Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-28 / 44. szám

házunknak nagyon is szerény munkása vagyok és hogy á prof. autonómiának följegyzésre méltó tettekkel kimutatásában a pápai főgimnázium tanári karának minden egyes tagja külömb nálam. Mikor tehát-velem szemben ezzel dicsekesznek, az engem nem bánt. Örülök, hogy olyan bátor, elszánt, önzetlen harczosai vannak fenyegetett autonómiánknak. A mi engem közleményem megírására indított, voltaképen az a nagy szólam volt, melyet czímül is adtam czikkecskémnek. A túlzások jóra sohasem vezetnek. Igazán rosszul esik^ hogy a pápai főgimnázium tanárkainyilatkozatát is túlzó kifejezésekkel ós alaptalan következtetésekkel látom tarkítva. Nem akarom hinni, hogy ezek rossz akaratból történnek, inkább annak az élénk képzelő erőnek és eleven temperamentumnak tulajdonítom, mely a tanári kar írásaiból kitetszik. Azt mondja pl., hogy „a református tanárság bizalmának letéteményesei ellentétbe helyezkednek mindazzal, a mit eddig a ref. tanáregyesület közgyűlése s ennek kérelmére a fenntartó testületek és az egyetemes konvent a tanári fizetések dolgában egyedül helyesnek és üdvösnek találtakDe Jiát hol s mikor helyezkedtek ellentétbe azok a bizalomletéteményesek? Nyilatkoztak ilyen értelemben valahol? Tettek ellenkező irányban valamit? Abban, igenis tettek, hogy a fizetéspótlék szabályzata olyan alakban jelent meg, melynek olvasása így irat a Sárospataki Református Lapok vezérczikkezőjével: „Még mindig alig tudjuk elhinni, hogy a magyar kormány ki akarja pótolni a felekezeti tanárok fizetését, a nélkül, hogy azért valami beavatkozást követelne. Törölgetjük a szemünket, hajói olvastuk-e? stb." A pápai főgimnáziumi tanári kar ugyan élénk fantáziával a nem létezőt is létezőnek látja s. azt mondja, hogy a fizetési pótlék szabályzata megadja a minisztérium számára a fegyelmi beavatkozás jogát minden prot. tanárra nézve. Ide vonatkozólag a minden kétséget kizáró felelet a sárospataki ev. ref. főgimnázium tanári karának véleményes javaslatában olvasható (Sárospataki Ref. Lapok folyó évi okt. 14. szám). Egyébként méltónak találja azt a pápai főgimn. tanári kara önmagához és a napirenden lévő fontos ügyhöz, liogy az ón igénytelen személyemben és személyes felelősségemre megjelent közlemény útján a ref. tanáregyesület egész vezetőségét meghurczolja ? Ha higgadtan mérlegeli a dolgot, lehetetlen, hogy ez eljárást helyeselné. Sőt megvallom, hogy a mennyiben én a pápai főgimn. tanári karának egyes tagjait ismerem, nem akarom elhinni, Jiqgy gyen méltatlan inszinuáczió közöttük közmegegyezéssel jöhetett volna létre. * Nem gondolja továbbá a pápai főgimn. tanári kara, iogy^a iiíikor oly közleményt támad, mely csupán az én inevem, illetőleg nevem kezdőbetűi alatt jelent meg, hát )akkör,' a mint ő teszi, valamely tisztségemre hivatkozni, |e minőségemben kipellengérezni s írásomat hivatalos aratnak tekinteni, legalább is olyan összezavarása a sze-Ig^^I^ll^J^^alnak,.. .jnety minden egyéni felfogást lehetetlenné tesz? És én tiltakozom is az ellen, hogy engem azért, a mit, mint egyes személy, mint magánember cselekszem, tisztségemben támadjanak. Nekem tiszti állásomtól függetlenül megvan a külön egyéni véleményem s kérem azt aszerint elbírálni. Jelen esetben, mint magánszemély nyilvánítottam nézetemet, tehát a tanári kar vádja szerint, félhivatalos sajtóinformáczióimmal nem tévesztgethettem a közvéleményt. Ez a vád különben nemcsak alaptalan következtetés eredménye, a mennyiben én a Debreczeni Protest. Lapban, a mint szerkesztője bizonyíthatja, a fizetési pótlók dolgában, a szóban levő közleményen kivül egy árva betűt sem írtam, ebben a közleményben pedig a megtévesztésnek árnyéka sincsen, — hanem ez a vád még a legsértőbb gyanúsítást is foglalja magában. Mert tegyük fel, hogy én vagy bárki más, esetleg testület vagy egyesület, a miniszteri szabályzat mellett foglal állást, azt liberálisnak, jónak ismeri el s ilyen értelemben nyilvánítja véleményét: hát ez a közvélemény megtévesztése ? Hát csak egyedül a pápai tanári kar véleménye és meggyőződése jogosult, tiszta, őszinte, egyenes, tisztességes és becsületes, más emberé hamis, önző, tisztességtelen, csak arra való, hogy a közönséget félrevezesse, megtévessze? Édes kollégák! hová megyünk ilyen felfogás mellett ? Hagyjuk ezt a politikai világnak! Ott, fájdalom, elrettentő módon lábra kapott minden bizalmatlanság, gyanúsítás, egymás szándékainak, véleményének tisztaságában való kételkedés, s a lelkeknek önigazaiban való kevélykedése. Mi tartsuk magunkat a jó öreg latin szabályhoz: quod uni iustum, alteri aequum. A mi végül az Apponyi-féle üdvözlést illeti, a pápai tanári kar ízléstelennek találja azt az eljárást, a mit e részben a tanáregyesület vezetősége követett. Ha az ízlés terére visszük ezt a dolgot, tartanom kell magamat a régi, de mindig helyes latin közmondáshoz: de gustibus non est disputandum. Csak azt jegyzem meg, mint magánszemlélő, hogy a 27 közép-, 7 főiskola és 3 ref. tanítóképzŐintézet tanárai közül, — a pápaiakat kivéve — tudtommal senki sem találta a tanáregyesület vezetőségének eljárását ízléstelennek, sőt a tanáregyesület küldöttségében a pápai főgimn. tanárai közül is ott láttam egy kedves kartársamat és barátomat; s végül, hogy a vezetőség eljárását a közgyűlés is egyhangúlag jóváhagyta. Ezeket látom jónak válaszképen elmondani, s a vitát folytatni egyáltalában nem óhajtom. A miniszteri szabályzathoz érdemileg ezúttal nem szólok, tán eljő az idő, mikor ezt is megteszem. Az ügy lényegéhez nem tartozó polémiát pedig feleslegesnek és áldátlannak tartom, mely csak a kedélyek felzaklatására alkalmas s a közérdek szempontjából föltétlenül kerülendő. S. Szabó József.