Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-29 / 31. szám

hogy a pápás papok nem esketik meg, nem oldozzák fel bűneik alól, szentségeikben nem részesítik, nem fogadják el keresztszülőkül az olyan híveiket, a kik nem r. kath. vallású jegyesüket hozzájok át nem térítik, vagy legalább a tervbe vett házasságból születendő gyermekeket előre a róm. kath. egyház javára le nem kötelezik. Feltettem magamban, hogy keresztszülőkül és házassági tanúkul én sem fogadom el, sem a reformátusokból lett renegátokat, sem azokat, a kik hitüket ugyan megtartották, de gyermekeiket már vegyes házasságuk — r. kath. pap előtt történt — megkötése előtt, közjegyzőileg a r. kath. egyház javára elkötelezték. " „Elérkeztem ahhoz a ponthoz, a hol jóakaratú, baráti véleményetekre van szükségem. Mondjátok meg nyíltan: helyesen cselekszem-e vagy nem, midőn olyan vegyes házasságban élő református egyéneket nem fogadok el keresztszülőkül, kik házasságuk létrejövetele előtt megfosztották egyházunkat gyermekeiktől ?" Én, mint már feljebb is érintettem, igenlő feleletet adok a felvetett kérdésre. Mi, a Krisztus által ránk bízott juhoknak pásztorai, kell, hogy híveink fölött a legéberebb figyelemmel őrködjünk. A r. kath. papok, szerintem, csak kötelességüket teljesítik, midőn nemcsak saját híveiket igyekeznek nyájukban megtartani, hanem a nyájba más aklokból is törekesznek juhokat szerezni. Hát nekünk, kálvinista, vagy általában prot. papoknak nem volna kötelességünk, hogy híveinket megtartani. azoknak számát törvénybiztosította jogaink érvényesítésével szaporítani törekedjünk ? Az én feleletem erre ismét csak az, hogy igen; de bizonyos óvatosságot ajánlok. Tudom, hogy közöttünk senki sem tudna oly erőszakos fegyvereket használni, mint a milyeneket r. katholikus kollegáink használnak; de meg kell tennünk minden tőlünk % telhetőt, hogy a hűtlen pásztor bűnébe ne essünk. Itt fő a pastoralis prudentia, a mely kinek-kinek megszabja, hogy meddig szabad mennie; aztán sok függ az egyes gyülekezetek valláserkölcsi és egyházias életétől is. A nagyobb gyülekezetek papjai, a kik híveiket kevésbbé ismerhetik, mint a kisebb gyülekezetek lelkészei, kell, hogy másmás methodust használjanak. De használjunk fel minden megengedhető eszközt, hogy hitben lankadó, számban fogyó egyházunkat a jövő számára minél jobban megerősítsük! Keresztesi Samu. ISKOLAÜGY. Feminista törekvések. II. A gyermekek nemi felvilágosítása. A feministák másik neveléstani elve : a gyermekeknek nemi tekintetben való felvilágosítása, úgy a családban, mint az iskolában. Ennél a dolognál három kérdésre kell feleletet adnunk. Először, hogy mit is jelent az elv; másodszor, hogy a benne foglalt követelésnek van-e jogosultsága és czélszerűsége; harmadszor, hogy keresztülvitelében mit tehet a család és az iskola? Az elv, a feministák tetszetős szövegezése szerint, azt jelenti, hogy a mint az ismeretek közlése körében a tények és a jelenségek eredete, oka s mikéntje felől igyekezünk felvilágosítani a gyermekeket s ezáltal el akarjuk őket juttatni a világ és az élet helyes felfogására, akképen szükség van arra is, hogy a növény-, állat- és az embervilág nemi alakulatai s szaporodásuk minkéntje felől is felvilágosítsuk őket, mert hiszen már csak a tudás teljességének a szempontja is megköveteli azt, hogy az ember mindezek felől már a családban és az iskolában helyes ismereteket szerezzen. Az elv jogosultsága és czélszerűsége mellett is tudnak argumentumokat felhozni a feministák. Ép az előbb említettem az ismeretek teljességének a szempontját ; de ezenkívül még halljuk hangoztatni az élettani és az erkölcsi szempontokat is. Az élettani szempont szerint, a miképen a növény és az állat, úgy az ember is a párosodásra és ennek útján faja tovább szaporítására és fentartására van hivatva; nagyon fontos és szükséges tehát, hogy a fiúk és a leányok, de különösen az anyaságra hivatott leányok, már neveltetésük során megismerjék a fajfentartás szerveit, azok funkczióját s a nemi életet általában, hogy így megfelelő tudással léphessenek bele a házaséletbe s annak higiéniáját ismerve, kikerülhessék azokat a veszedelmeket, a melyek a visszaélésekből származhatnak s azokat a bajokat és aggodalmakat, a melyek a bő istenáldással járnak együtt. Szorosan kapcsolódik az élettani szemponthoz a morális szempont, a mely szerint a megfelelő nemi felvilágosítás mellett, különösen a pubertás korában, meg lehet óvni a gyermekeket a saját testükkel való visszaéléstől, s úgy ebben, mint a későbbi korban a nemi élet terén őket fenyegető veszedelmektől. Nem elég csak tanítani: „Ne paráználkodjál", hanem meg is kell ezt magyarázni, épen olyan világosan, mint ezt, hogy „Ne Gavora és Egyházfelszerelő és oltárépitö miiintézet. Úrasztalterítők, kelyhek, borkancsók gyártása. Budapest, IV., Váczi-utcza 41.