Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-09-02 / 36. szám

leg szakított s újságíró lett, és Váry Sándor, mint tanítókáplánok. Akkor még a pesti egyházban volt felekezeti népiskola s rendesen végzett theologusok végezték a tanítást, csekély fizetésért, de mindig odaadó hűséggel és kitartással. A fent elsoroltak között volt egy, ki a gyenge fizetésből még takarítani is tudott; Tóth Gáborról pedig társai azt jegyezték fel, hogy „fizetéséből mindig kijött". Pesten 3 évig munkálkodott; 1860-ban Szegszárdra, innen Szalkszentmártonba, majd Dunapatajra, innen Szabadszállásra ment káplánnak, honnan Csanádra küldetett adminisztrátornak. A kápláni évek változatos küzdelmei nem keserítették el; volt benne bizonyos humor, mellyel az élet próbáitatásait fogadta, volt bizonyos óletbölcsesóg, mellyel a kicsiségeken felülemelkedve, nyugalmat tudott parancsolni önmagára. 1867-ben Szász Károly, akkor szabadszállási lelkész, képviselővé választatván, Tóth Gábort hívta meg adminisztrátornak. Majd a következő évben tanfelügyelővé neveztetvén ki, — Tóth Gábort, ki közben Csanádon ismét adminisztrálkodott, a szabadszállási nagy és értelmes gyülekezet lelkipásztorává választotta. 1869 nov. 24-én vette feleségül Gerenday József bölcskei lelkésznek, a tolnai egyházmegye esperesének leányát: Katalint. Boldog házasságából 4 gyermeke született, 2 fiú és 2 leány. A fiúk kis korukban elhaltak, mely csapás még az utolsó időben is sokszor megkeserítette a különben erős lelkű férfinak szívét. Ha valahogy szóba kerültek a fiúk, kék szemeiben rendesen felgyűltek a sokat mondó könnyek. Idősb leánya, Koszorús Ferenez honvódszázados felesége, a fiatalabb, György László volt péczeli lelkész özvegye; amannak 2 fia, ennek egy kis leánya, az árva — hányszor hangolták szívét igazi örömre, hányszor feledte köztük a múltnak gyászát, fájó keserveit! Szerette őket, szerette kedveseit, szerette gyülekezetét, s most a szeretet láncza kettészakadt. Gyülekezetében, egyházában példás rendet tartott annyira, hogy ott valóban mindenek ékesen és szép renddel történtek. Különös gondot fordított az iskolákra, melyeket az egyház veteményes kertjének tekintett, s a míg azt látjuk jobbra-balra, hogy egyházaink, szabadulni akarva az iskolák fentartásával együtt járó terhektől, szívesen dobják azokat az állam karjaiba: Ő megőrizte azoknak felekezeti jellegét, s mindig tudott alapokat s költségeket teremteni az iskolák és tanítók fentartására és ellátására. Tóth Gábor, ki az Úr szőlloskertjében híven és fáradatlanul munkálkodott, a ki, bár külföldön nem járt, saját szorgalmából megtanult németül ós francziául, s egyházi beszédeit legtöbbször idegen íróktól vette, ki a munkában még nem fáradt meg, s kinek életéhez sokan még szép reményeket fűztünk, néhány napi betegség után az örök világosságba költözött, hagyván maga után mérhetlen ürt s mélységes nagy bánatot. Temetése aug. hó 24-én volt, gyülekezetének és a solti egyházmegye papságának nagy részvéte mellett. A papok közül jelen voltak: Búzás Ferenez solti lelkész és egyházmegyei pénztárnok, Balla Árpád dunapataji, Baky Ferenez sz.-szentmártoni, Baksay Árpád szentbenedeki, Dömötör Bertalan tassi, Eötvös Ferenez makádi, Gerenday Endre áporkai, Molnár Gergely orgoványi, Orosz Endre uszódi, Sárközi Sándor laczházai lelkészek, Tóth Pál egyházmegyei főjegyző, Takaró Imre katona-lelkész, továbbá Hamar István, Pap István theol. tanárok, Bocsor László fülöpszállási segéd-. Takaró Géza segéd- és Pigall József dömsödi h. lelkészek s Keresztesi Samu és Nagy Dénes budapesti vallástanárok. A világiak közül ott láttuk dr. Hajós József egyházmegyei gondnokot. A háznál Balla Árpád mondott gyönyörű szép imát, a templomban a boldogult régi jó barátja és püspöke: Baksay Sándor beszélt, a tőle megszokott s utolérhetetlen bájjal és kedvességgel. Gazdag volt tartalomban, erős a hit erejében és vigasztalásában s ragyogó külső megjelenésében. A sírnál káplánja: Szabó Balázs búcsúzott el tőle meleg, szép szavakkal, s bucsúztunk mindnyájan azon boldogító hitben, hogy az Örökkévaló útjának vége nem örök sötétség, hanem örök világosság és örök élet! Legyen könnyű neki a föld, legyen áldott emlékezete ! K. 8. IRODALOM. Regeszták a kassai ev. ref. egyház levéltárából (1637—1749). Ily czím alatt adott ki egy igen értékes, 28 oldalra terjedő füzetet Révész Kálmán kassai espereslelkész. A füzetben a kassai ref egyháznak történelmileg igen becses levéltárából, időrendileg, 1637-től 1749-ig terjedőleg 227 okmányt ismertet, a szaktudomány követelményeinek megfelelőleg. A registrumot ajánljuk a buvárkodók figyelmébe. Nemzeti népművelés czím alatt, Pálinkás Béla fiumei állami iskolai tanító szerkesztésében, egy új tanügyi lapot indított meg Kovács Béla kiadó, Nagybányán. A lap minden hónap 15-dikén ós 30-dikán jelenik meg. Előfizetési ára egy évre 6 kor. Küzdeni kiván a tanítók anyagi helyzetének javításáért és szellemi javaiért. Követeli minden tanítótól a magyar nyelv teljes bírását, a magyar nyelv intenzivebb tanítását, az ingyenes népoktatást s a tanulóknak ingyen iskolaszerekkel és könyvekkel elláttatását, a tankötelezettség legszigorúbb végrehajtását, a nem állami iskolák szigorú ellenőrzését, az állam- vagy nemzetellenes irányban működő tanítóknak állásuktól, oklevelüktől és nyugdíjuktól való megfosztatását, s végül: az egész vonalon való államosítást. — Minden áron való államosítást kivéve, a lap programmját alá tudnánk írni. Hogy azonban az új lapra van-e szükség a már meglevő lapok és folyóiratok mellett, s hogy vájjon miként lehet Fiúméból Nagybányán lapot szerkeszteni? — az már más kérdés. Az Állatok Világának, Brehm híres munkája magyar kiadásának 181—182-dik füzeteit vettük. A két új füzet már a mű 10-dik kötetéhez tartozik s a csigák közül a esupaszkopoltyusakat, a kopoltyutalanokat, a tüdőscsigákat, a lapátlábúakat és az eliilkopoltyusakat ismerteti. A füzeteket, a szövegbe nyomott képeken kivül, a ho-