Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1906 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1906-06-24 / 26. szám

az evangéliom elveinek a nemzeti és társadalmi élet minden irányban való érvényesítéséről, szóval valami nemesítő ós megtartó munkáról van szó. Valóban más elveket hallunk tőle, mint némelyektől nálunk, a kik „pántlika árulásnak" deklarálják a lelkésznek és általa nevelt és vezetett segítőtársainak szocziális munkáját. A kik a lelkészt olyan kothurnusokba óhajtják belebujtatni, a milyenek felett mi prot. lelkészek tulajdonképen nem is rendelkezünk és a milyenek után nem is óhajtozhatunk. S mi sem természetesebb, mint az, hogy ha valamely egyház a „non rnovere", a szállóigévé lett „minek a" álláspontjára helyezkedik, akkor azután természetszerűen előáll az a helyzet, hogy más, illetéktelen, tényezők ragadják magukhoz a vezérszerepet minden olyan téren, a hol az egyháznak kellene ezt a szerepet teljesítenie. Londonban, a keleti városrészben van egy nagyszerű belmissziói intézmény a Whitefield emlékére emelt templommal kapcsolatban, a melynek keretében gondoskodva van arról, hogy a munkások ott ne csak lelki, hanem egészséges testi táplálékot és szórakozást találjanak. S én nagy megtisztelteósnek tartom Krisztus egyházára nézve, hogy nem régen ezen gyülekezet lelkészét kérték fel egy sztrájk alkalmával úgy a munkások, mint a munkaadók a közvetítésre; a munkások is nem korcsmákba vonultak a munkaszünet alatt, hanem ezen gyülekezet helyiségeibe. A keresztyénség nem selyem topánkákban járó intézmény, mert hiszen alapítója és apostolai is „széjjel jártak" oly utakon is, a hol „saruikhoz" por és sár tapadt, mint ezt az evangéliomból tudjuk. A baptista felekezet egyébként Angliában, mint tudjuk, felhagyva eredeti merevségével, most már méltóan illeszkedik bele a többi szabad egyházak hatalmas táborába. Nemrég ünnepelték a Spurgeon alapította „Pastor's College" 50 éves jubileumát. A Pastor's Collegeben maga Spurgeon adta elő a praktika-theologiát, ezen előadásainak pompás gyümölcsei, különösen „Lectures to my Students" czímű kétkötetes munkája ép oly élvezetes, mint tanulságos olvasmányul szolgálhatnak még ma is a praktikus lelkész számára. Nagy ünneplésnek volt tárgya Maclaren nyug. manchesteri lelkész, a ki ez évben töltötte be 80-dik életévét, de a ki e magas életkora daczára is még mindig élénk részt vesz egyházának minden szellemi munkájában. Az angol kongregaczionaiisták — independensek — Londonban tartották tavaszi „ assembly "-jiiket. E demokratikus szervezetű egyház ez évi elnökéül Jowett lelkészt választotta meg, a ki „The ministry of the trans tigured church" czímű megnyitó beszédet olvasott fel. Ebben ő nagyon intenzív szolgálatra hívja fel az egy> házat, illetve annak lelkészeit. Szép fejezete e beszédnek, a melyben a kálvinizmus felséges tanaira emlékezteti egyházát, a mely oly hatalmas, férfias, hősies keresztyénséget hirdetett ós valósított meg minden időben. Nem szabad leszegényítenünk és megszűkítenünk azon magasztos tanítást, a melyet a kálvinizmus ad Istenről, mert akkor nagyon szegényes fogalmaink lesznek azon szolgálatról, a mellyel neki tartozunk. Az evangéliomi alapú kálvinizmust, az általa új életre kelt „Koinonia" érzetének életet edző savait nem lehet pótolni holmi savóízű és színű keresztyénsóggel. Az angol presbiteriánusok „Synod"-jukat Liverpoolban tartották, a hol népes ós jól szervezett gyülekezeteik vannak. Itt e nagy kikötő városban működött 25 éven át a híres költőpap dr. Watson — Jan Maclaren —, a ki ezen évben vonult vissza gyülekezetében híven teljesített szolgálatától, oly czélból, hogy nagyobb körben teljesítsen, talán hajlamainak is inkább megfelelő szolgálatokat Isten országának szóval ós tollal. Az angol lelkész gyülekezetében valóban „kemény munkát" végez, a melyhez erős idegzet és munkabíró vállak kellenek, hiszen a szó valódi értelmében vett lelkipásztori szolgálatot ott nagyon komolyan veszik. Az angol presbiteriánus egyház a legkisebb a szabad egyházak között, mindössze csak 340 gyülekezete és 85 ezer kommunikáló híve van. E kis egyháznak azonban nagyon buzgó és áldozatkész tagjai vannak, a mit bizonyít többek között az is, hogy egy fejedelmi adományt jelentettek be ép a közgyűlésen. Egy Sir Dunn Vilmos nevű egyháztag 50 ezer fontot — 1 millió korona — adott az építési, fenntartási és missziói alapokra. De meg kell emlékeznem még röviden a skót egyházi gyűlésekről is. Hiszen tisztelettel és rokonszenvvel kell különösen nekünk gondolnunk a skót egyesült szabad egyházra. Ezen egyháznak jelenleg 504 ezer úrvacsorával élő tagja van. Az egyház még most is nehéz helyzetben van, a megpróbáltatás napjai még nem multak el. Hiszen gyűlését is csak bizonyos előzetes törvényes intézkedés útján tarthatta a szép edinburghi központi épületben. A közgyűlés moderatora mult évben dr. Rainy volt, a kit ez évben dr. Hutton követett az egy évig tartó tisztségben. Lényegesebb, minket érdeklő dolog a közgyűlésen nem fordult elő, de az egészből kivehető azon örvendetes körülmény, hogy bár az alapokban, illetve az ezekre befolyt összegekben némi csökkenés észlelhető, de nagyjában az egyház nem gyengült a súlyos megpróbáltatás terhe alatt, hiszen ennek daczára nemcsak a bel-, de a kíilmisszió terén is egyetlen poziczióját sem adta fel. Természetesen mindenki már némi türelmetlenkedéssel várja ott a parlamenti ítélő bizottság vagyon-megosztó munkájának eredményét, a mely bárminő legyen is, bizonyára megnyugtatókig, esetleg nagyobb energiára serkentőleg foghatni e rokonszenves egyház tagjaira. A skót államegyház rendesen kommunióval kezdi gyűléskedését, a melynek színhelye ama szép, történelmi emlékekben gazdag székesegyház — St. G-iles —, a melyben Knox hirdette oly nagy vehemencziával Isten igéjét. Az egyháznak 1905-ben 692 ezer kommunikáló tagja volt, a bevétel mintegy félmillió font sterling. Ez az egyház is nagyon kiterjedt bel- és kül misszióimun-52*