Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-21 / 43. szám

TÁRCZA. Adatok a pesti ref. egyház történetéhez. I. Az 1790—91-diki XXVI. törvényczikk harmadfélszázados küzdelmek és nehéz megpróbáltatások után végre szabadabb lélekzetvételt engedett a magyar protestánsoknak. Ha teljes szabadságot nem nyújtott is, mégis sok fájó sebet orvosolt, a midőn — egyéb engedmények között — az egyházi szervezkedést bizonyos feltételek mellett megengedte és a vallás szabad gyakorlatát biztosította. Erre az időre esik a pesti ref. egyház újjászervezését czélzó mozgalom kezdete is.1

Az 1780 előtti idők türelmetlen rekatholizáló törekvései azonban a protestánsokat Pestről és Budáról úgyszólván teljesen kiirtották. II. Józsefnek tíz évre terjedő uralkodása alatt is csak kevés protestáns család telepedett le. Ezért a protestantizmusnak új életre keltése, egyházi és kulturális szervezkedésének sikere csak a két protestáns felekezet (ág. ev. és ev. ref.) egyesített erejével volt remélhető. Az ág. evangélikusok 1787-ben már gyülekezetté alakultak ; a reformátusoknak csak emlékezésük volt a régi időkről és reményük a jövendőben. Amazokat gróf Beleznay Miklósné szül. báró Podmaniczky Anna nemes lelke odáig segítette, hogy papot, tanítót választhattak, rendes istentiszteletet (magyar, német és tót nyelven) tarthattak;2

a reformátusok pedig csak tanácstalanul állottak az egyháznak széjjelszórt csontokkal megrakott mezője felett. Farkas József elmondja e mozgalom történetét. Az evangélikusok 1792-ben a mai Deák-téren levő kincstári telekből templom, paplak és iskola építésére alkalmas telket nyertek a királytól. 1792. szeptember 23-án tartott ülésükben köszönetet mondanak a királyi adományozásért, s ugyanekkor „tökéletes megegyezéssel" elhatározzák, hogy „a lielv. valláson lévő atyafiakat a hellyel megkínálják és egy köztemplom, közparóchia és iskola építésére testvéri szeretettel hívják."3

Gróf Ráday Gedeon református gondnok, kivel az evangélikusok gyűlésének határozatát Balogh Péter ev. főgondnok még a gyűlés napján közölte, Balogh levelének mellékelésével azonnal értesíti Vég-Veresmarti Sámuelt,4

a dunamelléki ref. egyházkerület püspökét és kecskeméti lelkészt, azt is elmondván, hogy mind ő, mind más refor-1 Lásd bővebben: Farkas József: „A pesti ref. egyház 101 éves története" nagybecsű munkáját 19. á köv. 1., a melynek adatait a Ráday-könyvtár levéltárából az itt közlöttekkel bővitjiik. 2 A Lipót- (ma Váczi-) és Kalap- (ma Irányi-)utcza sarkán „Zum Blechernen Hut" („A pléh kalaphoz") cz. alatt ismeretes házban. L. i. mint u. o. 3 Balogh Péter főispán, evangélikus főgondnok levele. — Megvan a Ráday-könyvtárban. i A püspök levele, melyben Rádaynak válaszol, szintén megvan a R. könyvtár levéltárában. rnátus urak, azután gr. Teleki Sámuel kanczellár és Pogány helytartósági tanácsos, az evangélikusok felhívását „háladatos szívvel" vették s a velük való megegyezést és atyafiságos ajánlásuknak szíves elfogadását tanácsolták. Azt is közli Ráday a püspökkel, hogy miután az építendő templom nemcsak Pest református lakosainak, hanem az egész hazának temploma leend, ezért szükségesnek látta, hogy az evangélikusok felhívását a hazai mind négy református kerülettel közölje. Vég-Veresmarti püspök 1792. nov. 9-én válaszol Ráday levelére. Ebből tudjuk, hogy ő egyénileg nem ellenezte az egyesülést, de szükségesnek tartotta, hogy e tárgyban az egyházkerület nyilvánítsa a maga véleményét. 1

Azt is megírja még Rádaynak, hogy a kecskeméti egyház elöljárói a dolog (t. i. az egyesülés) lehetőségét át nem látják, míg a körösiek örömmel vették tudomásul. Ennyit közöl Farkas József nagybecsű munkájában az 1792. esztendőben történtekről, a mikhez a Rádaykönyvtár levéltárából közöljük a következőket. 1. Pázmándy József levele Rádayhoz. Kegyelmes Uram! Excellentziád Bétsben die 25. okbr. irott Levelét, a' melyben a' Pesti Luther Atyafiak meg kínálásáról emlékezik, ezen folyó Hónapnak 4-ik napján különös tisztelettel vévén, arra most röviden tsak azt felelem Extzellentziádnak, hogy én azokbúl még a' szándóknak tellyes mivoltárul meg világosittatva nem lévén, addig azon dolgot másokkal sem közölhetem, mig Extzellentziád engemet ezekrül bővebben tudósittani nem méltóztatik. lo. Az ó a tzól azzal a' közösséggel, hogy azon egy Hellyben nékünk is formaié exercitiumunk és így különös Prédikátorunk, Mesterünk, különös Templomunk és Oskolánk vagy pedig a' Templom és Oskola egy légyen, s talán Mester is, tsak Prédikátorunk lenne különös? 2o. Pro continuo tartsunk é ott Prédikátort, Mestert, vagy tsak azon esetekben, mellyek a' Levélben elől hozattatnak? 3o. Lenne é kinek a' Templomban és Oskolában járni kivált juristitiumba; vagy ha mostanában nem igen volnának is, lenne é reménység azokk megszaporodása felől ? 4o. Egésszen felét kívánnák é az egész Épületre terjendő költségnek tőlünk az Evangélikus Atyafiak, vagy tsak egy részét a' proportione numeris Auditorum et Scholarium, és mindenik esetben circiter mennyi Summa esnék reánk, mind az építésben, mind a' Prédikátor, Mester tartásban? 5o. Szabad lenne é nékünk ámbár azon egy helyben absque indultu Regio exercitiumot tartanunk? Mihelyest vehetem Extzellentziádnak ezek eránt tudósíttatását, azonnal fogom közleni a' kikkel illik, és tanátskozásunkk resultatumat is meg jelenteni el nem mulasztom. Addig is magamat sokszor tapasztalt kegyességében és Gratiajában alázatossan is ajánlván méllységes tisztelettel maradok 1 Ez az 1793. okt. 1-én Ócsán tartott ker. ülésen történt meg,