenthetlenül hirdette az evangéliomot és sokakat megnyert a Krisztusnak.1

Történeti tény, hogy az evangéliom terjesztéséért Bécsújhelyben fogságot szenvedett Dévai onnan 1533 július 20-dika körül szerencsésen megszabadult; de midőn a Zápolya János király pártjához tartozó Bebek Imre gyulafehérvári prépost házában és oltalma alatt Budán nyilvánosan prédikált: 1534 január végén a nagy toronyba záratott.2

Midőn innen, egy évnél nem igen 1 Ember Pál: História eccl. reformatae 173. Bod P. Hist. Hungarorum Eccles. I. 237. 1, 3 Bunyitay: Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából. II. 269., 321., 322. 1. tovább terjedt szabadságvesztés után kiszabadult, 1535 május 16-áról Sárvárról keltezi „A boldog lelkek élet utáni állapotáról" írt munkája ajánló sorait, a miből kétségtelen, hogy Budáról Dunántúlra jött, s mivel 1536 vége felé külföldre ment Nádasdy Tamás hírével:1

Balaton melléke reformáczióját 1535. és 1536. évre tehetjük, vagyis Dévainak ezen részen való igehirdetésére, ezt a majdnem két évre terjedő időszakaszt, olyanul jelölhetjük meg életében, a mely alatt ennek reformáczióját elvégezte. Ezen munkájában a Ráthóthi nemzetségből származott Gyulafi László tihanyi várparancsnok pártfogolta.'2 Ezen általánosságban az egész Balaton mellékéről elmondható reformáczión kivül fel kell még említeni azon körülményt, hogy a török sereg 1552-ben Veszprém várát elfoglalván, a püspök és káptalan tagjai bátorságosabb helyre menekültek s 1629-ig nem is tértek vissza, jóllehet a török által hátrahagyott helyőrséget a veszprémiek legyőzték, ós azokat részint leölték, részint elkergették, s miután a vitéz veszprémiek a Palotát 1563-ban ostromló török sereget is szétverték, s ezért Ferdinándtól kiváltságlevelet nyertek, éltek is azzal s a róm. kath. papok helyett az evangéliomot édes magyar nyelven hirdető lelkipásztorokat tartottak. Ha közvetlenül a XVI. századból nem tudunk is felmutatni egy adatot sem, mely a péeselyi református egyháznak fennállását bizonyíthatná, azon körülmény, hogy a XVII. század elején itt már egy rendezett egyházat találunk. Mindenesetre megenged annyi következtetést, hogy ennek a XVI. század második felében történt reformáczióját vitassuk és a történelem ítélőszéke elé, mint bevégzett tényt állítsuk. Pécselyről az első adatunk 1612-ből való. Az ezen évi november 11. és 12-én tartott köveskuti zsinat jegyzőkönyvében 3

ugyanis azt olvassuk, hogy itt és ekkor avatta fel Pathay István dunántúli püspök Szentgyörgyi Gergelyt a péeselyi lelkészi állomásra, kinek ugyanekkor kiállított, Pathay püspök, Alsólendvai Péter, Kanizsai Pálfi János ós Soós János esperesek és a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert által aláírt lelkészi okleveléből azt is megtudjuk, hogy Szentgyörgyi Gergelyt már előbb lelkészükké választották és a Pécsely városi polgárok azon kéréssel járultak a zsinathoz, hogy ezen kegyes életű és tiszta erkölcsű férfiú megválasztását nyilvános felavatással erősítené meg,4

a mi meg is történt. A péeselyi egyház választása érdemes férfiúra esett, mert midőn az 1618. évi szentlőrinczi zsinat elrendelte, hogy minden egyházmegyében az esperesek segítségére presbitereket kell állítani, a veszprémi egyházmegyéből egyik presbiter Szentgyörgyi Gergely lett, a kit innen 1621-ben 1 Szilády Áron: Régi Magyar Költök Tára II. 428. 1. és Ugyanattól: Dévay a hit ágazatiról. 1897. 116. 1. 2 Prot. Szemle 1903. 295. 1. 3 Innentől kezdve megvannak 130 nyomott ívre terjedő gyűjteményemben, s ebből közlöm a következő adatokat. i Tóth Ferencz: Túl a dunai püspök élete. 69. 1.