Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-19 / 34. szám

tében, Nagykőrös város Monographiájában jelentek meg. Önálló kiadásban: 1. A nagykőrösi ref. főgimnázium története, 1896. (dr. Joó Imre kartársával). 2. Érdeklődés a főgimnázium építése iránt Nagykőrösön, 1900. 3. A nagykőrösi ev. ref. új főgimnázium alapjába helyezett emlékirat. Nagykőrös, 1902. 4. A nagykőrösi Athenás, vagy a nagykőrösi írók élete. Nagykőrös, 1904. 5. 27 éven át szerkesztet tanévi „Értesítő" a nagykőrösi ref. főgimnáziumról. Közhasznú tevékenységét méltányolta a dunamelléki ref. egyházkerület, midőn 1875-ben tanítóképezdei igazgató-tanácsossá s a tanítókópesítő bizottság tagjává választotta, mely bizottságnak (haláláig) helyettes elnöke is volt, s végre 1897-ben lelkészi tanácsbirájává s egyik iskolafelügyelővé választotta. De méltányolta O felsége a király is?

midőn 1906-ban királyi tanácsosi czímmel tűntette ki. 1881-ben 25 éves tanárságát kartársai, barátai, tanítványai s tisztelői megjubilálták, a midőn a nagykőrösi izraelita hitközség egy ezüst pohárral tisztelte meg s tanítványai 480 koronás alapítványt tettek nevére ösztöndíjul (de tett maga is és testvéri nagyanyjuk, özv. Bikkfalvy Sámuelné nevére). Jó nejével, néhai Acs Krisztinával 15 évi boldog házas életet élt; de midőn egyetlen leánykájuk született, az édesanyát csakhamar elragadta a halál (1879 márcz. 9). Mint egy keresztyén bölcs, önmegadással fogadta a csapást s hivatása buzgó teljesítésében keresett a fájdalmak elől menedéket s rajongó szeretettel csüngött kis árváján, Krisztinán. Az árvát sem hagyta el az isteni gondviselés. Igaz gyermeki szeretettel, jósággal hálálta érette élő édesatyjának gondos neveltetését, s a jó atya megérte gyermekének örömét, egybekelését egy derék tanárral, — Horváth Józseffel, — megérte első unokájának, a kis Horváth G-erzsonnak [születését. Gyönyörűségessé tette e kis gyermek az 1902 január 1-én nyugalomba vonult nagyapának hátralevő napjait. Azonban a közhasznú tevékenység emberének testi szervezetét betegség támadta meg. Ez év tavaszán májbajával Karlsbadba ment; némi üdüléssel jött meg onnan; fenjárt, de napról-napra fogyott életereje. Augusztus 7-ikén rosszul lett s ágyba kellett feküdnie. A jó Isten itt is nyújtott neki boldog perczeket. Aug. 8-án szerencsésen megszületett második unokája, — a kis Horváth Ádám. Ha láttátok volna, mint éledt föl, mint emelkedett föl ágyában, kezeit égre emelve, miként adott hálát leánya szerencsés szüléséért, s miként simogatta az újszülött csecsemőt: láttatok volna egy igazán hívő és boldog embert, ki elfeledi saját testi szenvedéseit ós áldja Istenét azon kegyelijieért, melyet övéire árasztott. A jó gyermek, a szerető vő — Horváth József — a lelkiismeretes tudós doktor — Misler Gyula — mindent elkövettek a pusztító kór ellen. Magam (ki e sorokat írom), ki tan uja voltam ama fölemelő jelenetnek, azt hittem, hogy még a kegyes Ádámnak napjaihoz napokat, esztendeihez esztendőket told az örökkévaló; de nem így volt elvégezve. Az orvos megmondá nekünk, hogy ama jobban lét, ama boldog jelenet, a hamvadó földi élet tüzének utolsó fellobbanása volt. Ádám Oerzson aug. 9-én déli 12 óra után elhunyt. Aug. 11-ón délután 3 órakor kísértük a nagykőrösi ref. templom csarnokába, a hol méltán vette föl felette tartott halotti beszéde alapjául Patonay Dezső ref. lelkész Dániel próféta eme szavait (melyek jubileumakor kapott, ezüst koszorújára is vésve voltak): „A bölcsek fénylenek mint az égnek fényessége ; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké fénylenek". (Dán. XII : 3.) Aztán omló könnyek zápora közt kisérve a jó vő — ki miként édes atyját tisztelte, szerette és ápolta — kisérte egymaga, mert hű neje, a jó leány újszülött csecsemőjével nem kisérhette; kisértük annyian, kisérték két intézet tanárai, az egész város; kisérték az egyházkerület, egyházmegye, tanintézetek képviselete stb., a nagykőrösi temetőbe, az akáczok lombjai alá, hol egykori tanítványa, később tanártársa — Benkó Imre — búcsúzott el tőle s hol jó neje hamvai mellé eltemettük, a boldog feltámadás reménye alatt . . . A test elporlad, és a porra Minden tavasz virányt borít ; De a lélek mennybe száll bízva, Hol tárvák az Úrnak sátori . . . . . . „Forró sóhajtások lelkemnek Elszaggatott darabjai, Ott legyetek, hol barátomnak Nyugosznak áldott hamvai..." Kit annyi ezer tanítvány áld, kit jó gyermekeid, testvéreid és annyian siratunk, kedves barát, Isten veled, Isten veled! II- Kiss Kálmán. EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A nagyidai ref. gyülekezet, meghívás útján egyhangúlag ifj. Antalfy László, kassai segédlelkészt, — a keszöhidegkuti és belecskai evang. gyülekezet pedig, szintén egyhangúlag Perl János helyettes-lelkészt választotta meg lelkipásztorává.' Amerikai hittestvéreink kegyelete. Azon országos ünnepély alkalmából, melynek keretei között fog végbemenni fővárosunkban szept. 16-án az amerikai magyarság közadakozásából emelendő Washington-szobor lelepzési ünnepélye: mozgalom indult meg az egyes amerikai magyar ref. egyházak körében, hogy külföldön élő hittestvéreink egy-egy koszorúval adózzanak hazafias és vallásos kegyeletük kifejezéséül úgy Bocskay, mint a gályarabságot szenvedett hithősök emlékének. A nemes eszmét lelkesen karolta fel a homesteacli gyülekezet is, mely legutóbbi gyűlésen 50 koronát szavazott meg a gályarabok szobrán elhelyezendő koszorúra. A szép koszorút Csutoros Elek clevelandi lelkész, a nem csatlakozott magyar egyházmegyéknek elnöke fogja a többi, ezután jelentkező egyházak koszorúival együtt személyesen letenni a debreczeni szoborra. Szép volna, ha theol. ifjúságunk és a prot. közönség alkalmi ünnepélyt rendezne szept. 16-án a Bocskay-szobor előtt, melyre több koszorút fognak küldeni amerikai ref. testvéreink. Annyi-