Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-22 / 30. szám

Legelső sorban Grützmacher rostocki tanár értekezett „A protestantizmusnak a közélet terén való hatástalan munkásságának okairól". Ha már így van Németországban, mennyivel rosszabbak e tekintetben évtizedek óta az állapotok hazánkban. Tételeiből ismertetjük a következőket: 1. a protestantizmusnak minden kulturális haladása daczára sem sikerült a közélet maradandó befolyásolása; 2. ennek a hatástalan működésnek oka nem a protestantizmus lényegében rejlik, mert épen a protestantizmus van hivatva a természetes életnek szocziál-ethikai áthatására és átalakítására; 3. a természetes élet minden önállósága mellett is a protestantizmus valláserkölcsi alapelveinek van alávetve; 4. a protestantizmus hatástalan közéleti munkássága abban leli magyarázatát, hogy túlságosan individuális jellegénél fogva elmulasztotta a közélet szocziális erkölcsi áthatását s nem mert szembe szállani az ellentétes szellemi és anyagi áramlatokkal; 5. ker. erkölcsi tartalommal és protestáns szellemmel kell megtöltenünk minden téren a világhoz s a modern közélethez való viszonyát; 6. hatástalan közéleti munkásságának oka részben az államhoz való, kevésbbé önálló és kevésbbé energikus viszonyában is keresendő. Werner frankfurti lelkész „Az igazságosságról, és nem csupán a szeretetről, mint a modern munkásmozgalom alapjáról" tartott nagyérdekű előadást. Főbb tételei a következők: 1. korunk szocziális érzéke, mely oly erősen tör elő az irodalom és a művészet terén, a modern munkásmozgalomnál törvényszerű — jogi átalakulást igényel; 2. a modern munkásmozgalom a szocziális haladás alapját nem kizárólag a szeretetben, hanem a szocziális igazságosságban látja; 3. tárgyi és psychologiai tekintetben ennek alapja és jogosultsága velünk született igazságérzetünkben, a modern termelés módjában, állampolgári jogtudatunkban és a községi autonóm önkormányzatban van; 4. az általános és szocziális igazságosság álláspontján a munkás megkövetelheti a munkásviszonyt illető ügyekben a törvényes részvételt, a gazdasági előnyökhöz és ideális élvezetekhez való jogát, a személyi és rendi jogot, s különösebben az egyesülési szabadságot, a munkásegyletek jogképességét, s a munkás kamarákat; 5. a szocziális jogalkotások megszüntetik a patriarchális rendszert s megalapítják az ipari constitutionalismust; 6. a szocziálpolitikai törvényhozásnak valláserkölcsi alapon kell nyugodnia; 7. vallás, erkölcsiség és hazaszeretet nélkül a formai igazságosság igazságtalansággá, osztálygyűlöletté s a gazdaságpolitikai törekvés forradalommá, sőt háborúvá fajul; 8. a szocziáldemokratiával szemben, mely szocziális igazságot keres s a ker. szeretetet gúnyolja, az igazságosság, jobban mondva a jogosság és a szeretet egyesítésében látjuk a szocziális békére vezető munkásmozgalom maradandó alapját. Végül Stöcker udvari lelkész, az ismert nevű belmissziói agitátor értekezett „A világi egyházkormányzatról", s azt közelebbről a hitvallás, az egyházjog ós az egyházpolitika szempontjából világította meg. Főbb gondolatai a következők: az evang. egyház hitvallásai, úgy az egyetemesek, mint a reformátoriak, az írással egyeznek s azok tartalma az ellenségekkel és a kritikusokkal szemben megvédendő. A lelkészek és theol. tanárok számára egyházi tanrend készítendő. Az egyháznak joga van közrehatnia a theol. tanárok kinevezésére. A hitvallások érvényét erősítenünk kell a népélet körében. Közelebbről az egyházi jog, az egyház empirikus oldalát tekintve, nélkülözhetlen s szellemi életerőinek megőrzésére és erősítésére is jótékonyan hat. Az egyházi jog az egyház lényegének megfelelő legyen s meg kell védenünk az egyháztagok aktiv és passzív választójogát. Az egyház önállósága és biztonsága érdekében szakítanunk kell a tisztán jogi vagy bürokratikus egyházkormányzattal, mivel az egyház önállósága szabadságának is biztosítéka. Az egyházkormányzatnak és a zsinati rendszernek át kell hatniok egymást. írás és történelem szól az államegyház intézménye ellen, mivel ellenére van az egyházi fejlődésnek és az állami működésnek egyaránt. Az egyház ne legyen a miniszterek és a parlamentek eszköze, de azért a világi egyházkormányzat az egyetemes papság elvének megfelelőleg erősítendő. Az egyház nagyobb szabadságának ós Önállóságának magasztos elve a választásoknál is alkalmazandó. Egyházpolitikai szemponthói végül hangsúlyoznunk kell az egyház jogát a közélethez, nevezetesen a politikai és szocziális viszonyokhoz. Az evangéliom ereje, sava a közéletnek is, s az egyház a politikai ügyekre is befolyást gyakorolhat. Az ev. keresztyénség legyen a kovásza minden téren a közéletnek. A német evang. tartományegyházak egyesítése a hitvallások érvényének érintése nélkül szorgalmazandó. Evang. egyházpolitikát kell folytatnunk a népélet összes ágaiban. Mint Stöcker minden agitácziója, úgy ez is erős kritikát igényel. Különösen veszedelmes téren mozog a reformáczió s az ev. egyház történetének értelmezésénél. Még megemlítjük, hogy Zimmermann tanár „A liberalizmusról és az iskoláról" értekezett, a következő alapelvekkel: A liberalizmusnak erősen megindokolt nézete van az iskola, az egyház és az állam egymáshoz való viszonyáról. A vallásos nevelés életérdeke az egyháznak, az államnak és az iskolának egyaránt. Élő vallás a hitvallások nélkül nem képzelhető. A hitvallás az állam szempontjából is igen fontos faktor. Vallásos nevelés nélkül semmiféle iskola sem oldja meg sikeresen a maga feladatát. Felekezetközi alapon vallásos nevelés lehetetlen. A felekezeti vallásos iskolák az államra nézve politikai, vallásos és pedagógiai szükségletet pótolnak. A felekezeti iskolák vallásoktatása feletti felügyeleti jog az illető vallásfelekezet joga, tiszte és feladata. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás.