Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-10-14 / 42. szám

álmodod. Áldja meg az Isten a te örömödet, hogy tartós legyen; minden reményedet, hogy valóra váljék I" De az apának szeretettel írott első levelébe már bizonyos aggodalom is vegyül fia jövő boldogságára nézve. „Hát én nagyon természetesnek találom, írja, ha valaki a menyasszonyát angyalnak, gyöngynek, tökéletesnek tartja ... De azon már méltán megütődöm, hogy az egész levélen át úgy beszélsz róla és a vele való szerencsédről, mintha nem is keresztyén ember volnál, hanem valami pogány, a ki istennőkről álmodozik. Beszélsz sorsról, szerencséről, mindenről, csak épen a mi áldott, gondviselő jó Istenünkről nem emlékezel meg . . . pedig ha valamit, akkor a házasságot szükséges, — hogy folyta, vége áldott legyen, — Isten nevében megkötni. Nagy igazság van abban, hogy a jó házasságok égben köttetnek." A fiú azonban a mai kor gyermeke. Modern gondolkozású, felvilágosodott, a kinek Istenre, vallásra semmi szüksége ; ő az ilyeneket az olyan ósdi gondolkozású embereknek hagyja/- mint apja; ő a gőzzel, villannyal halad a maga útján, s szárnyalásában nem engedi magát megköttetni a vallásnak ú. n. igazságaival. Az apa azonban nem nyugszik; minden levelét mély vallásosság, isten-és emberszeretet hatja át, s igyekszik fiát is meggyőzni, visszahódítani az evangéliom éltető lelkének, a Krisztusnak. A távolság azonban oly nagy, hogy emberi ésszel és szívvel alig lehet azt áthidalni . Közeledik a fiú esküvője, ki, hogy a nászutazás a munka idejéből minél kevesebbet vegyen el, egyik nagy ünnepre teszi az • esküvő napját, s a lakodalomra, természetesen meghívja szüleit is. De az apa nem megy; .nem, mert már az előző levelekből értesült, hogy fia menyasszonya róm. katholikus, sőt hogy fia reverzálist is adott a pápás egyház javára, születendő gyermekeire nézve. 0, a hős protestánsok unokája, nem lehet fiának esküvőjén, nem lehet tanúja vallásos hite, meggyőződése megcsúfolásának . . . Az apa ezen tettével egy eleven tövis furakodik a fiú szívébe, de megtörtént, nem változtathat a dolgon, mert menyasszonyának igéretét tett, s azt becsületesen meg is tartja . . . Aztán következik a különböző hitű s gondolkozású házastársak jellemének festése. A nő erősen vallásos, ki nem csak templomba jár szorgalmasan, de otthon is térdel, imádkozik, egész istentiszteletet végez... A gólya meghozza az első gyermeket . . . Áz apa boldog, . gyermekéhez rohan, hogy azt megcsókolja, szívére szorítsa ... De nem szabad ! Egy eretnek, mégha maga az apa is, nem nyúlhat a gyermekhez, míg előbb szentelt víz nem érintette annak homlokát . . . Itt következik a fiú magába szállása s meggondolása annak, hogy gyermekét mily könnyelműen adta át annak az egyháznak, melynek alapja nem Krisztus ós az Ő evangélioma, hanem a külsőségek. Fogadást tesz, hogy a mit vétett, jóvá teszi: „Apostola leszek a Krisztus evangéliomának, s ezzel reformátora saját családomnak. Nem hallgatok az én igazságommal, hanem hirdetem azt alkalmas ős alkalmatlan időben, hirdetem előbb a süket füleknek, aztán a hozzátörődőknek, azután az érdeklődőknek és végül a gyönyörködőknek." íme a kis füzet tartalma rövid, nagyon rövid vázlatban. A vallásos apa töprengése, a fiúnak a vagyonért és pályáján való előhaladásáért való igyekezete, nem törődömsége saját és gyermekének jövendő vallásával; a római kath. anyának fanatizmusa, s aztán a gyengébb snrlódások, majd az erősebb villongások, melyek mind a reverzális átkos, kárhozatos gyümölcsei. A szépen s érdekesen megírt kis füzetet melegen ajánlom főkép a lelkészek figyelmébe. Hiszem, hogy ha e füzetet a vegyesházasságra lépők köziil az esküvő megkötése előtt a prot. fél elolvashatná: nagyon meggondolná a reverzális-adást, s talán sokat meg lehetne nyerni az evangéliomnak azok közül, a kik azzal most keveset, vagy épen semmit nem törődnek. Keresztesi Samu. BELFÖLD. Egyházmegyei gyűlés Felsőszabolesban. Szeptember 24—26. napjain tartatott Kisvárda városában. 24-én délelőtt bizalmas értekezlet volt a lelkészi tanácsbirák között. Igazság szerint a világi tanácsbíráknak is üdvös volna résztvenni, de — fájdalom! — még ma csak vágyó óhajtás a jellegzetes világi papság. Ez a bizalmas beszélgetés nagyon sokat ér, tárgyilag is, egyénileg is. Egy figyelmes esperes sok rejtegetett utakat-módokat megtud, nemcsak hivatalos asztala mellett, a néma aktákból, hanem főleg jártában-keltében, a mozgó életből. És nemcsak egyházmegyéje szűkebb körében, hanem az ország szóléig is. Dolgaink pedig nincsenek elszigetelve, hanem törvényünk szerint is szoros összeköttetésben, közel és távol. A mit a papiros el nem mond ós el sem mondhat, elmondja az élő szó. így juthatunk közelebb az igazsághoz s így tehetjük simábbá, gyorsabbá tárgyalásainkat. Tehát gondos, figyelmes esperesünk észleletei alapján megbeszéltük dolgainkat, 24-én délig; délután pedig szintén bizalmas természetű előleges értekezlet volt, szokás szerint, a közgyűlési tárgyak felett, a melyek inkább megérdemlik a bizalmas megbeszélést. A hivatalos gyűlés aztán 25-én d. e. 9 órakor vette kezdetét. Fájdalom, Kisvárda városában nincs alkalmas terem egyházi közgyűlés tartására s így csak egy vendéglőben gyűléseztünk. Most annyival kellemetlenebb volt, mert szokásos termünkben színi előadásokat tartott egy vándortársaság, s mi kiszorultunk a szomszéd ebédlőbe. De hát a jó Isten mindenütt ott van s meghallgatta a buzgó imádságot, mely esperesünk szívéből, hálaáldozatként, hozzá emelkedett s a mi szívünkben is gyújtogatta az imádságos érzést. Hivatalosak és választottak elég szép számban voltak együtt, bár a világi tanácsbirák közül csak kettő 84