Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-08-05 / 32. szám

éves korál alig érte el, a midőn már bejárta előbb Magyarországot és Erdélyt, azután a művelt nyugatot. Sőt: kitanulta a külföldi akadémiákon a theoJogiát, meg az orvostudományt és doktori fokot is szerzett. Sőtebb: haza jővén papi hivatalt is nyert Séllyén, a honnét azután Husztra, majd 1646-ban Szatmár-Németibe, tehát 19 éves korában már a harmadik egyház élére került. Legsőtebb: a Szinnyei által neki tulajdonított, 1655-ben Váradon megjelent Temető-kert ajánlásában az Úr Istenhez intézett eme szavaiból következtetve: „Gabonádnak aratására kibocsátottál, melyben 15 esztendeje immár hogy kegyelmesen megtartottál" (ha feltesszük, hogy ezt a könyv kinyomtatása évében irta) az egyházi szolgálathoz 13 éves korában kezdett. Legeslegsőtebb: tatár-rabságából is megszabadult, és Erdélyt elhagyva Pápára ment, mielőtt II. Rákóczy György csak meg is is indította volna azt a háborúját, a melyben a tatárok — vezérével, Kemény Jánossal együtt — elfogták. Ha református egyházunk legtudósabb tanítói, legfőbb kormányzói, világi nagyjainknak s az erdélyi fejedelmeknek kedves emberei és egyházi ügyekben tanácsadói, püspökeink életéről ilyen tudósításokat ad a Magyar írók élete: micsoda figyelemben részesülhetnek az Úr szőllejének egyszerű munkásai, az „együgyű szolgatársak". Bizony jó sokan semmilyenben: mellőzés osztályrészük. Pedig különben épen nem nehéz az írók sorába bejutni. Komáromi János például, a kiben az imént emlegetett Komáromi Siilye Istvánnak a fiát, tehát a szintén emlegetett K. S. Pálnak, valamint K. S. Józsefnek, a pákozdi, majd később pápai lelkésznek és esperesnek az öccsét, a szegedi papot sejthetjük, egy czímlevél nélküli, írott imádságoskönyve révén szerepel az írók között, a melynek a táblájára nevét, mint tulajdonos, feljegyezte. Magának Komáromi Sülye Istvánnak a neve nem fordul elő az írók közt, ámbár életének egynéhány — Zürichben, 1676. jún. 7-én Lavater J. professzor emlékkönyvébe sajátkezűleg beírt s a legirtózatosabb szenvedésekkel teljes — mozzanata könnyen hozzáférhető helyen van közölve : a Sárospataki füzetek 1863. évfolyamának 253—254. lapjain. Ugyancsak említetlen maradtak a következő, szintén gályarabságot szenvedett református papok is, a kiknek ugyanazon alkalommal írt emléksorai ugyanott olvashatók: Alistáli György, szőnyi lelkipásztor (Sp. füz. 1863. 225—256. 1.). Beregszászi István, hamvai lelkipásztor (Sp. füz. 1863. 396—397. 1.). Bugány Miklós, gömöri lelkipásztor (Sp. füz. 1863. 401—402. 1.) Jablonczai János, bejei lelkipásztor (Sp. füz. 1863. 264-266. 1.) Karasznai Mihály, keleméri lelkipásztor (Sp. füz. 1863. 262. 1.). Köpeczi Ilaller Balázs, szkarosi lelkipásztor (Sp. füz. 1863. 258—262. 1.). Valamint hiányzik az írók sorából az imént említett pápai esperes, Bányai István, teljes névvel Felsőbányai Allós István, a kinek magaírta verses életrajza Révész Imre Figyelmezőjének 1877-dik évfolyamában jelent meg. De ne folytassuk. Orczánk pirulásával mutatunk erre a sajnálatos jelenségre, nem hogy a Magyar írók életének ezer felé kutató szerzőjét okoljuk, hanem mert fájlaljuk saját mulasztásunkat, hogy mindekkoráig sem tudtuk módját ejteni annak, hogy könnyen áttekinthető alakban a nagyközönség elé terjesszük, a mit az irodalom terén jeles elődeink alkottak. Mintha egyáltalában nem is gondolnánk azzal, a mivel bátran dicsekedhetnénk is. Pedig van egy, az ág. hitv. evangélikus testvéreinkkel közös, olyan irodalmi társaságunk is, a melynek alapszabályaiban kitűzött egyik legfőbb czélja az egyház történetének művelése és népszerűsítése. (Folyt, köv.) IRODALOM. „A kereszténység és a szocziális munka" czímen jelent meg az Unitárius Füzetek IV. száma. Angol forrásból átdolgozta ós a hazai viszonyokhoz alkalmazta Jósán Miklós. A szocziális kérdések végleges megoldását a krisztusi örök eszmék világánál az isten- és emberszeretet terjedésétől várja. A tartalmas füzet, a mely csak bevezetésében, a Krisztus vallása meghatározásában árulja el unitárius eredetét, ingyen kapható az Unitárius Közlöny szerkesztőségénél Kolozsvárt és a budapesti unitárius lelkészi hivatalnál (V. Koháry-u. 4.). Az Úr legyen mindnyájan tiveletek. Elköszönő beszéd. Tartotta Harsányban s kiadta Dávid Gyula, kassai kir. javító-intézeti ref. lelkész. Ára 20 fillér. A II. Thess. 3:16. b.-n felépített beszéd szerkezetében is elég jó, tartalmának mélysége, a Krisztus és anyaszentegyháza iránt égő szeretete pedig valósággal jó beszéddé teszik. Ajánljuk a gyakorló-lelkészek figyelmébe. A modern rajzoktatás vezérfonala. Szüts Izsó, nagyváradi rajztanár érdekes kötetet adott ki. Elemi iskolák, középiskolák alsó osztályai és tanítóképzők használatára megírta az újszerű rajzoktatás vezérfonalát. Az ízléses, illusztrált kötet a következő részeket tartalmazza: a) „Előtanulmányok." b) „Ösztönszerű rajzolgatás." c) „Rajzolás szemlélet alapján emlékezetből." Ezen kötet útbaigazítást ad a tanítónak arra, hogy hogyan irányítsa a gyermeket 6 éves korától 14-dik életévéig öntevékenységében, hogy az ösztönszerű rajzolgatás az élvezetes, könnyű, játékszerű foglalkoztatás daczára is képző hatását el ne veszítse. Befejezésül használati tárgyak és természetes elemek rajzaiból mintalapokat mutat be leczkeminták kíséretében. Ily alapvető foglalkozáson épül fel a későbbi rendszeres rajztanítás, mellyel a szintén sajtó alatt lévő ILdik kötet foglalkozik a beszéd-és értelemgyakorlatok, a kézügyesítő rajzgyakorlatok és a kézi ügyességi (kézi-) munkák keretében. A rajzoktatás új tanterve a legközelebbi tanévben kötelezően lép érvénybe. Az újszerű rajzoktatást kimerítően tárgyaló ily munkára tehát — minő irodalmunkban, sajnos, még egyáltalán nem létezett és a mely világosan megmutatja az utat és módot, a mellyel a tanítóság a rajzoktatásnak a miniszteri utasításban kijelölt elveit meg is valósít-