Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-21 / 43. szám

Pedig a ki elfogulatlanul vizsgálja anyagi helyzetüket, az látja azt is, hogy épen ennek meg nem felelő volta kényszeríti őket mellékfoglalkozások vállalására s ez az oka annak, hogy a tudomány terén nem teszik és nem tehetik meg mindazt, a mit meg lehetne tenniök. Ha vannak bajok és fogyatkozások ezen a téren, azokon nem a panaszkodással vagy épen vádaskodással, hanem az anyagi javadalmazás megfelelő rendezésével lehet és kell segíteni. Mert legyen meggyőződve bárki is, hogy akadémiáink tanárai épen nem kapzsiságból, hanem kényszerűségből vállalnak mellékfoglalkozásokat, s ha anyagi helyzetük lehetővé tenné, a legszívesebben áldoznák minden idejöket studiumaik önálló művelésére. Akadémiáink versenyképességének, a tudománynak érdeke tehát az, hogy főiskolai tanáraink megfelelő javadalmazásáról gondoskodjunk. De hogyan ? Jogakadémiáinknál még csak elképzelhetnénk valamelyes állami befolyást; theologiai akadémiáinknál azonban ez teljesen ki van zárva, mert — a mint a közös bizottság memoranduma mondja — „a lelkészképzést egyházunk a maga kezéből ki nem adhatja". Ha tehát jogi akadémiáink tanárairól még valahogyan gondoskodhatnánk is fizetésüknek állami kiegészítésével, — theol. tanáraink javadalmazását ilyen úton nemcsak azért nem rendezhetjük, mivel az állam erre a czélra segítséget úgy sem ad, hanem a dolog természetéből kifolyólag sem. A rendezés keresztülvitele végett tehát más megoldást kell választani. Ezt a megoldást nem is kell valami távol keresni. Az 1907. évi állami költségvetésbe az egyházi adózás rendezésére és a közigazgatási költségek révén az egyházra nehezedő terhek könynyítésére már fel van véve 1,000,000 korona, a mely két év múlva két, három év múlva három millióra emelkedik, csak a kormányigéret szerint is. Ez az újabb államsegély a megnevezett két czélra adatik ugyan és másra nem fordítható; azonban felmenti az egyházakat attól, hogy a rendes évi államsegély egy részét a közigazgatási terhek csökkentésére fordítsák, úgy, mint eddig tették. Ekképen évenként tekintélyes összeg szabadul fel, a mellyel az akadémiai tanárok javadalmazását, az egyház minden újabb megterhelése nélkül, rendezni lehetne. A megoldásnak ez a módja már csak azért is ajánlatos, mert nem az állam direkt hozzájárulása alapján történvén a rendezés, hanem egészen belkörűleg, ki volna kerülhető minden olyan állami befolyás, a melyet a direkt segélyezés egészen természetszerűleg von maga után. A rendezés lehetősége tehát megvan, s hiszem is, hogy a fenntartó testületek nem is fognak késni a lehetőség felhasználásában. Hátra van azonban még a rendezés mértékének megállapítása. Ebben a tekintetben legelső sorban is azt tartom szabályozó elvnek, hogy valamennyi akadémiánkon, jogiakon és theologiaiakon, reformátusokon és evangélikusokon, a helyi viszonyoknak megfelelő és eltérést megengedő lakáspénzektől eltekintve, mind a törzsfizetés, mind a korpótlék, mind a nyugdíj tekintetében a teljes egyenlőség vitessék keresztül. Ma ez az egyenlőség távolról sincs meg, mert valahány intézet, annyiféle a javadalmazás. Ennek a különbözőségnek azonban, éppen úgy, mint a középiskoláknál, meg kell szűnnie a rendezéskor. Csak a második helyre állítom azt az elvet, hogy akadémiáink tanárainak javadalmazása állami színvonalra emeltessék. Csak a második helyre, mert főiskoláinknál, különösen pedig theol. akadémiáinknál kikerülni kívánván minden állami befolyást, okvetlenül tekintetbe veendőnek tartom az egyház anyagi erejét, a mellyel a rendezést belkörűleg végrehajtja. A végczél természetesen nem lehet más, mint az állami javadalmazás színvonalának elérése; de hogy ezt mennyire vagyunk képesek elérni vagy megközelíteni, az a fenntartó hatóságok anyagi erejétől függ. Számot kell tehát vetni az anyagi lehetőségekkel és azoknak megfelelőleg kell • elkészíteni a rendezés programmját. S kik készítsék ezt el? Magok az akadémiáknak érdekelt tanárai, és pedig nem külön-külön, hanem egymással egyetértve. Igen üdvösnek tartanám tehát, ha akadémiáink és pedig jogi és theologiai, evangélikus és református akadémiáink tanárai minél előbb, talán a Magy. Prot. írod. Társaság közgyűlése alkalmával, értekezletre jönnének össze az egyöntetű eljárás megbeszélésére és a programm elkészítésére. Gondolkozzanak e felől az érdekeltek. És ha gondolatomat helyesnek ítélik, tegyék meg a szükséges intézkedéseket. S mivel pedig a Magy. Prot. írod. Társaság közgyűlése előreláthatólag Budapesten fog megtartatni, hiszem, hogy a budapesti ref. theol. akadémia tanári kara szívesen magára vállalná az értekezlet rendezését. De tartassék bár ez a közös értekezlet akár Budapesten, akár máshol, akár az Irodalmi Társaság közgyűlése alkalmával, akár máskor, — mindenképen elérkezettnek tartom az időt arra, hogy akadémiáink tanári testületei megmozduljanak s mind a maguk, mind az intézetek, mind a tudomány érdekéből, a javadalmazás rendezése tekintetében egyöntetű véleményt nyilvánítsanak. Hamar István, reform, theol. akad. tanár.