Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-28 / 44. szám

Adatok a pesti ref. egyház történetéhez. II. A pesti egyház 1839. augusztus 25-én iktatta be hivatalába Török Pált. Ugyanezen évben töltötte be elődje, Báthory Gábor püspök lelkipásztorkodásának 50-ik, püspökségének 25-ik esztendejét. Ez utóbbira való tekintetből az 1839. júniusi egyházkerületi közgyűlés örömünnep tartását határozta el. A pesti egyház pedig, új lelkésze beiktatására és arra való tekintetből, hogy Báthory Gábor 50 éves lelkészi pályafutását hét esztendő kivételével a pesti egyházban töltötte el, azt kérte az egyházkerülettől, hogy a püspök jubiláris ünnepélye Török Pál beiktatásával együtt történjék. így is lett.1 Ez a kettős örömünnep ajzotta fel Török János rákoscsabai „hitszónok" lantját, hogy a következő „versezet"tel üdvözölje az ünnepelteket:2 Öröm-Innep, melyet Fő tisztelendő BÁTHORY GÁBOR ÚR Dunamellyéki Superintendens és nyugalmazott Pesthi Prédikátor 50 éves papi pályájának emlékezetére, méltó Utóda Tisztelendő TÖRÖK PÁL ÚR béigtatása alkalmával tartott a' Reformátusság, — kötött beszédben röviden előadva TÖRÖK JÁNOS Rákos Csabai Hitszónok által Pesthen Augusztus 25-k napján 1839. * * * Semper honos, nomenque tuum, laudesque manebunt. Virg. Ecclog. V. magyarosítva: A Te neved s híred, s dicséretid el nem enyésznek BÁTHORY! mig Buda-Pesth közt Duna foly, — hiheted. Ah mi dicső, mi nemes látvány tűnik föl előttem Pesthenn, a mikor egy Szentház küszöbén ma belépek, Melly a jobbított szent Vallás hű követője: A számos papság, köznép, — úr, szolga, — kicsiny, nagy Ugy siet ebbe, miként nagy s kis viz Thétys ölébe. — Pesth-Buda szine jelen, — jelen a magyar ajkú Sionnak Minden szegletiből küldött követ, adni ezen Nap Fénnyének több fényt s pompát, örömökbe merülve. -Minden szájakból Isten dicsérete ömlik. Közben válogatott szinész-kar zengedez, ékes Syreni hangjával bájolván emberi szívet. A fő szertartást viszi TÓTH, a Pápai Püspök, A hazabéli nemes s tudós rend Dísze, Virága, 1 Lásd bővebben: Farkas id. m. 95 s köv. 1. ' A Ráday-levéltárból. Érdemi a kit már már szinte az égig emeltek, S külső Ország is tudományát nagyra betsűli. Úgyde minő esemény gyűjtött ide ennyi temérdek Népet, mely buzgón áhítozik Égi Urához? BÁTHORY GÁBOR, kit lángész, és szellemi nagyság, Főleg az ő Remekit mutató gyönyörű Temető-kert,1 Tettek minden előtt híressé s ismeretessé, — Kit Fő-Túdósnak még a külföld is elismert,2 Ötször tíz évet számlál most a Papi Pályán. — Tass, s Pataj elsőbben bírák Őt Lelki-Atyául, Hol hét, — majd Pesth elragadá szerető kebelébe, Hol kedvességben negyvenhárom nyarát ére, Mint vas szorgalmú Lelkész s pár nélküli szónok, A ki ezer viharok közt sem csüggedve, helyében Ritka ügyességgel szaporitá hívei számát, A mustár magot is magas élőfára növeszté, S általa épült itt föl pompás isteni hajlék. Egy fertály századtól fogva pedig szemes ÖR is A Duna mellyéken fekvő magyar Izráelben, Mely csendes napokat tölt bölcs kormánya alatt, és A Vallás s Erkölcs, mint a szép Pálma, virágzik, A tudományoknak kútfői buzognak erőssen; Sőt Egyházi Megyénk közepén Anya-Oskola támadt, Sok száz édes Atyák meg Anyák repeső örömére. Méjj rántzokkal fölszántott arczája, ezen túl Ősz feje mindenkit hódítván tiszteletére: Mostan is itt vagyon e Fő Pásztor Nyája között még, A dicséretnek Nefelejcseivel koszorúzva; Ah de csak úgy, mint egy pályát végző Papi Hérós, S tán méznél édesbb szavait most halljuk utolszor; Mert már nyóltzvannégy évet tett háta megé Ö. — E különös tünemény gyűjtött ide illy sereg embert, Melly e FŐ Áron becses éltén vigadoz, örvend, S hálás áldozatot nyújt a kegyes Égnek, ezen nagy Kincséért, mellyel megajándékozta Honunkat, S annyi idők sorainn használnia hagyta nekünk Őt. — Boldog idők! mikor a Virtus s a Tisztelet edgyütt Járnak, az Érdemet illy Jutalom kiséri örömmel!! Oh mindenség Fő Ura, ós hív Gondviselője Legfelségesbb Lény! nyújtsad még messzire drága Éltét e Böltsek Böltsének, s Nesztor Atyánknak. S bár a nem-szeretem napok Őt szent Hivatalától Elzárják ezután; de tanátsát, s méjj tudományát Használhassuk, mely lámpásként fénylik előttünk. S Légyen ezen népen, s Szentházon minden időben Nyitva Szemed, — romlást ós kárt soha jobb karod erre Jönni ne engedjen; sőt minden lássa níagasra Hágni egész Pestliet, melly Országunk szeme-fénye, Minden Igaz, Szép s Jó búvára, barátja, segédje! E mellett méltán Öröm-Innep ez annyiban is még, Hogy ma köszönt be azon jeles Ifjú Pesthbe, kit a több 1 Czélzás Báthorynak 1820—21-ben megjelent „Emlékezet kövekkel megrakott teme+"kert" cz. kétkötetes halotti-beszéd gyűjteményére. a A göttingai egye n a hittudori czímet ajándékozta Báthorynak.