Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-01-21 / 4. szám

„egyetemes egyházunk érdekében álló ügy". Ezt egyöntetűen, kellő sikerrel csakugyan csak az egyetemes konvent intézheti. A mikor azonban ezt elismerjük, ezzel még a nagy kérdést távolról sem oldottuk meg. Csak egy elvet állítottunk fel; de hátra van annak gyakorlati keresztülvitele. S úgy látjuk az eddigi tapasztalatokból, a melyeket az amerikai magyar ref. egyházak ügyeinek megoldani próbálása körében szereztünk, hogy a keresztülvitel sokkal nehezebb, bonyolultabb, mint az elv felállítása. Első sorban is azzal kell tisztába jönnünk, hogy mely külföldi egyházak azok, a melyeket az egyetemes gondozás körébe be akarunk vonni? A második az, hogy a konvent hatáskörében hogyan, milyen formában, minő szervezetben, s ki, vagy kik által akarjuk a gondozást gyakorlatilag végeztetni ? Az első dologgal tisztába kell jönnünk azért, mivel ma már nemcsak az északamerikai Egyesült-Államokban, de más országokban is vannak s idővel, a folytonos kivándorlás következtében, még inkább lehetnek gondozást kivánó magyar ref. gyülekezetek, illetve református magyarok. Vannak ilyenek a szomszédságban Romániában, Ausztria fővárosában: Bécsben, a megszállott tartományokban : Boszniában és Herczegovinában; a tengeren túl Észak-Amerikában: Kanadában s a délamerikai államokban is. A Horvát-Szlavon- és Dalmátországokban élő magyar ref. gyülekezeteket és egyéneket nem számítom ide, mivel ezek egyházi közigazgatás és gondozás tekintetében a hazai egyházba vannak szervezetileg beolvasztva. Ha azonban csak az előbb említetteket akarjuk is az egyetemes gondozás körébe bevonni, igen nagy feladat előtt állunk, a melynek helyes megoldása nagy bölcseséget, körültekintést és nagy szellemi ér

i anyagi áldozatot követel. Nem tekinthetem feladatomnak, hogy egy czikk keretében, a melynek tulajdonképen csak az a czélja, hogy a kérdés nagy fontosságára és nehézségeire a figyelmet felhívja, a megoldás programmját adjam. De mint nehézségekre s nagy körültekintést igénylő mozzanatokra már is reá mutathatok, hogy: a romániai missziónak a gondozás körébe bevonásánál számba kell venni az erdélyi reform, egyházkerületnek eddig gyakorolt jogait; a boszniai és herczegovinai magyar reformátusok gondozásánál azt a viszonyt, a melyben e tartományok egyfelől a török birodalommal, másfelől az osztrák-magyar monarchiával állanak; a tengerentúli egyházak és egyének gondozásánál pedig azokat a kapcsolatokat, a melyek ezek és az ottani protestáns egyházak között létrejöttek. Mindegyiknél pedig azt, hogy az illető országok kormányai mennyiben és milyen formában engedik meg, hogy egy külföldi, bár anyaegyház, a területükön élő magyar reformátusokat s egyházakat gondozása alá vehesse ? Nemcsak igen fontos, de az egyházi és az állami politika szempontjából rendkívül kényes mozzanatok ezek, a melyek, ha kellőleg mérlegeljük őket, nagyon sok ágúnak és nehezen megoldhatónak mutatják fel az ügyet. Nagy óvatosságra s valósággal diplomácziai ügyességre van tehát itt szükség; mert íme, előttünk áll már a példája az amerikai magyar egyházmegye megalakításában annak, hogy a hirtelen s elsietett megoldani akarás milyen bonyodalmakra adhat okot, s hogy ha jól meg nem fontoljuk elejétvégét a dolognak, a rendezés és az egységesítés helyett meghasonlást és felfordulást okozunk. Meg kell továbbá fontolnunk, hogy milyen természetű és milyen szervezetbe foglalt legyen a gondozás alá veendő külföldi magyar ref. egyházaknak, egyházmegyéknek a hazai anyaegyházhoz való viszonya? Ebben a tekintetben semmiesetre sem lehet irányadó az, a mit eddig az amerikai egyházmegye és a dunamelléki ref. egyházkerület között láttunk. Az amerikai egyházmegye a dunamelléki kerület egyik egyházmegyéje lett volna. Nem tudunk azonban, nemcsak arról nem, hogy ez az egyházmegye képviselve lett volna a kerületi közgyűlésen, de még arról sem, hogy — bár e kerület elnöksége hirdetett az amerikai egyházmegye lelkészi állásaira pályázatot s vállalt garancziát a lelkészi fizetések és a kiutazási költségek, továbbá az épített vagy a régebbi fentartó egyházaktól átváltott templomok, papi lakások stb. költségei tekintetében — az amerikai egyházmegye csak egy esperesi jelentésben is beszámolt volna ügyeiről. Legkevésbbé tudunk pedig arról, hogy ebben az egyházmegyében a magyarországi ref. egyház törvényei érvényesiiltek-e a szervezetben és a közigazgatásban ? Szóval az amerikai magyar ref. egyházmegyének a dunamelléki kerülethez s általa az egyetemes magyar ref. egyházhoz való viszonya eddigelé olyan bizonytalan, olyan levegőben lógó volt, hogy a viszonynak ezt a formáját sem nála, sem a többi, esetleg gondozás alá veendő külföldi magyar ref. egyházaknál fenn nem tarthatjuk, hanem annak helyébe megfelelő, vszerves összefüggést kell állítanunk. A mindezekről való helyes gondoskodás is azonban még csak egyik része a dolognak. Papiroson ki lehet dolgozni a legszebben, a leghelyesebben mindent; de azutáu következik a keresztülvitel, szellemi és anyagi erőkkel. Kire, vagy kikre bízzuk a szellemi keresztülvitelt? Nézetem szerint nem volna helyes azt csak a konvent elnökségére bízni. Egyfelől több szem többet lát; másfelől pedig lehetetlen is volna,