Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-23 / 39. szám

Aztán bizony az anyagi kérdés sem utolsó kérdés. Azt hiszem, hogy sokan azzal rontják el a dolgot, hogy azonnal az anyagi áldozatot élesítik ki. Épen a mai nyomott viszonyok között bizony az anyagi áldozattól irtózik a nép. Annyi teherrel van megrakva, hogy áldozatról még hallani sem akar. Csak pénzt ne kérj a néptől ! Mert inkább mindenről lemond, csak fizetni ne kelljen. Még az ingyenben küldött könyvekre is kérdezte a nép egy községben, hogy csakugyan sohasem kell azokat megfizetni? Mert sokszor rászedték már. Tehát csak csinján a pénzzel, áldozattal, megjön később magától is. Az előadásoknál is vigyázni kell, különösen kezdetben, hogy ne legyenek ostorozok, korholók. Észrevétlenül fogjunk a seb gyógyításához. Mint az orvos tapintatos előkészülettel eléri, hogy csak akkor veszi észre betege a kést, mikor már metsz: úgy a tanító is stb. Előadásunk ne legyen hosszú; a népélet köréből merítsük tárgyunkat és a nép nyelvén beszéljünk róla. A mi a másik kérdést illeti, hogy tudniillik a tanító azt hiszi, megtette kötelességét, ha óráit betartotta, csak azt mondom egy pedagógussal, hogy az ilyen tanítók nem néptanítók, hanem „gyermekeket tanítók". Ne féljünk a néptől! Ne tartsák a tanítók méltóságuk alattinak a nép közt való megjelenést, forgolódást. Hogy nevelhet népet az a tanító, a ki a népet nem ismeri? Ha a község hibáit, erényeit, a családok örömeit, baját, búbánátait nem tapasztalja ? Az ilyen tapasztalatokra pedig a nevelőnek oly nagy szüksége van, mint a festőnek a festőanyagra. Oh a nép megbecsüli a jó tanítót! És ha ő példás, munkás életet él, ha a nép érdekeit szívén viseli: hallgat is rá, mint hallgatott az a község, hol a tanító a korcsmától teljesen elvonta a népet; egy más helyen pedig a falut teljesen újjá szervezte; egy harmadikban meg gazdakört, hitelszövetkezetet, fogyasztási szövetkezetet alapított és szorgalmassá, takarékossá tette a népet. Persze ez nem egy év munkája. A tanító az ifjúsági körben az új társadalmi programmnak igen-igen hasznos támogatója. Mert alapoz. Mert a mi általunk lerajzolt iskolából átveszi az ifjúságot. ^ , Az ifjúsági kör újfent termő talaja a gazdakörnek. Miért ? Az ifjúsági könyvtár fejleszti és áldásosán irányítja az olvasási készséget. A korcsmáktól, léha czimboraságoktól elvonja Őket. Ezek igen jó alanyok a gazdakör létesítésére. A gazdakör az a kialakuló középpont, melyből kifejlődhetik a hitel-, fogyasztási szövetkezet s így a falusi jólét összes tényezőit magába rejtő tényező. így lehet a magyar néptanító igazi néptanítóvá, a ki a gyermek hatodik életévétől a 12-ikig a rendes elemi iskolában, ettől kezdve a 15. éves korig a gazdasági ismétlő iskolában oktathatja az ifjúságot, majd pedig az ijúsági egyesületben, a gazdakörben és a különféle szövetkezetek, esetleges háziipari tanfolyamok, vagy más egyletek révén, a felnőtteket pedig a gazdakör s hitelszövetkezet útján tovább nevelheti. így látom én aXX-ik század igazi népnevelőjét, a mint az mint tanító és nevelő nemcsak tanítja, de neveli is az ifjúságot és vezeti, irányítja az egész községet, a pappal, a jegyzővel egyetemben, mint azt „A XX-ik század igazi népnevelői" czímű munkájában Sassi Nagy Lajos kifejtette. Hogy azonban ez a kívánatos állapot mielőbb bekövetkezzék és népünk baján mielőbb segítsünk, a fent elmondottakon kiviíl két dolgot kellene szorgalmaznunk, a melyek nélkül a tanító népmentő szocziális feladatát teljesen ki nem fejtheti. Az egyik a Magyar Tanítók Országos Szövetsége, a melynek szocziális ügyosztálya volna hivatva a tanítóság buzdítására és részben vezetésére. A másik pedig, hogy minden minisztérium kebelében fel volna állítandó egy szocziális ügyosztály, a központi irányítás, szervezés és az egyöntetű együttműködés szempontjából és pedig úgy a belügy, mint a vallás- és közoktatásügy, földmívelésügy és igazságügy részéről. Ezek volnának azok a fórumok, a melyekhez kiki, tehát a tanító a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz fordulna irányításért, tanácsért. Ezt nem kellene nagy költségekkel, nagy apparátussal felállítani; ezt csak a minisztérium égisze alatt egy erős központ volna, a mely a működését mielőbb elkezdené, hogy a már mostan a nemcsak országosan, de világszerte szervezett destruktív és hazátlan szocziálizmus magával szemben kész szervezetet találjon. Eleinte elég volna, ha minden minisztérium minden vidékről egy-egy egyént berendelne, ez volna tagja a nagy központi szocziális bizottságnak. Nagy akcziót, pozitiv munkát, de védelmi munkát sem lehet szervezés nélkül teljesíteni. A legfőbb bajunk az, hogy szervezetlenek vagyunk és sokan, a kik nem rokonszenveznek a szocziálizmusnak felforgató, destruktív, forradalmi, romboló irányával, szivesen vennének részt a szocziális munkában, ha tudnák, hogy hova csatlakozzanak, ha volna olyan központi szerv, a melyhez bizalommal és eredménnyel fordulnának, ha a szocziális kérdésben tájékozásra, útmutatásra szorulnak. A legtöbb ember azért lesz szoczialistává, mert más szervezet hiányában abba a szervezetbe lép be, melyet neki kínálnak és a melyben addig megmarad, míg arról nem győződik meg, hogy tehetne okosabbat is és jobbat is. TÁRCZA. Az Ap. Cselekedetek II. és IV. fejezeteinek eommunismusa. írta: Edward Lee Hicks. (Folyt, és vége.) De a Cselek. II. és IV. fejezete látszólag többet foglal magában, mint egy tekintélyes közös alap létesítését. Vájjon értelmezhető-e úgy a dolog, hogy a kiknek