Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1906-10-28 / 44. szám
szólított fel a megnyitó imádság elmondására. Azután az egész gyülekezet, mindenki a maga nyelvén, elmon^ dotta az Úr imáját. Majd az elnök felszólítására a dobogóra lépett minden nemzetnek egy képviselője, s üdvözlő beszédet mondott. Részünkről a beszédet Biberauer Richárd lelkész mondta el; erre felmutattuk nemzeti lobogónkat és elénekeltünk egy régi, édes-bús magyar éneket (Térj magadhoz drága Sión). Hangos tetszés jutalmazott meg érte bennünket. Számtalan üdvözlő levelet és táviratot is közöltek. A gyűlésen adakozás is volt; 35,000 korona gyűlt össze hamarjában. A sok szép beszéd hatásának, azt hiszem, elég ékesen szóló bizonyítéka. Dr. Clark legvégül előterjesztett egy rövid iratot, a melynek czíme ez: „Mi a Christian Endeavour mozgalom ? Mit akar a Christian Endeavour ? Mit végzett a Christian Endeavour?" Előadásából kitűnt, hogy az egész világon 67,000 ilyen egyesület van, tagjainak száma négy millió. Clark úrnak ezt a kis beszámolóját, a mely telve van érdekesebbnél-érdekesebb adatokkal, remélem, közölhetem még egész terjedelmében, Deo juvante. Ezzel még nem volt vége a hétfői nap tárgysorozatának; este rendkívül látogatott gyűlést tartottak a mértékletességi ügyek megbeszélésére, hangsúlyozva az alkohol által világszerte okozott pusztításokat. Egy angol úr pedig művészi laterna-képekben mutatta be a C. E. egyletek munkáját, életét, tagjait, a mint a fotográfus megörökítette a világ minden részében. Hasonló módon elfoglalt nap volt a keddi. A módszerek iskolája tovább folyt; témái, ha lehet, még érdekesebbek voltak, mint előtte való nap. Sauvin genfi ref. lelkész a házi áhítatosságról beszélt, meggyőzően kimutatva, hogy nem lehet jóvávaló ker. munkás az, a ki odahaza, titkos szobájában nem szokott gyakran az ő Istene előtt leborulni. Egy másik szónok arról értekezett, hogy a lelkészek és a ker. szövetségek hogyan támogathatják egymást kölcsönösen. A „school of methods" mellett az internaczionális gyűlések is tovább folytak. Az előző nap tárgyának folytatásául arról volt ma szó, hogy: Mivé tesz bennünket Jézus? Gyönyörű szépen fejtették ki az egyes szónokok, hogy: 1. bibliás emberekké, 2. imádságos emberekké; 3. hivő emberekké tesz bennünket a Krisztussal való közösség. Vaskos füzet lenne belőle, ha ezeket az érdekes beszédeket egészen leírnám. A keddi nap arról is nevezetes még, hogy minden nemzet külön nemzeti gyűlést tartott ezen a napon. Mi magyarok is egybegyűltünk; meghánytuk-vetettük a mi állapotainkat, s alázatos imában ajánlottuk fel magunkat eszközökiil Istennek az ő országa terjesztésében, kezet adtunk egymásnak arra, hogy komolyan vesszük idahaza a mi szentegyházunk ügyét. A teljesség kedveért megemlítem, hogy aznap délután az evang. ifjúsági egyletek központi bizottsága látta vendégül a küldöttségek vezetőit, a hol szíves beszélgetésben töltöttünk egy órát. Estére maradt a „.fogadástételi óra", a mi a ker. szövetségeknekspecziálitása. Arravaló ez, hogy a tagokat ker. kötelességeik tudatára ébressze ; ilyenkor elkötelezik magukat az Úrnak, az ő igéjének szorgalmas olvasására., buzgó imádkozásra s egyúttal szorgalmas ker. munkára. Egymásután álltak fel a nemzetek s tették meg fogadásukat, többnyire egy találó: bibliai vers alakjában. Ez volt kétségen kivül az egész konferenczia legünnepélyesebb órája, s a mi igen jól esett, az az volt, hogy a vezetőkön . meglátszott, mennyire komolyan szívükön hordozzák azt az ügyet, a melyet képviselnek. Szerdán, augusztus elsején, a konferenczia utolsó napjára virradtunk. Ez is felette mozgalmas napnak Ígérkezett. A „módszerek iskolája" egész sereg- meg- ; lepetéssel szolgált. Bleoher berlini lelkész például azt fejtegette, hogy milyennek kell lenni a szövetségesek társadalmi életének? Bizony, mondotta, nem sokat ér & . szép beszéd, ha az élet nem felel meg annak! Miss Elsie Fisk a gyermekgyűlések vezetéséről értekezett; beszédét oly szellemes megjegyzésekkel, anekdotákkal > fűszerezte,- hogy zajos tapsot aratott vele. Miss Travis,* egy amerikai hölgy, ugyancsak a gyermekgyűlések rej> dezéséről, gyermekszövetségek organizálásáról szólott. A következő szónok igen érdekesen hívta fel a" figyelmet -arra, hogv mint lehet a gyermekek által szüleiket is az. Úr szolgálatára megnyerni. Sóhajtva gondoltunk: mi magyarok arra, hogy mikor kerül ilyen témák tárgyalására a sor minálunk? ; > A hivatalos gyűlések tárgya pedig, az előző napoknak kiegészítéséül, ez volt: „Mit tegyünk mi a Krisztusért?" Felelet: 1. Legyünk bizenyaágtevői a családban. 2. Legyünk szolgái az egyházban, 3. Legyünk katonái a világban. • . j :. ;:íH:Felette érdekes volt az a kis gyűlés, a melyet: lelkészek számára tartottak, az -.utolsó nap, délutánján. Rev. Dubois, az elnök, hangsúlyozta,' hogy mennyire fontos az, hogy a lelkész maga álljon a gyülekezetében levő evangéliomi mozgalmak élére. Persze ehhez az kell, hogy az illető lelkész álljon szívvel-lélekkel a Krisztus, szolgálatába. Kiemelte továbbá, hogy a C. E; szövetségek kifejezetten mindig az egyház keretén belül, működnek; ezek az egyletek csak eszközök annak a nagy czélnak szolgálatában, hogy az egyház tagjai élő tagok legyenek. Igen élénk vita indult meg erre, melynek folyamán sokan előadták e téren tett tapasztalataikat. Kitűnt, hogy Amerikában, Angliában s más országokban a lelkészek legnagyobb része , már felismerte;v a ;p. E. mozgalomnak egyházépítő hatását, s a lelkészek örülnek, ha a mozgalom gyülekezetükben megindul; eszükbe sem jut, hogy szektáskodást lássanak a dologban. A felszólalók, — valamennyien kiváló lelkészek, — bizonyságot tettek róla, hogy soha jobb eszközt nem találtak a híveknek egyházukhoz való kapcsolására, mint épen a keresztyén szövetségi munkát. : : , ,, . • A konferenczia tárgysorozata ezzel ki is merült. Este még mindnyájan találkoztunk, a nagy Butiyieut 88
