Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-07-15 / 29. szám

MISSZIÓÜGY. A Prot. Orsz. Árvaegylet 1905. évi működése. * Az Ur velünk volt a mi munkálkodásunkban is. A súlyos idők és rossz évek daczára előbbre haladhattunk, munkásság és kitartás mellett árvaházunk fejlődött^ vagyonunk gyarapodott a Mindenható kegyelméből. Árvaházunk állapotáról, vagyoni viszonyainkról, számadásunkról és egyleti életünkről a következő jelentésünk tesz tanúságot. I. Az árvaház állapota. Tanügy, egészségügy, statisztika. 125 árvának lelki és testi ellátásáról gondoskodott egyesületünk az elmúlt 1905. évben; tehát 22 növendékkel többet tartunk ma, mint tíz évvel ezelőtt, a mi körülbelül 10,000 korona többkiadást vont maga után. Saját árvaházunkban 101 növendéket neveltünk, a rozsnyói ev. árvaházban 15-öt helyeztünk el, fizetvén egynek tartásáért évi 300 koronát, kilenczet pedig megbízható családoknál ápoltattunk, a kiknek tartása egyenként évi 200 koronába került. Az összes 125 növendék között 37 budapesti és 88 vidéki illetőségű, vallásra nézve 63 evang. és 62 református volt. Jótékonyságot gyakoroltunk azonban pénzsegélyek kiosztásával is, mely czélra 4680 koronát fordítottunk. Ilynemű segítésben 41 künnlakó árva részesült, a kik között 13 intézetünk növendéke volt, kik mint középiskolai tanulók jeles tanulásukkal és példás magaviseletükkel érdemesítették magukat e jótéteményre. Emberbaráti munkálkodásunk gyümölcsét élvezte tehát összesen 166 szegény árva. A nagy számban beadott felvételi kérvények közül csak 23-at intézhettünk el kedvezően, mert csak ennyi betöltendő hely állott rendelkezésünkre. Az új növendékek közül 14 iparosnak gyermeke, 1 rendőrkapitányé, 3 hivatalnoké, 1 gazdatiszté, 1 gyógyszerészé, 2 lelkészé, 1 főszolgabíróé. Hat osztályú népiskolánkat az 1904—1905. tanévben 66 növendék látogatta, a kiknek évzáró vizsgálatai június 19-én tartattak meg, Szőts Farkas választmányi tag vezetésével. A szóbeli vizsgák után a növendékek bemutatták kézi ügyességüket, a fiúk slöjdből, a leányok varrásból és szabásból. A fiúkat Csernók Rezső, a leányokat Petrik Janka tanították a kézimunkára, mint bejáró tanítók. Középiskolákat látogató növendékeink közül 3 a fasori ág. hitv. ev. fő-, 4 az ev. ref., 1 a Damjanich-utczai áll. főgimnáziumba; 7 a Wesselényiutczai, 6 a nagydiófa-utczai községi polgári fiúiskolákba; 10 az aréna-úti polgári leányiskolába, 1 ugyanoda a női kereskedelmi szaktanfolyamra, 1 az országos kis* Részletek az intézet 1905. évi értesítőjéből. dedóvóképző-intézetbe és 1 a Bajza-utczai tanítónőképzőintézetbe jár. A kijáró növendékek összes száma 34. Két leánynövendékünk a Rottenbiller-utczai háztartási iskolát látogatja, a hol különösen a főzésre taníttatnak. Az árvaházi tanító- és nevelőtestület tagja a következők : Brocskó Lajos igazgató, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, 31 éve működik intézetünknél. 2. Tóbik János 1903. évi szeptember 1-én foglalta el helyét, ugyanakkor 3. Rapp Jakab is. 4. Brocskó Lajosné 1898. évi november 18 óta munkálkodik nálunk. 5. Tibély Margit 1901. évi szeptember 1-én jött hozzánk. A háztartást özv. Máchik Gyuláné, árvák anyja vezeti 1890. évi május 1-je óta. Köszönettel megjegyezzük, hogy Bárczy István székesfőv. tanácsos úr kértünkre megengedte, hogy tanítóink a községi tanítók részére, az új tanítási módszer elsajátítása czéljából rendezett tanfolyamot látogathassák. Az árvák kibocsátó ünnepét június 21-én tartottuk meg szép számú közönség részvételével. Az ünnep az árvák énekével kezdődött, mely után Sörös Béla ref. lelkész szép beszédet mondott. Ezután Brocskó Lajos igazgató búcsúzott el az intézetet végleg elhagyó növendékektől megható szavakban, a kiknek nevében Rácz Margit old. kisdedóvó, ki intézetünkben 6 évig nevelkedett, mondott köszönetet a választmánynak jótéteményeiért és az intézetnek a gondos nevélésért. Végül Sörös Béla imát mondott, a mire a meghatóan szép ünnepség az árvák énekévél fejeződött be. A távozók emlékül egy újtestamentomot és első szükségleteik fedezésére 10—10 koronát kaptak. Kibocsátottunk 20 növendéket, 14 fiút és 6 leányt. A fiúk közül 3 az iparos, 3 a kereskedői pályát választotta, 5 folytatja az iskolai tanulást, 3 visszakerült anyjához, illetve hozzátartozójához. A leányok közül 1 kisdedóvói oklevéllel hagyta el az intézetet, 1 szolgálatba állott, 1 anyjának háztartását vezeti, 3 tanitónőképző-intézetekben folytatja tanulmányait. A kibocsátottak között a Pique Dame-társaság alapítványára 1898-ban felvett árvafiú is volt, a kinek eltávozásával az alapítványi hely megüresedvén, annak betöltését kikötött jogánál fogva maga a társaság intézte el, a mely, a mily lelkiismeretes körültekintést tanúsít a felveendő árva kijelölése dolgában, épen oly gondosan kiséri figyelemmel pártfogoltját, a míg az intézetben van, sőt, mikor azt már elhagyta, a miért tagjai időnként megjelennek az árvaházban, hogy pártfogoltjuk magatartásáról tudakozódjanak és ilyenkor igaz tanúságát adják jó akaratuknak és szeretetüknek árváik iránt, így a folyó év elején is meglátogatták intézetünket és mintegy másfél óráig időztek növendékeink körében, mely alkalommal gazdagon megvendégelték árváinkat, számszerint 101-et, a miért azok egyike hálás köszönetet mondott a jótevő uraknak. Jellemzésül felemlítjük a következő epizódot. A társaság tagjainak távozása után azt kérdeztük serdültebb növendékeinktől: „Az urak által adott vacsorán mi volt a legjobb?" Arra azt felelték: „"Minden nagyon jó volt, de legjobb volt a'jó urak nyá 58