Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-26 / 35. szám

sem okozna. Hogy ily nagyszabású terv Kálvin négyszázados ünnepére nem létesíthető, a felől tisztában vagyunk; azért véleményünk szerint e tervet egész eréllyel már most kellene munkába venni és a reformáczió négyszázados ünnepére 1917-re megvalósítani. Ily értelemben intézett a gyűlés a kerületre felterjesztést. A bissei lelkészválasztás tudomásul vétetett s Horvát Antal arácsi volt lelkész állásában megerősíttetett. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a nyugot-szenterzsébeti lelkésztanitóságra két ízben hirdetett pályázat meddő maradt. Nem csoda, kinek volna kedve kongruás egyházban tanítani is, ha nem kénytelen vele. Tanítóválasztások megerősíttettek s az új tanítók esküt tettek, névszerint: Molnár Erzsike sámodi tanítónő, Thiesz Frigyes kákicsi, Mádi Lajos belvárdi, Boda Ferencz kórósi, Kökösi Sándor egyházasharasztii és Buzogány János kemsei tanítók. Egyházkerületi képviselőkké: Lukácsy Imre lelkész és Hardy Sándor vil. tanácsbirák választattak egy évre. Elénk érdeklődést keltett az az indítvány, hogy Theol. akadémiánk, mely hír szerint a budapesti egyház új épületéből (valószínűleg az e czélra nyert kerületi tőkék visszafizetésével!) úgy is kiszorul, Kecskemétre helyeztessék át. Nem a mondottak alkotják a fő motívumot, hanem az évről-évre ijesztőbb értesítő, mely arról tanúskodik, hogy Budapesten ifjaink legkevesebbet a jövőjüket megalapító tanulmányaikkal gondolnak, másfelől olyan igényeket sajátítanak el, melyek a mi falusi gyülekezeteink érdekeivel összhangba nem hozhatók. A Budapestet megszeretett ifjú nem tudja bele élni magát abba a gondolatba, hogy megszokott igényeit mérsékelve, a falusi csendes, házias, de mindenesetre a papi jellemnek jobban megfelelő viszonyokhoz alkalmazkodjék s „ha eledele és öltözete van", azokkal megelégedve,képezze magát arra, hogy több-kevesebb buzgóságú Pálok oldala mellett, az evangéliumért buzgó Timotheussá lehessen, így aztán valamennyi a rendes fizetésű állásokra (tanár, vallástanár, katekheta stb.) igyekszik s az Úr elaggott vagy betegség által látogatott szolgái végzett káplánok nélkül szűkölködnek, vagy kezdő theologusokat kapnak, a kik aztán — mint számtalan példa mutatja — (tisztelet a kivételeknek!) belevetik magukat az élet forgatagába, élnek az ő szemeik kívánságainak, nem egyszer jegygyűrűről gondoskodnak, tanulmányaikat félreteszik, vizsgáikat elmulasztják vagy könyörület útján kapnak diplomát, vagy az úgyis nagyszámú proletárok számát szaporítják. Ez a helyzet nem felel meg annak az áldozatnak, a mit az egyházkerület a jövő papi nemzedék növelése érdekében kifejt, valamint azzal a ténnyel, hogy a leendő segédek neveltetése czéljára egyházkerületünk lelkészei évi adózással terheltetnek, összhangba nem hozható. Vigasztalannak látjuk a jövőt, mellyel szemben nekünk egyszerű és igazi evangel. buzgóságú lelkészekre lenne szükségünk, mert „ha a só megízetlenül, mivel sózattatik meg". Ha tanáraink elismert buzgósága e szomorú tényen változtatni nem képes, sőt az értesítőkből láthatólag a helyzet évről-évre rosszabbodik, azt kell mondanunk, hogy református papképzésre maga a hely, Budapest nem megfelelő s így arra kell gondolnunk, hogy oly vidéki helyet keressünk e czélra, mely a múltban bizonyságot tett arról, hogy református egyházaink számára buzgó evang. hűségű lelkészeket adhat, s ez Kecskemét, a mely minden áldozat nélkül keblére ölelni, s hajlékába fogadni kész egyházkerületünk féltett kincsét: theologiánkat; a hol növendékeink egy fejlett gyülekezeti élet körében, egyszerűbb s tegyük hozzá: puritánabb viszonyok közt igazán azzá fejlődhetnek, a mivé lenniök kell ; lángbuzgóságú kálvinista papokká, a kik a legszerényebb körben is apostoli buzgósággal működjenek, s a legkiválóbb egyházak élén is megállhassanak. Az egyhangú lelkesedéssel fogadott indítványt közgyűlés a kerületre terjeszti fel.1 Szomorú jelenség gyanánt említem fel, hogy a besenczei kongruás egyház tavalyi megszüntetése, s a hirics - vejri - kisszentmártoni tavalyi társítása után az egyházak sorra kedvet kapnak lelkészi állásaik beszüntetésére. így Tésenfa, a mely több, mint 1000 kor. kongruát kap, azt kérte, hogy a lelkészi állás beszüntetésével ismét preoranczia lehessen; valamint Besencze is azt kéri, hogy tanítója rendesen prédikálhasson, kátét m agy árazhasson (!) és halottakat prédikálhasson (!!),. szóval minden papi funkcziót végezhessen. Elutasíttatak kérelmükkel; valamint azok az egyházak is, a melyek tanítói konvenczió-átalakítás örve alatt tulajdonképen a díjlevelet akarták megcsorbítani. Természtesen a különféle bizottságok (mint: közalap-, orsz. gyámintézeti tanügyi bizottság, valamint a számvevőszék) jelentései is tárgyaltattak és a kérvényezők segélyre ajánltattak, de ezeket — mint szélesebb köröket nem érdeklőket — ezúttal rövidség okáért nem részletezhetem. A 67. pontból álló tárgysorozat — kezdetben szép számú, később igen csekély gyűlési tagok részvétele mellett — késő estig tartó tárgyalás után ért .véget. Másnap bírósági ügyek tárgyaltattak, melyek közül csak azt említem meg, hogy egy közig, bírósági ügy tárgyalása alkalmából, a bíróság a kisharsányi presbitérium ellen fegyelmi eljárás megindítását határozta el. Nagyváty. Morvay Ferencz, egyházm. főjegyző. RÉGISÉG. Adatok a heidelbergi egyetem magyarországi hallgatóinak névsorához. (Folytatás.) Kanizsai Pálfi Jánosról, a dunántúli református egyházkerület püspökéről nem jól mondja Szinnyei az írók V. köt. 929. h., hogy Németújvárt „szintén viselt esperesi tisztet" (mint már azelőtt Pápán, de nem 1 Majd mi is hozzászólunk. Szerk. 70*